Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kilencven évnél idősebb özvegyet lakoltatna ki a Szijjártó Péter által vezetett Külügyminisztérium

2020. december óta fenyegeti a kilakoltatás veszélye a megszűnt Országos Pszichiátriai és Neurológia Intézet (OPNI) területén található szolgálati lakások bérlőit. A kormány kilakoltatási szándékának hátterében az áll, hogy bentlakásos elitiskolát szeretnének építeni az elhagyatott területre, és ehhez kapcsolódóan további nagyívű beruházásokat hajtanának végre Lipótmezőn: az idevonatkozó, április 19-i rendelet szerint kereskedelmi, iroda-, szálláshely-, sport- és közlekedési célú építmények is helyet kaphatnak majd a II. kerületi területen, épp csak lakóépületek nem.

Bár a szóban forgó lakóingatlanok nem feltétlenül jelentenének akadályt az épületegyüttes felújításában, és bár Szijjártó Péter külügyminiszter korábban ígéretet tett arra, hogy nem fogják kilakoltatni Lipótmező lakóit, október 19-én mégis bíróság elé kellett állnia két érintettnek.

Lipótmező lakosai

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 2020 decemberében fenyegette először kilakoltatással a bérlőket. (Az OPNI 2007-es megszűnése után a telek a magyar állam tulajdonába került, így annak kezeléséért az MNV felelt.) A helyzet azóta csak rosszabbodott. 2021 májusában kerültek át a tulajdonosi jogok az MNV-től a Külügyminisztériumhoz. Ekkor ígéretet tett Szijjártó Péter külügyminiszter Tordai Bencének, a választókerület országgyűlési képviselőjének arra, hogy Lipótmező bérlőit nem fogják kilakoltatni. 2022 áprilisában azonban a kormány kiemelt beruházássá nyilvánította az OPNI területére vonatkozó terveket, majd szinte menetrendszerűen, júniusban újraindították a lakók elleni pereket. A bajokat az is tetézi, hogy a lakók lassan két éve nem tudnak eleget tenni fizetési kötelezettségüknek, mert nem kapnak számlát sem a lakbérről, sem a közüzemi költségekről.

A bírósági per nagy médiaérdeklődés közepette és két országgyűlési képviselő, Tordai Bence és Hadházy Ákos társaságában zajlott. A bíróság együttesen tárgyalta a két lipótmezei lakos, Balázs Jánosné és Baráti Márta ügyét.

A hallgatóságban tapintható volt a felháborodás és a harag, nemcsak a jelenlévő politikusok részéről, hanem a nézőként részt vevő további lakosok részéről is. A tárgyalás alatt mellettem ült Zelenák József bérlő, aki idegességében gyakran hamarabb mormogta el a válaszokat a bíró által feltett kérdésekre, mint ahogy a több mint kilencven éves Balázs Jánosné, József szomszédja el tudta volna mondani őket.

A nagyothalló idős asszony ugyanis nem mindig hallotta meg a kérdéseket elsőre. „Aranka sosem dolgozott az OPNI-ban, a férje dolgozott ott”, súgta mérgesen szomszédja, mielőtt a bíró az előzőnél hangosabban elismételhette volna azt a kérdést, hogy mettől meddig dolgozott az elsőrendű alperes az OPNI-ban. Kisebb zúgolódás hallatszott a teremben akkor is, amikor a bíró az ötvenes években kötött bérleti szerződés felől kérdezte Aranka nénit.

A nála jócskán fiatalabb Baráti Mártának is bizonygatnia kellett, hogy a kilencvenes években az OPNI egyszerűen kiutalta a lakásokat, nem kötött részletes bérleti szerződéseket, majd hozzátette, hogy arról viszont vannak fennmaradó dokumentumai, hogy átutalta a lakbért. 

Balázs Jánosné férje mintegy öt évtizedig dolgozott az OPNI-ban. Házastársával egészen az ötvenes évek óta éltek Lipótmező területén, de Balázs Jánosné anyósa és apósa is ott töltötték életük javát, egészen az 1920-as évek óta.

Baráti Márta 1992 óta dolgozott Lipótmezőn, és jelenleg is pszichiátriai szakápoló a Szent János kórházban. Külföldi állampolgárként érkezett jelenlegi lakhelyére, letelepedési engedélyét első lipótmezei címére kapta. A kilencvenes években férjével egy rossz állapotú lipótmezei ingatlanban éltek, ezért sokat kellett költeniük rá. Elmondása szerint ezekről a költségekről máig vannak dokumentumai. Ezt követően egy másik lipótmezei ingatlanba költöztek át. A költözéshez pályázatot kellett benyújtaniuk, és a pályázatban felújítási kötelezettséget is vállalniuk kellett.

 „Jogilag csűrhető-csavarható, morálisan nem igazolható”

A felperes jogi érvelése szerint a bérbeadónak egyik esetben sincsen cserelakási kötelezettsége. Balázs Jánosné esetében a Külügyminisztérium jogi képviselője azzal érvelt, hogy nyugdíjazott férjének szolgálati jogviszonya közös megállapodással, tehát kompromisszum útján szűnt meg. A bérleti szerződésbe foglalt cserelakásra vonatkozó kötelezettség viszont csak akkor érvényes – folytatta az ügyvéd –, ha a főbérlőnek felróható okokból szűnt meg a szolgálati jogviszony, és a közös megegyezéses felmondás nem egy felróható ok. Baráti Márta lakása pedig a vád szerint nem is szolgálati lakás, mert ezt a szerződés sem tartalmazza, és az ő férjének is megszűnt a közalkalmazotti jogviszonya. Erre egyébként a tárgyalás egy későbbi pontján Baráti Márta úgy reagált, hogy volt férjének valóban megszűnt a közalkalmazotti jogviszonya 2007-ben, ő viszont az OPNI-ból a kútvölgyi kórházba áthelyezett osztályon folytatta munkáját.

Szepesházi Pétert, az alperesek ügyvédjét váratlanul érte a felperes jogi érvelése, és haladékot kért azok megválaszolására. Kérését a bíróság jóváhagyta. A következő tárgyalás januárban lesz. A lakókat képviselő ügyvéd ennek ellenére pozitívan értékelte a tárgyalást:

„Amikor hirtelen új jogi álláspontot terjesztett elő az ellenfél, akkor nem az volt a bírói reakció, hogy én itt rögtön válaszoljak, hanem hogy legyen felkészülési idő. Azt gondolom, hogy ez ígéretes.” 

A hiányos dokumentumok beszerzése érdekében levéltári megkeresésekkel fognak próbálkozni az alperesek. Sokat vethet a latba a további tárgyalások során, hogy sikerrel járnak-e a levéltárban:

„Sajnos az minket is sújt, alpereseket, hogy a múltból nincsen elég papír, tény, és ez számunkra is veszélyt rejt. De nagyon remélem, hogy azt is elfogadja a bíróság, hogy elsősorban nem nekik kell rendelkezni ezekkel, pláne ha nem saját, hanem valamelyik rokonuk papírjáról vagy bérleti szerződéséről van szó, hanem a magát lakáskezelővé avanzsáló magyar államnak” – elemezte a helyzetet lapunk kérésére Szepesházi Péter, aki azt is hozzátette, hogy ennek a történeti kutatásnak lehet pozitív hozadéka is az alperesek számára:

„Bár ezt nem árulhatja el egy bíró, abból ítélve, hogy ilyen bizonyítást akar elrendelni, elfogadja azt az alaptételt, hogy ha valakinek – akár családjának vagy magának – ‘94-re visszavezethető a bérleti joga, akkor az akkori dolgozókat jobban védő bérleti jogszabályokkal kell értelmezni a látszólag később keletkezett szerződéseket is” – tette hozzá az ügyvéd.

Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője így összegezte véleményét a tárgyalásról:

„Az látszik, hogy az életszerűségtől, az igazságtól és a magasabb értelemben vett jogszerűségtől mennyire távol van egy ilyen eljárás. Az egyik esetben, ahol harminc éve folyamatosan dolgozik valaki közalkalmazottként, ott a szolgálati lakásának a szolgálati lakás mivoltát vitatják, a másik esetben pedig egy szintén teljesen nyilvánvalóan szolgálati lakásról van szó, amire Aranka néni férje egy élet munkájával szerzett jogosultságot, amit most kezdenek el vitatni, 2022-ben, és egy kilencven éves embert akarnak kilakoltatni. Csűrhető-csavarható ez jogilag, dehogy morálisan sehogy nem igazolható, az egészen biztos.”