Nagyon sok szó esik mostanában az akkumulátorgyárakról, arról, miért rosszak, miért ne épüljenek fel, vagy éppen arról, miért lesz nagyon jó az nekünk, ha megépülnek. Arról viszont eddig kevés szó esett, mi is történik konkrétan egy akkumulátorgyárban. A Telex cikkéből és a Mérce podcastjából most erről is képet kaphattunk.
Cirfusz Márton, a Periféria központ munkatársa a Mérce podcastjében úgy fogalmazott, hogy az akkumulátorgyárak a tiltakozó helyi civilek számára elsősorban mint „fekete dobozok” tűnnek fel, amelyek belső működéséről kevés szó esik.
Ezt a hiányt igyekezett pótolni Cirfusz Márton akkumulátorgyárakról szóló tanulmánya és a Mérce podcastje is, amely hosszan taglalja, mit jelent az akkumulátorgyárak Magyarországra települése a munka világára való tekintettel.
Az adás elérhető a Lahmacun rádió archívumában, a Spotify-on, a Google Podcasten és az Anchoron.
Ebbe a sorba illeszkedik a Telex nemrégiben megjelent cikke is, amely több szakértő megszólalásával és a gödi Samsung egy gyári munkásának történetén keresztül néz bele a „fekete dobozba”.
A cikkben „Sári” elmeséli, hogy a gödi Samsungban tizenkét órás műszakokban dolgoznak, és három nappali műszakot követ három nap pihenés, majd három nap éjszakai műszak. A fizetések átlagon felüliek, de csak a bónuszokkal együtt, az alapbér átlagos. Így bírják rá a dolgozókat például arra, hogy csak a legszükségesebb esetben vegyenek ki betegszabadságot: aki egyszer sem vesz ki betegszabadságot a hónapban, az 50 ezer forintos bónuszban részesül.
A gyárban a dolgozókkal szemben rendkívül bizalmatlan a cég. Belépéskor a táskákat átnézik, és a telefon kameráját is le kell ragasztani.
Fizetésről tilos egymással beszélgetni, de a munka nehézségéről sem ajánlatos szót váltani, előfordult ugyanis már olyan, hogy a HR-es berendelt valakit, „amiért pofázott”.
A gyárban mint az akkumulátorgyárakban általában, nagy számban dolgoznak vendégmunkások, ami hosszabb távon etnikai konfliktusokhoz vezethet. A Telex cikkében megszólaló gyári munkást például zavarta, amikor kiderült, hogy egy alacsonyabb beosztásban dolgozó ukrán kolléga az övéhez hasonló összeget keres.
Cirfusz Márton a Mércének úgy nyilatkozott, a baloldalnak ebben a kérdésben érdemes az internacionalizmus álláspontjára helyezkedni, a vendégmunkások ugyanis rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak:
az életük minden területén a munkaerőkölcsönzőtől függenek, felmondani tulajdonképpen nem tudnak, mert akkor a következő nap azonnal elvesztenék a lakhatásuk és munkájuk.
A kutató azt az általános véleményt sem osztja, hogy az akkumulátorgyárak „ázsiai céges kultúrája” lényeges szempont. Szerinte nagyon különbözőek az ázsiai cégek, más-más céges struktúrával rendelkeznek. Az is kérdés szerinte, hogy a magyarországi leányvállalatok mi mindenben fognak tudni önállóan dönteni. A Samsung ebből a szempontból egy rossz tendenciára utal, mivel a legtöbb döntés a koreai központból érkezik.
A másik központi kérdés a munkavédelem. A gyár nem csak kint szennyez, a benne dolgozókat is negatívan érinti a helyzet. Az akkumulátorgyárakban dolgozók nagyjából tíz-húsz százaléka egy éves távlatban tartós egészségügyi károsodásra számíthatnak.
A dolgozók jogait csorbítja az is, hogy az akkumulátorgyárak alkalmazottainak többségét munkaerőkölcsönzőn keresztül veszik fel. Rájuk nem vonatkozik a kollektív szerződés. Cirfusz Márton szerint mivel a kölcsönzöttek megszervezése szinte lehetetlen feladat, végső soron törvényi változtatásra lenne szükség, amely biztosítaná, hogy azonos feltételek vonatkozzanak azokra, akik ugyanabban az üzemben dolgoznak.
Csengel Karina, a Mérce újságírója két olyan esetet is felidézett, ami rámutat, milyen munkakörülmények uralkodnak a „fekete dobozban”: a komáromi SK-ból 2022 januárjában 14 dolgozót szállítottak kórházba, sajtóhírek szerint hányással, orrvérzéssel, szédüléssel; 2021-ben pedig a gödi Samsungban baleset ért egy embert, aki egy héttel a baleset után meghalt. Csengel Karina szerint kevés információnk van erről a két esetről, ami szintén azt mutatja, hogy alig tudunk valamit a gyárak belső viszonyairól.