A Forbes idén is összeállította a leggazdagabb 50 magyar listáját. A listát az egyes szereplők vagyonelemei értékének becslése alapján számították ki, és azok kerültek rá, akik meghatározó üzleti tevékenységet folytatnak Magyarországon vagy üzleti érdekeltségeik ide kötik.

A módszertanból és a téma nehéz kutathatóságából fakadóan vélhetően nem tökéletes, de nagyjából helytálló látleletet ad arról, kik a gazdaság legtőkeerősebb szereplői, milyen tendenciák játszódnak le, és mekkora is a vagyonuk összességében.

A legszembetűnőbb – és valószínűleg legtöbbek fantáziáját megmozgató – fejlemény, hogy Mészáros Lőrinc üzletember, Orbán Viktor miniszterelnök közeli barátja elvesztette első helyét és immár csak a dobogó harmadik fokára fér fel, miután Csányi Sándor bankvezér 73 milliárd forinttal 500 milliárd fölé növelte vagyonát, megszerezve az első helyet Felcsuti Zsolt üzletember előtt.

A személyes történeteknél ugyanakkor sokatmondóbbak a tendenciák – miszerint a válságtól sújtott 2022-es évben a szereplők többségének sikerült kisebb-nagyobb vagyonnövekedést elérniük, még ha emblematikus szereplőknek, például Mészárosnak csökkent is a vagyona.

A leggazdagabb ötven magyar ezáltal összesen 5 835,3 milliárdnyi vagyon fölött diszponál – miközben a KSH legfrissebb, vonatkozó felmérése szerint a legszegényebb vagyon szerinti tizednek a vagyona negatív, de a következőnek is mindössze 4,1 millió forint háztartásonként (átlagosan).

Csányinak, Felcsutinak vagy Mészárosnak fejenként is több mint százezerszeres a vagyona egy, a második vagyoni tizedbe tartozó háztartás vagyonához mérve. Miután az első decilisbe tartozók átlagos vagyona konkrétan negatív, az övékkel jóval nehezebb összemérni a szupergazdagok vagyonát.

Ha viszont a háztartások legszegényebb ötödét vizsgáljuk, akkor átlagosan 1,55 milliós vagyonnal számolhatunk, összesen pedig 796 515 háztartásról van szó. Ez alapján kiszámolható, hogy összvagyonuk 1 234 598,25 millió, avagy 1234,59825 milliárd forint.

E szerint a leggazdagabb 50 magyar vagyona nagyjából 4,7-szer annyit tesz ki, mint a háztartások szegényebb ötödének az összvagyona.

Persze ezek is csak hozzávetőleges számok, hisz például a saját lakással rendelkezők és nem rendelkezők egyaránt kerülhetnek az alsó jövedelmi ötödbe, emiatt például az ingatlanpiaci áringadozások jelentősen változtathatnak az érintettek elméleti vagyonán. Ugyanakkor a példánál maradva az is igaz, hogy esetükben a vagyonuknak ez a része nem, vagy csak nagyon nagy nehézségek és áldozatok árán mozgósítható, lévén hogy nem befektetési eszköz, hanem a mindennapi személyes megélhetésük egyik alappillére. Ami például egy bank tulajdonrészesedéséről nem mondható el.

Tehát érdemes lenne megkülönböztetni a hasonló összehasonlításoknál a tőketermelésre szolgáló magántulajdont és a személyes igények és szükségletek kielégítésére szolgáló személyes tulajdont. Az előbbibe tartozik például egy bérház tulajdonjoga, aminek lakásait ki lehet adni. Így a tulajdon gazdájának további gazdagodását szolgálja. Utóbbiba tartozik egy lakás tulajdona, amiben gazdája lakik, és nem kiadásra tartja. Erről azonban jelenleg nem állnak rendelkezésre megbízható statisztikák, az mindenesetre kijelenthető, hogy a leggazdagabbak vagyonelemei a tőketermelésre szolgálnak, ez adja értéküket is.

További fontos különbség a vagyonosak és a vagyontalanok között, hogy míg előbbiek jellemzően tőkejövedelmekből élnek, utóbbiak jellemzően az említett tőkejövedelem előállításáért kapott bérekből. Amiknek egy jelentős hányadából alig lehet megélni. Tehát leegyszerűsítve míg a gyárban dolgozó munkás bért kap elvégzett munkájáért, addig a gyáros ennek a munkának a gyümölcséből gazdagodik, a bér ugyanis alacsonyabb mint amennyi értéket a munkás megtermel. A munkás a munkájával egyszerre több tőkés számára is termelhet, hisz a kézhez kapott bérének egy részét rendszeresen leadhatja a lakástulajdonosnak, ha hitele van akkor a banknak, stb.

Noha népszerű jelszó, hogy a válsággal közösen kell megküzdenie valamennyi társadalmi csoportnak, az már csak a fentiekből is látszik, hogy nem igaz. Hisz míg az előrejelzések szerint a legnagyobb reálbér-csökkenés jöhet a rendszerváltás óta és olyan recesszióba megyünk bele hogy csak ihaj, a tulajdonosi osztály (túlnyomó többsége) viszonylag száraz lábbal megússza.