Az akkumulátoripar 2017 óta gyors tempóban épül ki Magyarországon és válik a hazai autóipar meghatározó területévé. A kormányzati kommunikáció globális sikertörténetként hivatkozik az iparág növekedésére, ám a csillogó felszín alatt ellentmondásos kép rajzolódik ki.

Előző írásom arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen globális folyamatokba illeszkedik az autóipar elektromos átállása, illetve, hogy milyen módon érinti a járműipari átállás az összeszerelésre szakosodott félperifériás Orbán-rezsimet.

A német autóipari cégek mellett a távol-keleti akkumulátorgyárak is egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az exportra termelő ágazatokban, ami az ország függőségi viszonyait is átrendezi

A hazai akkumulátoripar gyártótevékenységének bővítése hivatott biztosítani az autóipari átállást Magyarországon.

Ebben az írásban a magyarországi akkumulátoriparág kiépülését mutatom be, kitérve arra is, hogy az ágazat növekedésének milyen környezeti és munkaerőköltségei vannak. Ezután kifejtem, hogy az Orbán-rezsim hogyan teszi vonzó befektetési célponttá az országot az akkumulátorgyártók számára. Írásom rámutat az ipari átrendeződés és az Orbán-rezsim újratermelése közti összefüggésekre.

Akkumulátoripar Magyarországon

Magyarország jelenleg a világon a harmadik legnagyobb akkumulátorgyártó kapacitással rendelkezik (28 GWh kapacitás), egy főre vetítve Magyarország e tekintetben világelső. Abszolút értékben csupán Kína (558 GWh kapacitás) és az Egyesült Államok (44 GWh kapacitás) előzi meg. Az akkumulátorok exportját tekintve a magyar gazdaság globálisan az ötödik helyet foglalja el.

Az akkumulátoriparág térnyerése 2017-ben kezdődött, az első komoly befektetés a Samsung SDI gödi gyára volt. 2021-ig bezárólag közel 3000 milliárd forintot fektettek be Magyarországon olyan távol-keleti, főként dél-koreai ágazati szereplők, mint – a Samsung mellett – az SK Innovations, valamint más kínai és japán cégek.

2022-ben az ágazat a korábbihoz képest is nagyobb növekedést produkált. Ebben az évben ugyanis közel 3300 milliárd forint értékű beruházás történt. Majdnem a teljes összeg a CATL nevű kínai cég befektetése (Debrecenben 3000 milliárd forintos beruházásáról van szó).

A CATL globálisan a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező akkumulátoriparági szereplő, a világpiac 35 százalékát ők látják el akkumulátorokkal. A CATL befektetése az eddigi legnagyobb magánberuházás Magyarországon.

cég	ország	gyár típusa	gyár helyszíne	létesítés	beruházás összege (milliárd forint)
Contemporary Amperex Technology Co.	Kína	akkumulátorgyár	Debrecen	2022-	3000
W-scope Corporation	Dél-Korea	szeparátorfilmgyár	Nyíregyháza	2022	288
EcoPro BM	Dél-Korea	katódgyár	Debrecen	2022	264
LG Chem és Toray	Dél-Korea, Janpán	akkumulátor-szeparátorgyár	Nyergesújfalu	2021-2022	270
SK Innovation	Dél-Korea	akkumulátorgyár, három ütem	Komárom, Iváncsa	2018-2021	1031
Toray/Zoltek	Japán	szénszálgyár, szeparátorfóliagyár, két ütem	Nyergesújfalu	2018-2019	158
Samsung SDI	Dél-Korea	akkumulátorgyár, három ütem	Göd	2017-2021	763

Forrás: 24.hu

A magyar állam már eddig is jelentős mértékben hozzájárult az iparág befektetéseihez, eddig tizenhat távol-keleti akkumulátorgyártónak és beszállítóinak ítélt állami támogatást, átlagosan befektetésük 11,5 százalékát térítve meg. 2021 decemberében a Samsung gödi gyárának és az SK Innovations komáromi és iváncsai gyárának rekordméretű támogatást adott: az iváncsai gyár 77 milliárd, a komáromi 29, a gödi 34 milliárd forint támogatásban részesült.

A 77 milliárdos összeg a legnagyobb valaha volt egyszeri vissza nem térítendő támogatás, amit a magyar állam egyetlen tőkésvállalatnak juttatott. E három gyárra eddig legalább 218 milliárd forintot költött az állam. A cégek 8200 munkahelyet hoznak létre, így minden egyes új munkahelyre 26 millió forintos állami támogatás jut. A debreceni CATL gyárnak is ítéltek támogatást, ám ennek összege egyelőre nem nyilvános.

Sok akkumulátoriparági szereplő befektetését kiemelt kormányzati beruházássá minősítették. Ezzel kivették a helyi önkormányzatok hatásköréből a gyárakat, egyúttal komoly összegeket juttattak a telephelyeknek. Olyan gyárak esetében volt különösen nagy jelentősége ennek az intézkedésnek, ahol komoly helyi lakossági ellenállás alakult ki – mint például Gödön. E döntésből az is következik, hogy a gyárak hatalmas iparűzési adóját sem az önkormányzatok, hanem a megyék kapják meg.

A gyárak infrastruktúrájának kiépítésével a kormányzat állami tendereken keresztül hazai tőkéseket bíz meg.

A Samsung gödi gyára esetében a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Opus Global Nyrt. fejlesztette a vízműveket, ehhez állami tenderen közel 10 milliárd forint állami támogatást nyert. Az SK Innovations komáromi és iváncsai gyárának infrastruktúráját a hazai Market Zrt. fejleszti. A cég az iváncsai komplexum létrehozásáért közel 80 milliárd forint állami támogatásban részesült. A komáromi gyár esetében is több hazai érdekeltségű vállalkozást bíztak meg az aszfaltozó munkálatokkal. A debreceni CATL esetében a MAVIR Zrt. 46 milliárdot, a Mészáros érdekeltségbe tartozó OPUS TITÁSZ Zrt. pedig 16,6 milliárd forintot kapott az áramhálózat fejlesztésére.

A kormányzat célja nem pusztán az, hogy az infrastruktúra fejlesztésére hazai tőkéseket bízzon meg, hanem az is, hogy bekapcsolja a hazai vállalkozásokat az akkumulátorgyárak értékláncaiba. Jelenleg ugyanis a nagyüzemek beszállítói túlnyomórészt Magyarországra betelepültek távol-keleti cégek. A Nemzeti Akkumulátoriparági Stratégia úgy fogalmaz, hogy egyelőre elenyésző azon hazai cégek száma, amelyek beszállítanak a nagy akkumulátorgyártóknak, ezek ugyanis alapvetően ázsiai beszállítókkal dolgoznak.

Ennek kettős oka van. Egyrészt az, hogy az akkumulátorok kevesebb alkatrészt igényelnek, mint a belső égésű motorok, így általában is kevesebb tér adódik arra, hogy a hazai beszállítók bekapcsolódhassanak a termelési értékláncba. Másrészt az, hogy a magyar járműiparban a hazai vállalatok jellemzően amúgy is a beszállítói láncok legalsó szegmensében vannak jelen, hiszen sokkal kevesebb tőkével és képzett munkaerővel rendelkeznek ahhoz, hogy a változó igényekhez alkalmazkodni tudjanak.

Az akkumulátorgyárak nagyon jelentős munkaerő- és energiaigénnyel rendelkeznek, miközben rengeteg veszélyes hulladékot is termelnek. Már 2022 elején 14 ezer embert foglalkoztatott az ágazat, ez a szám azóta csak növekedhetett. Jelenleg munkaerőhiány van: a gödi Samsung-gyár munkaerejének feltehetőleg a felét vendégmunkások teszik ki, mióta üzemel.

A vendégmunkások sok esetben kelet-európaiak (sokan Ukrajnából jönnek), ám az utóbbi években egyre többen érkeznek az állami munkaerőkölcsönző program keretében Távol-Keletről, például Vietnámból, Dél-Koreából és Indonéziából. A munkaerőhiány mellett az is növeli a vendégmunkások jelentőségét, hogy a veszélyes anyagok használata a gyártás folyamán jóval kockázatosabbá és egészégkárosítóbbá teszi az akkumulátorgyárakat más ipari komplexumokhoz képest, így a hazai munkaerő számára e gyárak vélhetően kevésbé vonzóak.

Az akkumulátorgyárak hatalmas víz- és energiaigénnyel rendelkeznek, környezetterhelésük óriási. Egyedül a gödi gyár napi vízszükséglete majdnem eléri Kecskemét napi vízigényét. Ha ezt összevetve ezt a CATL debreceni gyárával, amely közel négyszer akkora lesz, mint a gödi, akkor feltárul előttünk a debreceni gyár önmagában is hatalmas vízszükséglete. Ennek következtében már lakossági civil fórum is alakult, amely a lakosság vízellátását félti a befektetés miatt.

2021-ben és 2022-ben az SK Innovations komáromi gyárának vízigényét a tatai karsztforrásokból elégítették ki, komolyan károsítva ezzel a helyi vizes élőhelyeket.

Mindemellett e gyárak energiaigénye is hatalmas. A kormányzat ezek energiaellátását napelemekből kívánja biztosítani, ám egyelőre nem világos, hogy ez hogyan fogja tudni fedezni a növekvő energiaigényt.

A gyártási folyamat során keletkező veszélyes hulladékok alkotják a következő környezeti kockázatot. Gödön több alkalommal dokumentáltak olyan eseteket, amikor a lakosságra veszélyes módon helyeztek el mérgező vegyi anyagokat.

2021-ben 3500 tonna veszélyes vegyianyagot raktak le lakóövezet mellett, ami légszennyezést is okozott. 2022-ben mérgező anyagok jelentek meg a gödi kutak vizében, amelyek – mint az utóbb kiderült – a gyárakból szivárogtak.

Hogyan teszi vonzó befektetési célponttá Magyarországot az Orbán-rezsim?

Az Orbán-rezsimről régóta tudható, hogy kiszolgálja a transznacionális tőke érdekeit az exportra termelő ágazatokban. Annak kérdése azonban, hogy miért vonzó az ország az akkumulátoripar számára, illetve, hogy a kormányzat miért hívja az országba a kelet-ázsiai akkumulátorgyártó cégeket, mindez még nem ad választ. Az igazi ok a hazai járműipar.

Az a szektor, amely kb. 150 ezer embert foglalkoztat, a magyar export 17 százalékát teszi ki, és a GDP 20 százalékát adja. Olyan jelentős autóipari márkatulajdonosok termelnek az országban, mint az Audi, a Mercedes, az Opel és a Suzuki, valamint most építik Debrecenben a BMW új gyárát is.

A német autóipari cégek le vannak maradva e-mobilitáshoz kötődő innováció terén a távol-keleti gyártókhoz képest, így szükségük van az ázsiai akkumulátorgyárakra ahhoz, hogy saját elektromos autóikkal el tudják látni a gyorsan növekvő piaci keresletet. Ebben a képletben az is fontos tényező, hogy az ország az EU perifériájaként működik, így az ázsiai cégek Magyarországon termelve az EU-piacához is hozzáférnek, vagyis az Európai Unión belül is eladhatják termékeiket.

E közvetítő szerepet az Orbán-rezsim is felhasználja arra, hogy növelje saját gazdasági és politikai súlyát.

Magyarország területi elhelyezkedése történelmileg is kedvező volt ahhoz, hogy az EU tagjaként telephelyéül szolgáljon a kelet-ázsiai akkumulátorgyártó óriásoknak. Magyarország volt az első KGST ország, amelyik a rendszerváltást megelőzően diplomáciai és gazdasági kapcsolatot létesített Dél-Koreával. Ezt követően már a ‘90-es években megindultak koreai befektetések az országban, például a gödi Samsung-gyár, ami 2014-ig katódcsöveket gyártott televíziókba (ezt követően 2018-ig szünetelt a gyártás az üzemben).

Mindez nagyban megkönnyítette, hogy a globális iparágban élenjáró dél-koreai szereplők Magyarországra helyezzék akkumulátoripari gyártósoraikat.

Ahogy egyre több akkumulátorgyár és beszállító cég telepedett az országba, úgy vált egyre kedvezőbbé a terep további befektetések számára is. Az Orbán-rezsim az utóbbi időszakban egyértelműen nyitott a kínai állam és a kínai cégek felé. Erre példa lehet a Kínát elítélő EU-s kiállások megvétózása, vagy hogy Budapesten létesült a régióban először renminbi központ 2015-ben.

Annak érdekében, hogy az ország globális vonzerejét megnövelje az iparági szereplők előtt, létrehozták a Magyar Akkumulátor Szövetséget, amely az Európai Akkumulátor Szövetség tagjaként európai uniós fejlesztési pénzekhez is hozzáférhet. Ehhez kapcsolódóan meghirdették a Magyar Akkumulátor Napot is, az iparág globális szereplői számára szervezett fórumot, amit 2021 szeptemberében tartottak meg először, majd 2022-ben második alkalommal októberben rendeztek meg.

Emellett a Technológiai és Ipari Minisztérium 2021-ben megalkotta a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégiát, melynek célkitűzése, hogy az ország az akkumulátoriparág egyik globális csomópontjává váljon. Ebben immár az ország termálvízkészleteinek feltárása is tervként szerepel, a spekulációk szerint ugyanis a termálvízből lítium nyerhető ki. A lítium a lítium-ionos akkumulátorok egyik fő alapanyagaként kulcstényező a gyártásban, közvetlen kinyerhetősége Magyarországon lehetővé tenné, hogy a termelési folyamat egy további szakasza legyen jelen az országban.

A kormányzat stratégiai partnerségi megállapodásokat kötött az ágazat több szereplőjével is, például a Samsung SDI-vel, ezzel ösztönözve elköteleződésüket és – az állami támogatások révén – támogatva letelepedésüket és a termelés beindítását. A megállapodások részét képezi a munkaerő képzésére vonatkozó megegyezés is.

Emellett ösztönzőket is beépíttetek az együttműködésbe. Ilyen például a Magyar Export-Import Bank által nyújtott kedvezményes hitel azon vállalatok számára, amelyek hazai beszállítókat kapcsolnak be értékláncaikba. Jelzésértékű ugyanakkor, hogy a gyártók a kedvezményes hitel ellenére is ázsiai beszállítókat alkalmaznak. Találhatók továbbá kötelező érvényű kikötések is a megállapodásokban, ám ezek olyan tevékenységet érintenek, amiket a gyártók egyébként is elvégeznének. (Ilyen például, hogy exportra termeljenek.)

A megállapodások tartalma jelzi a felek közti erőviszonyt is: a magyar kormányzat sokkal kiszolgáltatottabb a gyártóknak, mint fordítva.

Az ipari átrendeződés értékelése

Az akkumulátoripar hozzájárul a rezsim hegemóniatörekvéseihez, ugyanis megágyaz a hazai autóipar folytonosságának. Az autóipar az Orbán-rezsim egyik sarokköve, a GDP 20 százalékát adja. Exportra termelő ágazatról lévén szó javítja az ország külkereskedelmi mérlegét, így a külső eladósodás esélyét is csökkenti. A rezsim egy növekvő globális iparág elosztási pontjává tud válni, így az államszocialista „hídmodellre” emlékeztető külgazdasági szerkezet jön létre, mivel a keleti és nyugati termelési központok között a rezsim közvetítő szerepet tölt be.

Az Orbán-rezsim ilyen módon válik képessé arra, hogy szétbontsa (diverzifikálja) a rendelkezésére álló forrásokat, ezzel pedig a függősége is csökkenjen a nyugati beruházásoktól és hitelektől. A keleti befektetések és hitelek lehetővé teszik számára, hogy nőjön a rezsim geopolitikai mozgástere – például az EU-n belül is – annak köszönhetően, hogy az ország függősége kevésbé egyoldalúvá válik.

A keleti és nyugati székhelyű ipari tőkének a rezsim így oly módon biztosít termelési és telephelyet, hogy a termelési folyamatba egyúttal bekapcsolja a hazai tőkésosztályt is – infrastruktúrafejlesztéseken keresztül. A rezsim egyszerre képes kiszolgálni mindhárom vele szövetséges tőkéscsoportot: egyaránt támogatja a nemzeti tőkésosztály (főként a hazai piacra termelő szektorokban), valamint a keleti és nyugati székhelyű ipari tőke felhalmozását.

Az ipari átrendeződés mindazonáltal a globális értékláncoknak alávetett pozícióba tolja az országot. Magyarország félperifériás pozíciója így – bár eltérő formában – újratermelődik. Az ország nem képes otthont adni a felfutó ágazatok meghatározó szereplőinek, így kitett marad a centrumból induló ipari ciklusoknak, függő marad a transznacionális tőke különböző frakcióitól, és csak hozzájuk alkalmazkodva tudja megteremteni a befektetéseknek kedvező környezetet.

A hazai vállalatoknak így csak minimális terük van arra, hogy bekapcsolódjanak az iparág főszereplőinek értékláncaiba; a beszállítók jellemzően távol-keleti vállalatok maradnak.

Vegyesvállalkozásra nincs példa az ágazaton belül, noha ez a tulajdonforma adhatna lehetőséget a hazai szereplőknek kedvező technológia- és tudástranszferre. A rezsim kiárusítja a hazai természeti környezetet („olcsó természet”), a társadalom és a dolgozók egészségét („olcsó munkaerő”), és jelentős terhet ró a hazai energiarendszerekre, hogy kiszolgálva az akkumulátoripari ágazatot biztosíthassa saját stabilitását.