Országszerte tömeges ülősztrájkba kezdtek diákok tanáraikkal való szolidaritásuk jeléül, csütörtök óta pedig 93 iskola összesen 929 pedagógusa kezdett munkabeszüntetésbe a Tanárok a tanárokért csoport összesítése szerint. Az elégedetlenségi hullám azután erősödött fel újra, hogy múlt szerdán újabb nyolc tanárnak mondtak fel azonnali hatállyal, mert polgári engedetlenséggel hívták fel a figyelmet saját maguk és az oktatási rendszer kilátástalan helyzetére.

Sztrájkkal indították a hetet a diákok többek közt az Óbudai Gimnáziumban, a Fazekas Mihály Gimnáziumban, a szegedi Deák Ferenc Gimnáziumban és a pécsi Janus Pannonius Gimnáziumban. A sajtóban megjelent, illetve szerkesztőségünkhöz eljuttatott fényképek és információk alapján mindenütt nagy számban ültek a folyosókon, ebédlőkben, aulákban a sztrájkoló diákok. Mint arról beszámoltunk, mindeközben Pintér Sándor megfutamodott a Kölcsey Ferenc Gimnázium diákjai és tanárai elől, akik „Mondjon le!” skandálással üdvözölték a belügyminiszter gesztusát.

A budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium pedagógusai szolidaritásukról biztosították az állami fenntartású iskolákban dolgozó kollégáikat: hétfőn és kedden nincs tanítás az intézményben, ugyanis 24 tanár polgári engedetlenkedik.

„Kötelességünknek érezzük, hogy mi, akik evangélikus egyházi iskola tanáraiként jobb feltételek mellett, szabadon végezhetjük munkánkat, támogassuk a nálunk nehezebb helyzetben dolgozó kollégáinkat. Másként nem tehetünk!”

– fogalmaztak.

A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tanárai feketébe öltözve álltak ki hétfő reggel az iskola elé. Arról beszéltek: nem fognak ma tanítani, miközben szeretik a munkájukat és a diákjaikat, és leginkább ez a szeretet az, ami miatt most beleállnak ebbe a helyzetbe.

„Szeretek tanár lenni, de mélységesen felháborít az a pökhendiség, uszítás és megvetés, amit a hivatásom miatt kell elviselnem azoktól, akik helyettem, felettem, nélkülem döntenek”

– mondta az iskola egyik tanára. A 12 engedetlenkedő pedagógust az ablakból tapsolták meg diákjaik, akiknek bár órákat nem tartottak ma, velük töltötték a napot, verseket, irodalmi részleteket felolvasva, tanítva nekik.

Volt, ahol több intézmény közösen állt ki. Veszprémi és Veszprém környéki pedagógusok például kilenc intézményből jelezték, hogy csatlakoznak a polgári engedetlenséghez a mai napon.

Közös nyilatkozatukban így fogalmaztak:

„Figyelemfelhívásunkkal kiállunk továbbá azon elbocsátott pedagógusok mellett, akik véleményüket vállalva, legjobb lelkiismeretük alapján polgári engedetlenség gyakorlásával fejezték ki tiltakozásukat. Kiállunk diákjaik mellett, mert ez a döntés hosszútávon hátráltatja őket tanulmányaik végzésében, korlátozza és súlyosan sérti a tanuláshoz való jogukat. Nem tantestületként vagy azt képviselve, hanem jogtudatos állampolgárként, egyénileg döntöttünk a tiltakozás ilyen formájáról, és annak ránk nézve hátrányos következményeit vállaljuk.

Akciónk sem a diákjaink, sem a kollégáink, sem az iskola vezetősége, sem az iskolát felügyelő tankerület ellen nem irányul, sőt, az ő hosszútávú érdekeiket szem előtt tartva cselekszünk. Mi lehet nagyobb hazaszeretet annál, ha magyar diákokat Magyarországon szerzett diplomával tanítunk, ahelyett, hogy külföldre mennénk?”

„Az az elvárás, hogy a problémákat erőből oldjuk meg”

Volt olyan pedagógus is, aki drasztikus lépésre szánta el magát. A kirúgásokban szeptember végén és múlt héten újra érintetté vált VIII. kerületi Vörösmarty Mihály Gimnázium matematika-történelem szakos tanára, Kosztra Gábor a mai napon nyilvánosságra hozta felmondólevelét. Mint kifejti, felmondásának oka nem a méltatlanul alacsony bére, a munkaterhelés vagy a tanárok sztrájkjogának csorbítása.

„A Kölcsey Ferenc Gimnázium tanárainak utcára tételének módja a tanév elején elfogadhatatlan volt számomra. Méltánytalannak és aránytalannak éreztem ezt a lépést. Az utána következő tiltakozási hullám logikus következménye volt az eseményeknek, és jól látszódott, az ilyen intézkedések csak olajat öntenek a tűzre, és egy eszkalációs spirálba taszítják a kialakult konfliktust. Akkor abban bíztam, ez csak egy egyszeri hiba volt.

(…)Meggyőződésem, hogy a legerősebb pedagógiai módszer a példamutatás, és a legnagyobb formálóerő a többség életében a mintakövetés. Minden munkahelyen a főnök személye az elsőszámú minta, akit az alkalmazottak jelentős része általában követ. Tettükkel számomra azt üzenik, hogy a Belügyminisztérium által fenntartott iskolákban az az elvárás, hogy a problémákat erőből oldjuk meg, ne érvényesítsük a diákokkal szemben a fokozatosság elvét, és ne legyünk következetesek. Pedagógiai hitvallássommal, és keresztény hitemből fakadó értékrendemmel ez a hozzáállás teljesen összeegyezhetetlen. Lemondásom fő oka tehát szakmai. A Belügyminisztérium fenntartása alatt lévő iskolák felé támasztott pedagógiai módszerekkel kapcsolatos elvárásoknak én nem tudok és nem is kívánok megfelelni. Az Önök döntéséből sugárzó arctalan pedagógiai módszert, mely az erőre alapoz, mindezt következetlenül, soha nem leszek képes magamévá tenni”

– írja a pedagógus,

aki szerint a november 30-ai kirúgások után a kirobbanó tiltakozások következtében az utóbbi két munkanapban nagyságrendekkel több óra maradt el, mint a kirúgott nyolc pedagógus polgári engedetlensége miatt.

„Hogy a döntés után újabb tiltakozások lesznek, azzal számolni lehetett. Ez azt jelenti, hogy tettükkel sokkal nagyobb mértékben korlátozták a tanulók tankötelezettségének teljesítését és a művelődés alaptörvényben rögzített jogának gyakorlását, mint az eltávolított nyolc kolléga együttvéve.

Ha következetesen járnak el, akkor ezek után azoknak is fel kell mondaniuk, akik a kollégáim eltávolításával kapcsolatos döntést meghozták”

– fogalmaz.