Magyarországon is többen aláírták azt a petíciót, amelyet Sahra Wagenknecht balpárti (Die Linke) képviselő és Alice Schwarzer újságíró indított el a fegyverszállítás leállítása és a béketárgyalások megkezdése érdekében.
„Az egy éve indult ukrajnai háborúból brutális hasznot húznak a globális nagytőke egyes szereplői, miközben ez a háború megöl, nyomorba dönt sok millió embert és pusztulással fenyegeti az emberiséget.
A profit azonban soha nem előzheti az embert!
Alulírottak ezért csatlakozunk […] a „Kiáltvány a békéért” kezdeményezéshez – amelyben a fegyverszállítások eszkalációjának azonnali leállítását követelik, továbbá tűzszünetet és béketárgyalásokat […].
Felhívjuk az európai közvélemény figyelmét arra, hogy a tartós békének elengedhetetlen feltétele, hogy Ukrajna függetlensége mellett az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek kollektív jogait is szavatolják!
Le a háborúval, le az imperializmussal!”
– áll a közleményben.
Miközben a háború tovább mélyítette a gazdasági válságot világszerte, és emberek milliói szenvednek az ellátási láncok akadozása, az infláció és a megszorítások miatt, addig egyes szektorokban kiemelkedő profitra tettek szert cégek az elmúlt időszakban. Olyan olajipari óriások, mint a BP, a Shell, az ExxonMobil vagy az Equinor például az elmúlt évben együttesen rekordnak számító 200 milliárd dollár profitot realizáltak, és hasonló felívelés figyelhető meg a fegyveriparban is. Januárban írtunk róla, hogy a fegyverszállítás egyre eszkalálódik, és már több európai állam is harckocsikat szállít Ukrajnának, aminek a lehetőségét korábban határozottan elutasították. Ezzel kapcsolatban Josep Borrell, az EU külügyi képviselője úgy fogalmazott a Financial Times szerint, hogy innen a következő lépés már tényleg az aktív részvétel lenne Európa részéről.
A kezdeményezést elindítói szombaton tüntetést is tartottak Berlinben, amelyen sajtóhírek szerint több tízezren vettek részt. A petíciót már több mint 700 ezren aláírták az interneten.
A kezdeményezéshez Magyarországról csatlakozott
Artner Annamária közgazdász; Barát Endre szociológus; Bassa Zoltán közgazdász; Benyik Mátyás közgazdász, az ATTAC Magyarország elnöke; Berta Tibor; Cs. Kádár Péter hangmérnök-újságíró; Csernó Tibor pszichológus-hallgató ; Dóczi Péter elnök, Alternatíva Párt; Farkas Péter közgazdász (Marx Károly Társaság); Félegyházi Tamás közgazdász (MSzP); Ferencz Norbert radikális szociális munkás; Fogler Tibor; Galba-Deák Ádám baloldali aktivista; Galló Béla szociológus; Hortobágyi Anna közgazdász; Hegyi Gyula volt országgyűlési és EP-képviselő; Huszti Andrea baloldali politikus; Juhász András nemzetközi kapcsolatok szakértő, elemző – Globális Kihívások, Szocializmus a többpólusú világban, Ipswich (UK); Juhász Géza programozó; Kalmár Szilárd, szociálpolitikus, Munkások Újsága; Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás blog; Kerites Péter informatikus; Kiss Viktor politológus; Konok Péter történész; Kórodi Péter a Magyar Munkáspárt ózdi alapszervezetének elnökségi tagja; Kovács Gábor informatikus; Kovács Péter informatikus; Krausz Tamás történész; Lebanov Barbara joghallgató; Leiter Martin; Lesti Ágnes kommunikációs vezető; Lipusz Balázs, Vörös Szittya Kollektíva; Morva Judit közgazdász, a Le Monde Diplomatique magyar kiadásának főszerkesztője; Nefelejcs Gergő a Tett alapítója; Noé Krisztina gyógypedagógus; Pázmán Koppány fizikus; Rona Péter baloldali aktivista (Szervezők a Baloldalért); Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő; Somi Judit munkásaktíva; Sebestyén György, Baloldali Alternatíva Egyesülés; Semegi Richárd dozimetrikus (ISZOMM); Szanyi Tibor volt országgyűlési és EP-képviselő; Szatmári Réka feminista aktivista; Szász Gábor gépészmérnök (Baloldali Alternatíva Egyesülés); Székely Sándor volt országgyűlési képviselő; Szilvássy Péter, Eszmélet Baráti Kör; Szöllősi Istvánné volt országgyűlési képviselő; Tarsoly Antal ny. honvéd őrnagy, volt szakszervezeti vezető; Trasciatti Attila amatőr filmes; Tóth Kata baloldali aktivista; Vajnai Attila mérnök; Várnai György baloldali aktivista; Völgyesi Krisztián pultos, volt önkormányzati képviselő; Zollai András villamosmérnök.
Wagenknecht a német politikában
Sahra Wagenknecht, a Balpárt (die Linke) képviselője, korábbi társelnöke, évek óta áll a viták kereszttüzében mind a pártján belül, mind a szélesebb nyilvánosságban. Már a jelenlegi kiáltvány előtt is rendszeresen kritizálták Putyin-barátsággal, ugyanis a német békemozgalom konzekvens Nato-kritikája – ami a kétezres évek legelejéig a Zöldeket (Bündnis90/Die Grünen) jellemezte – egy, a putyini Oroszországot és annak külpolitikáját alapvetően megértő állásponttal párosult pártjában, és ennek ő egy prominens képviselője volt.
A háború kitörése kapcsán a párt veteránja, és Wagenknecht mellett messze legnépszerűbb arca, Gregor Gysi is elismerte, hogy tévedtek Putyinnal kapcsolatban, és nyílt levélben vetette párttársai – többek között Wagenknecht – szemére, hogy az önkritikát és az Ukrajnával való szolidaritást mellőzve kitartanak a korábbi álláspontjuk mellett; igaz a jelenlegi kiáltványt Gysi is aláírta.
Mindezek mellett Wagenknecht legkésőbb a 2015-ös menekültválság óta rendszerint képvisel olyan véleményeket, melyekkel eltér saját pártjának a főáramától, viszont amelyekkel a szélsőjobboldalon rendszerint elismerést arat. A menekültválság kapcsán többször kiállt a nyitott határok politikája ellen, ugyanis az szerinte az alacsonyabb bérekért is dolgozni hajlandó menekültek és bevándorlók érkezésével bérszínvonal-csökkenéshez vezet. Meglátása szerint olyan politikára van szükség, ami „helyben segít”.
A német gazdasági növekedést és az azáltal biztosítani kívánt jólétet (amely egyébként elképzelhetetlen a harmadik világbeli országok kizsákmányolása nélkül, ahogy az a beszállítói-lánc törvény (Lieferkettengesetz) körüli viták kapcsán is világossá vált) priorizáló politikája jelent meg tavaly tavasszal a német parlamentben tarott beszédében is, amelyről itt írtunk korábban:
„Wagenknecht felszólította a kormánypártokat, hogy fejezzék be az Oroszországgal szembeni gazdasági háborút és szüntessék be a szankciókat, mert szerinte a német ipar vezető szerepének megőrzéséhez elengedhetetlen az orosz gáz. A beszédet tapsviharral fogadták a szélsőjobboldali AfD-s képviselők, valamint Wagenknecht Balpárton belüli követői. A Linke frakciójának többi tagja már a beszéd előtt tiltakozásként kivonult az ülésteremből. A beszéd után volt olyan képviselő, aki maga lépett ki a pártból tiltakozásképp, valamint három politikus nyílt levélben követelte Wagenknecht kizárását.”
A párton belüli ellentétek a 2021-es szövetségi választások előtt is világosan láthatóvá váltak, amikor a párt programjával közel egyidőben jelentette meg az „ellenprogramnak” szánt Önelégültek [Die Selbstgerechten] című könyvét, amelyben az „életmód-baloldaliakat” [Lifestlye Linken] – azaz az ő értelmezésében a „woke” városi, jómódú fiatalokat, és az őket célzó identitáspolitikai üzeneteket teszi felelőssé a Balpárt gyengüléséért, és az AfD térnyeréséért. Szerinte a pártnak a dolgozók érdekeit kéne képviselnie a „bizar kisebbségekkel” (skurille Minderheiten) szemben. Erre a Humboldt professzora és a német migráció és integrációkutatási centrum (DeZIM) vezetője, Naika Foroutan is felhívja a figyelmet, többek között egy, a taz (die Tageszeitung) által készített interjúban. Foroutan szerint az osztálykérdés egyben egy feminista, és migrációs, ennélfogva egy identitáspolitkai kérdés is.
Mindezek miatt már régóta téma, hogy Wagenknecht saját pártot alapít. A jelenlegi petíció, és az annak apropóján rendezett több tízezres tüntetés is kapóra jöhet egy saját bázis építéséhez. A kiáltványt és a tüntetést egyaránt többen is kritizálták amiatt, hogy nem határolódott el elég határozottan a jobboldaltól, sőt kifejezetten nyitott jobbra. Épp emiatt a Linke pártvezetése el is határolódott a tüntetéstől. Wagenknecht azonban többször is visszautasította, hogy bármi köze lenne a jobboldalhoz.
A kiáltvány kapcsán többen is kritikával éltek. A Balpárt korábbi védelmi szakértője, Paul Schäfer, szerint az elködösíti a felelősség kérdését, és a háborút mint absztrakciót kritizálja. A helyzet komplexitását figyelembe vevő, valódi megoldási javaslatok hiánya miatt kritikus Michael Schulze von Glaßer is, a német békeszövetség (Deutschen Friedensgesellschaft DfG-VK) vezetője is, aki szerint a kiáltvány nem beszél humanitárius segítség felépítéséről, ahogyan a háborús menekültek befogadásáról sem, hanem Németország áll a követeléseik középpontjában.
A kezdeményezés német belpolitikai kontextusának a leírásában Mikus Áron, a Mérce szerzője működött közre.
