Szerdán tárgyalta a parlament azt a törvénymódosító javaslatot, amit Semjén Zsolt nyújtott be még a múlt hét folyamán. A rend- és határvédelmi változásokról szóló salátatörvényben bújtattak el egy rendelkezést, amivel az állam előkészíti a kivonulását a szociális ellátási feladatokból. Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének (SZÁD) elnöke szerint ugyan nem derül ki a javaslatból, hogy pontosan micsoda, de biztosan visszalépés lesz az eddigi szabályozáshoz képest.

Mi fog változni a szociális felelősségvállalás törvényi hátterében, ha elfogadják ezt a módosítót?

Jelenleg a szociális biztonság megteremtése az állam és az önkormányzatok kötelezettsége. Ezt váltja most fel egy ötszereplős sorrend, amelyben legelöl van az egyén, aztán a hozzátartozó, az önkormányzat, a karitatív szervezetek és csak a végén az állam. Tehát a nagy változás az, hogy mindenki az állam előtt van.

Megjelent, ahogy látom, néhány kapcsolódó jogszabály-módosítás is, itt van például a „szociális vetítési alap”. Eddig a minimálnyugdíj volt a kvázi vetítési alap minden pénzügyi ellátás tekintetében, ami így megszűnik. Ezt a fogalmat, a szociális vetítési alapot Fülöp Attila államtitkár fejtegette a Facebook-oldalán is. Egy dolog nem derült ki belőle, hogy ez mi. Nekem úgy tűnik, hogy a javaslat beterjesztőinek sincs fogalma arról, hogy mit fog jelenteni a módosítás a valóságban.

Mennyiben szimbolikus akkor ez a törvénymódosítási javaslat?

Teljesen, ezzel most visszatértünk a középkorba. Fülöp Attila a maltai.hu-nak adott interjújában olyanokat mondott, hogy a jelenlegi szociális törvény egy kommunista csökevény, és most véget vetnek egy régi vitának arról, hogy kinek a dolga a gondoskodás. Ott az egyházakat hozta fel példának. De több száz évvel ezelőtt azért volt az egyházak elsődleges feladata, mert nem volt még központi államhatalom, nem voltak szociális jogok és semmiféle szociális biztonság. Ez a gondolat, hogy az egyház feladata lenne a szociális segítségnyújtás, a középkor kevésbé fényes időszakát idézi vissza. Abszurdnak is tartom, hogy az egyházi szervezetek ennyivel több állami támogatást kapnak, mint egy alapítvány vagy önkormányzat által fenntartott intézmény, miközben ugyanazt a munkát végzik.

Mit gondol arról a hierarchiáról, amit a törvénymódosítás felállít, hogy elsőként az egyén felelős a saját biztonságáért, aztán a családja, a települési önkormányzat, majd a karitatív szervezetek, végső soron pedig az állam?

Önmagában az, hogy mindenki felelős a saját jólétéért, nem egy ördögtől való dolog – ez a szociális szakmában is alapvetés. De a modern államokban, a mai társadalmakban ez nem ilyen egyszerű. Bárki kerülhet pillanatokon belül olyan helyzetbe, hogy nem lesz képes hol lakni, élelmiszert vásárolni vagy kiváltani a gyógyszereit. A felsorolás arról szól, hogy az állam csak akkor száll be, amikor már senki nem tudott segíteni. Ezzel eltávolítja magától a felelősséget, és áttolja a polgárokra.

Ez azt jelenti, hogy eddig feleslegesen fizettünk közteherviselést?

Valóban sok kérdést vet fel ez a javaslat… Szakmai és más fórumokon is olvastam olyan kommenteket, ahol azt kérdezik a kollégák, hogy

akkor mostantól ne fizessünk adót? És mit fog akkor csinálni ezentúl az állam? Stadiont épít, meg uniós pénzeket költ hol jól, hol rosszul, de a szociális gondoskodásból egy laza mozdulattal kiszáll? És azt mondja, hogy majd az egyházak megoldják? Ez a javaslat egyébként azt is üzeni, hogy a kormány le akar számolni minden polgári és civil kezdeményezéssel a szociális szférában.

Spórolni is tudnak ezzel?

Nem, ez egyértelműen többe kerül. Az egyházi karitatív szervezetek ugyanis ugyanazon munka elvégzéséért 100 egység helyett kb. 170 egységnyi pénzt kapnak, minimum másfeles a szorzó. Tehát még drágább is, de ez is illik a korábbi folyamatokba. Az önkormányzatok a központosítás és a fokozatos forráselvonás nyomán rájöttek, hogy nem tudják az intézményeiket magas színvonalon fenntartani, és át kellett engedniük azokat az egyháznak. Miközben a vallásosság csökken, egyáltalán nem logikus, és szembe megy a valósággal, hogy megint az egyházakat erősítik meg. Ma már nem csak az egyház tud szociális segítséget nyújtani.

Befolyásolni fogja ez a szociális szolgáltatások hozzáférhetőségét?

A javaslatból ezt még nem lehet kiolvasni. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez csak egy ideológiai érvelés, aminek se füle, se farka. Viszont nagyon jól illeszkedik a kormányszlogenekhez, amik a családról szólnak. Hiszen a hozzátartozókat jelöli meg az elsődleges segítségnyújtónak, de ha valaki bajba került, eddig is a családjához fordult. Emiatt kár törvényt módosítani. Persze az is felmerül, hogy ki számít hozzátartozónak?

És ha valaki egyedül van, akkor rögtön mehet az önkormányzathoz? Vagy ha egy eladósodott önkormányzat területén lakik, akkor rögtön mehet bármelyik karitatív szervezethez? És ha épp nekik sincs pénzük, akkor mi van?

Mit üzen az, hogy a Covid után és egy súlyos gazdasági, megélhetési válság elején hárítja át a kormány a szociális felelősségvállalást?

Ezzel felteszik a kezüket. Nem értem, hogy ez hogyan fér bele egy magát kereszténynek és nemzetinek valló kormányzat értékrendjébe. Azt sem tudom elképzelni, hogy Semjén Zsolt, aki benyújtotta a javaslatot, egy szót is megértett volna belőle. Elképesztő, hogy azt gondolják, az egyház jobb gazdája tud lenni egy idősotthonnak, mint az állam.

Tud arról, hogy a javaslatot megelőzte-e bármilyen egyeztetés, hatásvizsgálat?

Széleskörű egyeztetés biztosan nem volt. Az lehet, hogy megkérdeztek egy-két egyházi szervezet-vezetőt, vagy az egyik minisztériumi szobából átmentek a másikba megbeszélni. Fülöp Attila, a gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár egyébként arra hivatkozik, hogy most lezárnak egy vitát, de fogalmam sincs, hogy mégis kivel vitatkoztak erről.

Túlzás lenne úgy értelmezni ezt a javaslatot, hogy a kormány megüzente a jóléti állam maradék intézményeinek a felszámolását?

Magyarország szerintem nem jóléti állam. Itt a szociális biztonság vagy a lakhatáshoz való jog eddig sem volt értelmezhető módon deklarálva. Csak olyan homályos megfogalmazásokkal, hogy „az állam megpróbálja”, vagy „az állam lehetőségeihez mérten”. Nem lehet jóléti politikának nevezni azt, hogy a morzsáról lehulló morzsát hajlandók visszaforgatni a szociális ellátórendszerbe. Az is lehet, hogy ez a módosítás a gyakorlatban semmit nem fog jelenteni. Inkább csak

felkészülnek arra, hogy lehessen mire hivatkozni, mikor nem lesz miből vagy nincs kedvük pénzt adni a szociális intézményeknek.

A jelenlegi kormányzati működésben ez egy logikus elem, csak se nem keresztényi, se nem humánus. Szakmainak meg végképp nem nevezném.