A 2023. március 15-én, a civilek és tanárok által szervezett tüntetésen elhangzott beszédét szerkesztve közöljük. Táncsics mondatai ma is éppoly érvényesek, mint 175 évvel ezelőtt.

Kedves barátaim! Polgártársak!

A forradalomra emlékezünk, és benne Táncsics Mihályra, akit 175 évvel ezelőtt a pesti nép kiszabadított a fogságból.

Táncsics Mihály azt akarta, hogy Budapest „ne legyen bolonditó fényűzésnek, roppant gazdaságoknak és nyomornak tanyája”.

Emlékezzünk együtt Táncsics Mihályra, aki tudta, hogy elsődleges feladat: hogy „a szegénységet és túlságos gazdagságot, vagyis ezek okait” megszüntessük.^[1]

Vele együtt kérdezzük: miféle közteherviselés van abban az országban, ahol a legszegényebbeket súlyosabb adóteher sújtja, mint a leggazdagabbakat?

Táncsics Mihállyal együtt kérdezzük: miféle iskoláztatás az, ami nem csökkenti, hanem növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket? Miféle józanész igazolja, hogy a magyar állam annál több közpénzzel támogasson egy gyermeket, minél gazdagabbak a szülei?

Táncsics Mihállyal együtt kérdezzük: miféle jogegyenlőség van ott, ahol cigány honfitársainkat az államilag szervezett iskolai elkülönítés, a megkülönböztetés és a lenézés kasztjellegű alávetésben tartja?

És milyen ellenzék az, amelyik egyik nap a kilakoltatások újraindításával támadja a kormányt, másnap szegénységben élő családokat tesz utcára?

Kedves barátaim,

„Vagy igaz világ lesz,
Vagy nem lesz itt semmi.”^[2]

Jogkiterjesztés, közteherviselés, szociális reform – a feladat adott.

Éljen a köztársaság!