Különös, szinte természetfeletti erő van abban, amikor több száz női* hang egyszerre szólal meg. November 5-én, szombaton második alkalommal nyitották meg a végtelenül izgalmas és inspiráló nemzetközi női konferenciát A mi forradalmunk: az élet felszabadítása címmel, a Women Weaving the Future (Nők Szövik a Jövőt) hálózat jóvoltából Berlinben. A konferenciára – amelyet egy 700 fős auditóriumban szerveztek meg a berlini műszaki egyetemen (TU) – már másfél hónappal ezelőtt elfogytak a helyek, de az érdeklődők online is csatlakozhattak, illetve az elkészült felvételek angol és spanyol nyelven, a hálózat Youtube-csatornáján is visszanézhetőek.

A konferencia szlogenje a Jin, Jiyan, Azadi (Nő, Èlet, Szabadság), a rojavai demokratikus konföderalizmus egyik vezető szlogenje is egyben, amit a jelenleg politikai fogságban lévő Abdullah Öcalan, a mozgalom fő ideológusa fogalmazott meg. Eszerint

semmilyen forradalom, illetve igazságosabb társadalomért kivívott forradalmi változás sem történhet meg a nők patriarchális elnyomás alól történő felszabadulása, a nők és a női perspektívák a társadalom és politika minden szegmensébe való bevonása nélkül.

Így vált a jineológia (Jineology: vagyis a ‘nők tudománya’), az ökológiai alapelv, és a hatalom decentralizációjának alapelvei mellett, a világ egyik legizgalmasabb társadalmi kísérletének – az Észak- és Kelet-Szíria Autonóm Tartományi Igazgatóságának – alappillérévé.

A kísérlet több szempontból is figyelemreméltó. Ezek közül talán a történelmi és geopolitikai kontextus a legkiemelkedőbb. Északon Törökország, délen az Aszad-féle szíriai állam romjaiba kapaszkodó Iszlám Állam, keleten pedig a törökökkel szoros politikai kapcsolatokat ápoló iraki Kurdisztán támadásainak és különböző katonai műveleteinek sortüzében álló autonóm régió kísérli meg a nemzetállami és imperialista kereteken túli társadalmi rend létrehozását. A kiélezett geopolitikai helyzet, egy társadalmi-kulturális ellen-orkánnal egészül ki, amelynek egyik legerősebb kiváltó oka a nők egyenjogúságának intézményes, társadalmi és kulturális megteremtése. Lássuk be, ez még a mi kis hazánkban sem tűnik egy egyszerű feladatnak, nem hogy Északkelet-Szíriában.

A konferencia témáit és résztvevőit átböngészve, is ennek a forradalmi alapelvnek a szellemiségével találkozunk. A legfőbb témák közé tartoznak az uralkodó neoliberális mechanizmusok alól való felszabadulás (öcalani fogalommal: kapitalista modernitás); a környezetünk kizsákmányolásának összetett társadalom-gazdasági jelentősége; a militantizmus kérdései úgymint a háború vs. önvédelem dilemmái, vagy a (sokszor rejtett) háború, mint haszonszerzési lehetőség/érdek; az eurocentrikus gondolkodásmódunk evidenciáinak megkérdőjelezése illetve különféle, jelenleg is zajló (a mainstream közbeszédben kis szerepet kapó) női, nők által vezetett forradalmi társadalmi projektek megjelenítése, elemzése.

A paneleken felszólalók között rengeteg lenyűgöző személyiséggel,  világunk élhetőbbé tételéért küzdő aktivistával, akadémikussal találkozhattunk. Ilyen Lolita Chavez, a guatemalai maya aktivista, aki a nyugati episztemológia erőszakos és kategorikus ember-természet szétválasztásának megkérdőjelezésével új kontextusba helyezi a környezetvédelem küzdelmét. Vagy azafgán aktivista, Mariam Rawi, aki életének kockáztatásával vállalt nyilvános szereplést a konferencián, és aki arról beszélt a közönségnek, hogyan fonódik össze  a Talibán működése  többek között a fegyverkereskedelmen keresztül – a kapitalista nagyhatalmakéval, így fedve fel a Nyugat képmutatását.

Mi lenne, ha meglátnánk, a bérért végzett munka anomália, és hirtelen minden más (nem-bér)munka válna „normálissá”? A ’39-ben született filozófus, Genevieve Vaughan ezeket a neoliberális gazdaságlogika az emberiség ember-jellegét érintő (ontológoiai) kérdéseit feszegette.

A konferencia jellegét számtalan kurd meghívott is meghatározza, akik kifejezetten a rojavai kereteket elemzik. Elif Kaya szociológus, a Jineológia Akadadémia vezető kutatója, akit munkája és cikkei miatt, több alkalommal is bebörtönöztek már a török hatóságok, és aki a szabadság szociológiája és a jineológia, mint a társadalmi értelmezés új kereteiről tart előadást, vagy a szupersztár politológus, szociológus, Dilar Dirik, aki a forradalmi, szolidaritáson alapuló nő*-központú mozgalmak ideológiák megerősítéséről (amilyen a jineológia is) illetve feminista filozófia cuki reklámok és Hillary Clinton-ok általi piacosításáról beszélt nagyon inspirálóan.

A záró előadást Ñizol Lonko Juana Calfunao, a gyökereiben dzsenderhibrid (jujj!) Mapuche közösség egyik vezetője tartotta, amelyben saját bebörtönzéséről, a Mapuche közösség kapitalista kisajátításáról beszél. Mint látható, nehéz nem minden előadóról írni valamit, mert mindannyiuk tevékenységét érdemes, és egészen érdekes közelebbről megismerni.

A konferencia messze túlszárnyalta az ismert ülünk-jegyzetelünk-egyetértük-tapsolunk felépítésű rendezvények hangulatát, az uralkodó elnyomó struktúrák alternatívái a panelisták és más résztvevő aktivisták személyében testesültek meg. A két nap alatt a teremben a társadalomtudomány és politikatudomány dekonstruktív elméletei elméletekből valósággá váltak, amit több-száz, a világ minden tájáról érkezett, szabadságot és szolidaritást követelő nő* kántálása újra és újra tapinthatóvá tett.

Lehet, hogy ezek a témák távolinak tűnnek nekünk, de ha nem is hiszünk az internacionalizmus erejében, már csak azért is érdemes elmélyedni az előadásokban és a résztvevők hátterében, hogy belekóstolhassunk a Magyarországon a közvéleményben egyszerűen „nőügyek”-ként elterjedt elméletek, politikai gondolatok valójában komplex és izgalmas társadalmi összefonódásaiba. Ahogy a Jineology és egyébként az euro-atlanti vagy posztkoloniális feminista filozófiák sem elsősorban a nőkről szólnak (pl.: bell hooks, Spivak, Donna Haraway, Ursula le Guin), hanem alapjaiban kérdőjelezik meg, értelmezik újra az uralkodó társadalmi, gazdasági struktúrákat, és az ezek által meghatározott gondolkodási logikák sokszor önpusztító mechanizmusait.

Míg a szombati nap a kritika és az értelmezés napja volt, a vasárnap fő témái a jövő és a változás lehetőségei voltak egy transznacionális, pluriverzális, vagyis egy formájában, alakjában, mechanizmusaiban sokféle, elnyomásoktól, hegemóniától mentes térben, ami elveti a fejlődés gyarmatosítói, normatív módon racionalizáló, bináris és haszonelvű kereteit.

A konferencia 8 nyelven, szimultán fordítással volt hallgatható/nézhető (sajnos a magyar még nem tartozik ezen nyelven közé). A felvételek visszanézését és a jövőbeni részvételt mindenkinek ajánlanám, legfőképpen azoknak, akik elhitték, hogy nem lehetséges a változás. Sajnos egyelőre viszont tényleg ritkán látni/hallani ilyen politikai női* tömeget. A teremben visszhangzó Jin, Jiyan, Azadi! még most, hetekkel később is, a fülemben cseng.