Az egyesült királyságbeli egyetemisták lakhatása olyan „válságos”, mint amilyenre legutóbb az 1970-es években volt példa, amikor a diákok arra kényszerültek, hogy sportcsarnokokban és az autóikban húzzák meg magukat, írja egy jótékonysági szervezet figyelmeztetése alapján a Guardian híroldal.

Szakértők szerint egyre több olyan diák van, aki ún. rejtett hajléktalanságban él, vagy a lakhatásért folytatott elképesztő harc közben elfogadja a nem megfelelő szállást.

A diákok azt mondják, hogy sokszor barátoknál húzzák meg magukat, a szüleiknél laknak, vagy ha ezekre nincsen mód, akkor akár ablak nélküli szobákat bérelnek ki, hogy mégse kelljen az utcán élniük.

„Az egyetemek többsége egyre kevesebb diákszállást biztosít”, mondta el a brit lapnak Martin Blakey, az Unipol diákszállásokkal foglalkozó jótékonysági szervezet vezérigazgatója. „A diákszállások nem bővülnek olyan mértékben, mint korábban, a kiadó társasházi albérletek száma pedig csökken, mert a tulajdonosok nem bíbelődnek a kevéssé tehetős bérlőkkel, így a diákokkal sem”.

Ezt tetézte, hogy az egyetemek kevesebb saját szálláshelyet működtetnek, és inkább a magánszolgáltatókkal való partnerségre törekszenek. Ám ezeket különféle beruházási tilalmak sújtják, terveik pedig sokszor keresztezik egyes városok beruházási törekvései.

A Guardian összeállítása szerint az Egyesült Királyságban több mint 200 ezer diákszállás hiányzik. A nagy egyetemvárosokban, így Prestonban, Bristolban, Birminghamben és Swanseában 10-25 százalékkal kevesebb bérelhető diákszállás található, mint amennyire szükség lenne.

Az Unipol vezetője szerint mindennek a hátterében az általános brit lakhatási válságon túl az áll, hogy a koronavírus-járvány után visszatértek a szigetországba a külföldi hallgatók, s a járvány ideje alatt megcsappant szálláslehetőségek jelentős részét lefoglalták.

A helyzet egészen válságos: Glasgowban a diákok azt kérték az egyetemüktől, hogy ne állítsák le az órafelvételt, miután a lakhatás nélkül maradtaknak azt mondták, hogy nem jelentkezhetnek a kurzusokra; Durhamben a diákok éjszakákon át álltak sorba, hogy lakást foglaljanak a következő évre; a bristoli diákok a 20 kilométerrel távolabbi Newportban, a manchesteri diákok Liverpoolban, a yorki diákok pedig Hullban kaptak szállást; Észak-Írországban pedig a diákok létrehozták az első lakásszövetkezetet, hogy a lehetetlen körülményeiken segítsenek.

Egy októberben 3000 diák körében végzett felmérés szerint minden tizedik diáknak szembe kellett néznie azzal, hogy szállás nélkül marad, s vissza kell költöznie a szüleihez, vagy a rejtett hajléktalanság különféle formáiba kényszerül: a barátai kanapéján éjszakázik, szállodai szobát vesz ki, az autójában lakik.