Az oktatás tarthatatlan állapotaira figyelmeztető táblákkal a kezükben álltak ki szülők két gyalogos-átkelőhelyre Dél-Budán szerda reggel. Az akcióval olyan emberekhez – elsősorban szülőkhöz – próbálják eljuttatni a jelenleg is zajló oktatási tiltakozások üzenetét, akik eddig közömbösek vagy ellenségesek voltak a mozgalommal szemben. 

A nem mindennapi akciót a múlt héten másodmagával kezdte el Kállai Kornélia, egy újbudai gimnáziumban tanuló diák édesanyja a XXII. kerületi Leányka utcai felüljáróhoz közeli zebránál. Ezen a héten a demonstráló édesanya egyedül állt ugyan immáron szokásosnak mondható posztján, két társa vele egyidőben – reggel fél nyolc és fél kilenc között –  a kerület nagytétényi részén található Camponánál „foglalt el” el hasonló módon egy másik zebrát. A tüntetők egy órán át álltak a közlekedési lámpáknál, majd a gyalogosknak szóló zöld jelzés idejérére bementek a gyalogátkelő közepére, és a pirosnál váró autóknak és buszoknak mutatták fel transzparenseiket.

Kornélia tábláján a „Gyermekeink jövője a tét!”, míg társaién egy „Pedagógus kuss!” felirat és egy QR-kód volt, amely az azonos című rapszám Youtube-linkjére mutat. A gyalogátkelő közvetlen közelében egyébként több iskola is van, így az áthaladó járműforgalom mellett diákok és a kisebbeket kísérő szülők ugyancsak szép számmal láthatták Kornélia egyszemélyes tüntetését.

Az édesanya a Mércének elmondta: a Dél-Budai Tankerület – Szülők, Tanárok és Diákok az oktatásért oldal azonos nevű Facebook-csoportjában sokat gondolkoztak közösen azon, hogy hogyan tudnának kilépni a saját ismerőseik alkotta buborékból.

Így született az az ötlet, hogy minden héten egy órát köztéri figyelemfelhívó akciókra szánnak, és arra bátorítanak minden olyan szülőt, akinek fontos, hogy működő közoktatásban tanuljon a gyermeke, hogy tegyen ugyanígy a saját lakóhelye közelében.

(Greta Thunbergnek is bejött, hogy hetente egyszer kiállt az utcára, mondja Kornélia). Kornélia szerint azért is választották a demonstráció ezen formáját, mert nem lehet minden héten többezres élőláncokat szervezni, és érezni, hogy a tüntetések résztvevői és szervezői is elfáradtak már a lassan egy éve tartó akciósorozatban. Erre a típusú tüntetésre viszont hetente csak egy órát kell rászánni, és nem kell hozzá más, mint egy kartonpapír és filc vagy festék. Emellett az is fontos, hogy így olyan embereket is el tudnak érni, akiket a közösségi oldalak zárványaiban egyébként nem tudnának.

Szerdán mi is elkísértük Kornéliát a heti egyórás „zebrázására”. Ez idő alatt az elhaladó autósoktól nagyok sok pozitív visszajelzést kapott: legtöbbször integetéssel, feltartott hüvelykujjakkal, ujjakból formált szívecskékkel reagáltak a táblájára. A belvárosi tüntetések idején már szokásossá váló szolidaritási kürtszó ritkább volt ugyan, mint bármelyik élőlánc esetében, de egy óra alatt így is öt-hat alkalommal szólt a biztató dudálás is. Jöttek szembe ugyanakkor „ellendrukkerek” is, akik fejcsóválásal, rosszalló gesztusokkal jeleztek vissza a volán mögül.

Mint később Kornélia mesélte, ezutóbbi reakciók nem igazán szegik kedvét, de az azért megdöbbentette, amikor egy Wolt-futártól kapott negatív választ, aki az édesanya szerint szintén a rendszer kárvallottja a katatörvény nyári módosítása miatt. 

Kállai Kornélia háromgyermekes anya, közülük már csak a legfiatalabb tanul a közoktatásban, méghozzá abban a Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnáziumban, ahol nemrég felmondott Gábor Judit történelemtanár, aki történesen Kornélia gyermekét is tanította. A pedagógus azért választotta a felmondást, mert hiába kezdett a nyolc fővárosi tanár kirúgása után iskolájában egyedüliként határozatlan idejű polgári engedetlenségbe, azt látta, hogy semmi eredménye nincs az erőfeszítéseinek, a végső elhatározásra pedig a hírhedt Pintér-féle oktatási fórum után jutott, amelyen a szándékát sem látta annak, hogy pozitív változások indulnának el.

A zebrán tüntető édesanya egyébként nemcsak a fővárosi autós forgalmat próbálja felrázni: a múlt héten azon a hatvani fórumon találkoztunk vele, amelyet a Miskolc-Budapest vonalon menetelő szakszervezetisek és aktivisták tartottak. Kornélia azért utazott el a hevesi találkozóra, mert egyrészt szerette volna megismerni azokat az embereket, akik végigsétálják a rendkívül hosszú, 180 kilométeres távot. Másrészt viszont az eddigi megmozdulásokból azt szűrte le, hogy aránytalanul erős Budapesten a tiltakozók jelenléte a vidékhez képest, és kíváncsi volt ennek miértjeire.

„A hatvani fórum óta sok mindent értek és tudok, és az a beszélgetés megerősített abban, hogy növelni kelli a szülői jelenlétet a mozgalomban”

– mondta.