Egy dolog bizonyos: akiknek az Egyesült Államokban a két nagy párt mellett elsősorban el kell gondolkodniuk, azok a közvélemény-kutatások készítői. Pártállástól függetlenül az összes médium olyan felmérésekkel bombázta a szavazóközönséget, amelyek szerint 2022. november 8-a Joe Biden kormányzásának hibái miatt Donald Trump és a republikánusok nagy visszatérése lehet.

Az eredményeket még ugyan befolyásolják a levélszavazatok és a korai szavazatok, azonban néhány állítást már most megfogalmazhatunk.

(1) Donald Trump politikai szárnyalásának vége, kérdés, mit hagy maga után

A félidős választások tétje most is a szenátus helyeinek egyharmada, a képviselőház 435 széke, a kormányzói és más állami hivatalok voltak. Messzinek tűnik már 2014, amikor a félidős választás alig volt politikai esemény; 2016-ban, az amerikai politikai térképet és a világot is felforgató Trump-kampány után az idei félidős választás az első, amikor kimondhatjuk, a volt elnök hanyatlása elkezdődött.

November 13-án már tudjuk azt, hogy bár a képviselőházban a Republikánus Párt szerzett többséget, az előnye nagyon szűkös. És ugyan Ron DeSantis republikánus kormányzó fölényesen megnyerte Floridát, a szenátusba szánt, nagyon nagy reményekkel induló és Trump támogatását a kezdetektől élvező új szenátorjelöltek közül eddig senki sem szerzett mandátumot hivatalban lévő demokratától.

Az általa ígért „vörös hullámból” maximum egy vörös löttyenés lett.

Holott Joe Biden elnök népszerűsége rekord alacsony szinten áll. A történelem során pedig ilyenkor az ellenzéki párt rendszerint mind a képviselőházat, mind a szenátust el tudta vinni. Különösen így van ez, ha a regnáló elnök demokrata, hiszen a 35 kiadó szenátusi hely túlnyomó többsége eleve republikánus volt, s ezek megtartásával s egy újabb győzelemmel a párt már mindkét kamarában számíthat a többségre.

Ehelyett Donald Trump vezetésével most a republikánusok elveszítették az idén visszavonuló Pat Toomey szenátori székét Pennsylvaniában és minden bizonnyal nem sikerül győzniük Arizonában sem, és végül még Nevadát is megvédték a demokraták. Ezzel legalább a százfős szenátus felét (50 hely) megtarthatják, és Kamala Harris alelnök egy szavazatával át tudnak vinni szavazásokat republikánus szenátorok közreműködése nélkül is, ahogy az 2020 és 2022 között is történt.

Ráadásul egy versenynek még nincs vége. Georgiában ugyanis a törvények szerint december 6-án meg kell ismételni a szenátorválasztást, mivel sem a demokrata jelölt, Raphael Warnock lelkész, sem pedig a republikánus színekben ellene induló volt amerikai futballista, Herschel Walker nem szerezték meg a szavazatok 50 százalékát. A december 6-i megismételt voksoláson pedig Walker indul egy százalékos hátrányból úgy, hogy a választók most az őt „felfelé húzó”, jóval népszerűbb jobboldali kormányzójelöltre, Brian Kempre már nem szavaznak, hiszen megválasztották.

A kudarcot már a választás éjszakáján több republikánus politikus is Trump megkopott népszerűségének nyakába varrta. A georgiai és virginiai helyettes kormányzók arról beszéltek, a pártnak le kell zárnia a Trump-korszakot. A volt elnök természetesen dühös nyilatkozatokban tiltakozott. Pedig ekkor még a támadások java hátra volt. Másnap reggel  Trumpot az elnöki ideje előtt támadó, az alatt már segítő NewsCorp médiabirodalom fő napilapja, a New York Post okolta a gyenge eredmények miatt, a jobboldali elit lapja, a Wall Street Journal pedig szerkesztőségi cikkben írta meg, hogy Trumpnak át kellene adnia a helyét az új generációnak.

Az ok? Donald Trump lényegében azzal az üzenettel versenyeztette az általa a republikánus előválasztáson sikerre vitt jelölteket, hogy 2020 októberében elcsalták az elnökválasztást. Így például az arizonai Kari Lake kormányzójelölt és volt tévés műsorvezető, vagy Joe Lombardo, nevadai kormányzójelölt és volt seriff kijelentették: a következő elnökválasztáson nem annak a jelöltnek adják az elektori szavazatokat, aki több szavazatot kap, hanem a republikánus jelöltnek.

Ez nem csupán súlyos alkotmányos válságot okozna az Egyesült Államok választási rendszerében, hanem még kampánytémának sem volt alkalmas. A Trump-rajongó keménymagnak ugyan ez fontos ügy, de a republikánus és független szavazók – úgy tűnik – már nem akarnak ezzel foglalkozni.

A félidős eredményekig azonban még tartotta magát a jobboldali populista Donald Trump széles körű népszerűségének mítosza. Ez most véget érni látszik. Az eredmények közlése után a republikánus elit  – már a 2023-as előválasztásra készülve –szinte azonnal nekiesett a volt elnöknek.

(2) Ha a nők ellened vannak, veszítesz

Noha a republikánus-jobboldali elit most szeretne minden felelősséget az általuk is kellemetlen koloncnak tartott volt elnökre kenni, hogy mindenben Trump lenne a ludas, ez messze nem állja meg a helyét. Az eddigi elemzések szerint a vártnál rosszabb eredményekben szerepet játszott az ultrakonzervatív-vallásos jobboldali elit gőgje is.

Ismert, hogy 2022. június 24-én a konzervatív bírói többségből álló amerikai Legfelsőbb Bíróság Dobbs vs. Jackson Women’s Health döntésében felülírta az 1973-ban a Roe v. Wade döntéssel törvénybe iktatott abortuszhoz való univerzális jogot. A jobboldal régi követelésére a Legfelsőbb Bíróság az abortuszról szóló döntést ezek után az államok hatáskörébe helyezte.

Noha az őszi felmérésekben nem nagyon látszott, ez a történés eldöntötte a republikánusok sorsát. Azokban a nagy arányban Trump-szavazó, jobboldali államokban, amelyekben végül népszavazás döntött az abortusz engedélyezéséről, meglepő eredmények születtek. Még a republikánus szenátorok frakcióvezetője, Mitch McConnell államában, Kentuckyban is 53 százalék mondott igent az abortusz engedélyezésére.

Jól ismert az a történet is, miszerint McConnell évtizedeket dolgozott azon, hogy a vallásos keresztények többsége által bűnnek tekintett abortusz jogát elvegyék az amerikai nőktől, és ezzel megkurtítsák az önrendelkezési jogukat. Az ez irányú törekvés Trump elnökségének idején érett be azzal, hogy 2016-ban előbb az ultrakonzervatív Neil Gorsuch, majd a szexuális zaklatással vádolt Brett Kavanaugh, végül Amy Coney Barrett is főbírói székhez jutott, miáltal az abortusszal kritikus jogalkotók abszolút többségbe kerültek a testületben.

Lényegében tehát a Trump és kampányai által megteremtett új, populista jobboldali szavazótömb erejét az elitista ultrakonzervatívok és a 18. századi amerikai alkotmányt fundamentalista módon értelmezők saját pecsenyéjük sütögetésére használták fel.

Ez azonban óriási politikai gondokat okozott nekik. Hiába szavaznak ugyanis a nők közül is sokan Trumpra vagy jelöltjeire, az, hogy az abortusz korlátozásának elutasítói is „túl liberálisok”, sokakat elbizonytalanított az idei voksoláson.

(3) A szélsőjobbos irány új, szakértő vezetőt keres

Trump kudarca persze továbbra sem jelenti azt, hogy az általa képviselt, bevándorlóellenes, radikális jobboldali iránynak befellegzett. Mi több, egyes washingtoni jobboldali körök, továbbá a republikánusok vagyonos New York-i támogatói, sajtócézárok máris új kedvencet találtak maguknak: a hasonlóan a liberális „politikai korrektség” ellen küzdő, Orbán Viktort is példaképei közé számító floridai kormányzót, Ron DeSantist.

DeSantis novemberben az országos trenddel szembe menve ugyanis nagyon megnyerte Floridát. Hasonlóan sikeresen szerepelt az újraválasztott Marco Rubio szenátor is. Ráadásul – noha úgy tűnik, országosan a kultúrharcos, szexuális kisebbségek jogaival szembemenő, és a „genderpropaganda” ellen hadjáratot hirdető kampány nem hozott sikert – Floridában nagyon is működött. Feltűnő módon még a hagyományosan demokrata, latinó szavazókat is meggyőzte ezzel.

A kultúrharccal azonban DeSantis azt takarja el, hogy Trumppal ellentétben nem kívülálló népvezér, hanem klasszikus republikánus politikus. A demokraták – Floridán kívül – például sikerrel kampányoltak azzal, hogy az ő javaslatára a jobboldal megvágná a szociális juttatásokat egy válság kellős közepén, mondván, azok túl nagy államháztartási hiányt okoznak.

Miközben tehát a floridai jobboldal üdvöskéje kapcsán az országos republikánus párt már azon spekulál, talán DeSantisszal országosan is sikerülne a „kompetens, szakértő” jobbos populistát felépíteni, lassan ismét Trump és hívei ellen fordul a pártelit.

Ám egyes szakértők igyekeztek visszafogni az elvárásokat. Vélhető ugyanis, hogy  a keményvonalas republikánus előválasztók java része „a halálig kitart” Donald Trump mellett. Az egyik, korábban Trump-kampányban is dolgozó elemző a CNN-en arról beszélt, hogy a most elveszített Pennsylvania állam nyugati részén, egy kis bányavárosban próbálta sikertelenül győzködni a volt elnök híveit arról, hogy legalább Trump 2020-as vereségét ismerjék el végre, de még ez sem sikerült neki. Az pedig kevéssé valószínű, hogy ezeket az előválasztó, keményvonalas Trump-híveket épp a Wall Street Journal véleménye érdekelné.

Noha hivatalosan még sem Trump, sem pedig DeSantis nem jelentette be, hogy indulna a 2024-es elnökválasztáson, mindenki számít a jelöltségükre. Legfőként a demokraták, akik abban bíznak, hogy egy kevésbé egységes ellenzékkel sok mindent meg lehet tenni.

(4) Kiderülhet, valójában meddig akar elmenni a Biden-kormányzat

2020-ban, amikor nagy nehezen Biden, a pártelit jelöltje legyőzte balosabb és nagyon népszerű kihívóját, Bernie Sanderst, az elmúlt évekhez mérten szokatlanul balra húzó kormányprogramot hirdetett a koronavírus utáni időszakra. Ebből egyelőre csak morzsák valósultak meg, mint a vírus idején kifizetett egyszeri, névre szóló segítség, a grandiózus, de önmagában még nem elégséges zöld tervezet, vagy a gyermekszegénységet mintegy megfelező program. De említhető az országban óriási gondokat okozó diákhitelrendszer követelményei alóli részleges amnesztia is, amely kapcsán azonban az elnök a bíróságokkal kell, hogy megküzdjön.

Ezek között a belpolitikai programok között szinte elbújt a pusztító ukrajnai háború. Ennek az oka egyszerű. A 2021-es afganisztáni kivonulás után Joe Biden külpolitikájának szerves része, hogy akármi is történik a világban, az Egyesült Államok dominanciája nem jelentheti azt, hogy nagyon jelentős katonai erőket mozgósítsanak. Így noha Vlagyimir Putyin orosz elnök agressziója után az amerikai beavatkozás, hadi segítség mértéke vitatéma az országban, az amerikai katonák közvetlen és tömeges érintettségének hiánya a háborúban kevéssé érzékelhetővé teszi a polémiát. Tehát a választásokon nem erről, csupán egyes gazdasági hatásairól volt szó. Mindezekkel együtt 2022 szeptemberére az amerikai lakosság 57 százaléka már az orosz-ukrán tűzszünet és béketárgyalások mellett áll, amit a kormányzat sokáig nem hagyhat figyelmen kívül. Talán éppen ehhez is kötődnek azok a fehér házi hírek, melyek szerint az elnök környezete felvette a kapcsolatot egyes orosz vezetőkkel.

A reformokat éppen a kockázatosnak vélt félidős választások miatt függesztették fel, annak ellenére is, hogy a Fehér Ház gazdasági hátországa megegyezik abban, hogy az újraelosztásnak, a szociális- és zöldberuházásoknak folytatódnia kell. Most, hogy sikerült a szenátusban legalább az 50 fős technikai többséget megtartani és a Georgia-i, megismételt szenátorválasztás (december 6.) után akár ki is terjeszthetik egy fővel, az szavatolja, hogy ez a program valóban megvalósulhat.

Erre már annál is inkább vágyhat az USA kormányzata, mivel a választásokon szinte minden szinten a progresszívebb, vagy egyenesen Bernie Sanders szenátorhoz közel álló jelöltek tudtak eredményesek lenni, míg a centrista jelöltek elbuktak, vagy alulteljesítettek.

Így John Fetterman eddigi pennsylvaniai helyettes kormányzó Biden eredményeire is rávert, gyakorlatilag visszaszerezte az állam munkásosztálybeli szavazóit a demokratáknak.  Az állam kormányzójává pedig Sanders közeli szövetségesét, a baloldali Josh Shapirót választották, aki Trump egyik hűséges emberét, Doug Mastrianót utasította maga mögé.

Noha a rekord évnél, 2018-nál idén kevesebben mentek el szavazni, még mindig többen voltak mint azelőtt bármikor. Úgy tűnik, az amerikaiak jóval progresszívebbek és jóval balosabbak mint például Barack Obama ideje alatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a dolgozók kaparták volna ki a demokraták gesztenyéjét. A munkásosztály idén bár nem szavazott Trumpra, a demokratákra sem, ami közép- és hosszú távon okozhat még gondokat nekik. Inkább arról van szó, hogy Joe Biden megőrizte, sőt növelte a támogatottságát a főleg külvárosokban élő, diplomás középosztály körében.

Az eddigi félidős választások mintája egyértelmű volt: amikor az épp hivatalban lévő elnök népszerűtlen és a gazdaságnak rosszul megy, a félidős voksolás lehetőséget nyújt megbüntetni, amikor pedig az elnök két évvel a megválasztása után is népszerű, akkor megjutalmazhatják a szavazók. Ez ezúttal nem érvényes. Biden ugyanis eléggé népszerűtlen, csupán 43 százalék ért egyet politikájával. A benzin ára 3,88 dollár gallononként, literre számolva ez 420 forint körül van, ami ott nagyon magasnak számít. A élelmiszerárak ugyancsak az egekben, ahogyan az infláció is. Hiába azonban mindez, úgy tűnik, a problémák – és főként az orosz-ukrán háború – megoldását a választók továbbra is Biden kormányától várnák és nem bíznák azt ellenzékére.

(5) A bevándorlás és a bűnözés először nem váltak fontos kérdésekké

2015-16-ban még republikánus előválasztást és végül elnökválasztást is lehetett nyerni csupán a növekvő bevándorlás, a bevándorlók helyzete és az ijesztően növekvő bűnözés témájával. Ismert, hogy Trump a déli határon megígért és soha meg nem épülő„nagy határfal” programjával lett elnök, és sokat beszélt a drogcsempészet és nagyvárosi bűnözés elleni fellépésről is.

A republikánusok, mintegy biztosra menve, most is sokat emlegették a gazdasági problémák mellett ezt a témát, ám nagy sikereket nem hozott nekik egyik sem. DeSantis floridai kormányzó, a rá jellemző színpadiassággal kampányfogásként még menekülteket is repülőre ültetett és az észak-amerikai államok gazdag környékeire szállíttatta őket. Ezeken a helyeken azonban a menedékkérőket szívesen fogadták, végül szállást és ellátást is kaptak, a dologból semmiféle botrány nem lett.

Ezzel a politikával csupán Texasban, a Rio Grande melletti, demokrata és latinó többségű választókerületekben győztek a republikánusok. Arizonában vagy Új-Mexikóban sem működött a dolog, sőt, most még a Nagy Tavak mentén, a Közép-Nyugaton sem.

Sőt, egy CNN által publikált exit pollban még azt is megkérdezték a félidős szavazóktól, szerintük inkább előny, vagy inkább hátrány a bevándorlás az Egyesült Államokban. Hosszú idő óta először 53 százalék mondta azt, inkább hasznos az országnak.

(6) Éljen az újraiparosítás?

Közhelyesnek mondható, hogy a 2016-os választáson Hillary Clinton, mint a neoliberális pártelit jelöltje főleg a kiürülő és útjukat nem találó nagy, amerikai ipari központok népétől kapott ki. Biden 2019 és 2020 folyamán, az előválasztáson, majd később az elnökválasztási kampányban azt ígérte, meg fogja oldani, hogy a hagyományosan gyári munkából élő nagy közösségek ismét kapjanak lehetőséget.

Minderre ironikus módon Biden egyik nagy politikai ellenfele, Vlagyimir Putyin orosz elnök adott neki végül lehetőséget, amikor február 24-én megtámadta Ukrajnát. A Wall Street Journal ugyanis már szeptember folyamán megírta, hogy a bizonytalanná váló európai energiahelyzet és a háború miatt az iparba befektetni kívánók és a nagy globális acélgyárak, autógyárak hosszú idő óta először Európa helyett Amerika felé kacsingatnak, ide vinnének át jelentős termelési kapacitást.

Mindennek tetejébe Biden folytatta elődje, Donald Trump egyik legfontosabb politikáját, a Kína elleni kereskedelmi háborút, igaz okosabb módon felturbózva: a kampány során például ünnepélyesen felavatott egy mikrocsipgyárat a New York állambeli Syracuse-ban, amely a a kínai szállítások kiesésének pótlására szolgál.

Hogy meddig tart a nagy újraiparosítási hevület, amivel a globális ellátási láncok 2020-21-ben világossá váló sérülékenysége ellen is védekezne az ország, még nem ismert, az viszont biztos, hogy ha 2022-ben az elnököt még népszerűvé nem is tette, azért őt és pártját is a felszínen tartotta. Mindez nem jelenti persze azt, hogy Biden képes kezelni a 21. században az amerikai munkásra újra ránehezedő plusz munkaórák és csökkenő fizetés terhét, de úgy tűnik, az a politika, amely legalább ennek a minimális mérséklésére törekszik, már komoly haszonnal jár.

(+1) Mindent felejtsünk el, amit az amerikai választásokról eddig gondoltunk

Mint mostanában sok minden, a 2022-es félidős választás is mindenre rácáfol, amit a huszadik században megtanultunk róla. Biden most komoly problémák között maradt talpon. Hasonlót csak nagyon népszerű elnökök produkáltak eddig: az elmúlt 70 évben a Kongresszus mindkét kamaráját csupán a demokrata Franklin D. Roosevelt 1934-ben és a republikánus George W. Bush 2002-ben tudta megtartani. Ez most Bidennek sem sikerül valószínűleg, de azok közé a ritka elnökök közé tartozik, akik első félidős választásukon a szenátusi többséget legalább megőrizték.

Mindezek alapján úgy tűnik, immár nem olyan szempontok alapján vesznek részt és szavaznak az amerikaiak ezeken a választásokon, mint még húsz éve is. Sokat számít éppen, mely általános politikai ügy érdekli őket, és hogy milyenek éppen a helyi jelöltjeik. Az idei ciklus érdekessége, hogy a republikánusok például a mélyen demokrata New York államban törtek jócskán előre – ha megszerzik a képviselőházban a többséget, az nagy részben emiatt lesz.  Ennek az az egyszerű oka, hogy a helyi demokrata jelöltek sokkal mérsékeltebbek (és így rosszabbak) voltak még Bidennél is.