Változatos viták zajlanak a közéletben az idén esedékes népszámlálás kapcsán. Ezeknek fókuszában rendszerint az áll, hogy a fennálló hatalom (Orbán-klán, háttérhatalom, globális tőke, stb.) valamilyen módon felhasználhatja a felmérés során kapott adatokat a társadalom széles rétegeinek elnyomása során.

A magyarországi cigány/roma kisebbség aggályaival kapcsolatban nemsokára cikket is fogunk közölni a Mércén.

Az ezeknél jóval kevésbé komolyanvehető, ugyanakkor a társadalom egyes csoportjai körében népszerű, például Toroczkai László által képviselt összeesküvés-elméletekkel és félelmekkel kapcsolatban pedig a Telex közölt nagyszerű cikket, amiben kitérnek a felmérés módszertanát, illetve a rögzített adatokat érintő kérdésekre, melyek jelentős részben a lakhatással, lakhatási körülményekkel kapcsolatosak. Míg a népszámlálás több ellenzője szerint elsősorban a társadalom életére – és vagyonára – törő csoportosulások hasznát szolgálja a lakásviszonyok feltérképezése, mint az alábbiakban látni fogjuk, valójában éppenhogy társadalmi szempontból lehetnek hasznosak ezek az ismeretek.

Ebben a cikkben azt fogjuk némiképp részletesebben megvizsgálni, milyen hasznuk lehet a népszámlálásoknak, mint a magyarországi társadalom – elméletben – teljességét lefedő felmérésnek a lakhatási kérdések szempontjából.

Azt is elárulhatom már az elején, hogy mindenkinek azt javaslom: a lehető legpontosabban válaszoljon a kérdésekre.

Mire jó a népszámlálás?

A népszámlálás egy általános demográfiai felmérés. Ennek megfelelően a társadalom összetételét számos szempontból lehet vizsgálni, ami az elsődleges elemzés mellett támpontot nyújt a későbbi, kisebb mintás felmérések összeállítói és elemzői számára. Ugyanis (többek között) ez alapján állapítják meg, hogy milyen súlyozást vagy kiválasztási folyamatot kell alkalmazni ahhoz, hogy reprezentatív legyen a felmérés a teljes népességre, vagy egy-egy csoportjára. Vagyis a népszámlálás sikerességén múlik, hogy egy-egy későbbi felmérés eredménye mennyire lehet érvényes.

Képet kaphatunk a társadalom összetételéről többek között foglalkoztatási viszonyok, családi állapot, nemzetiség, vagy egészségi állapot, de még vallási viszonyok szempontjából is. Noha a kérdőív közvetlenül jövedelmi és vagyoni viszonyokat nem vizsgál, a válaszokból képet lehet kapni az egyes társadalmi csoportok lakhatási körülményeiről, valamint a lakásállomány területi szintű állapotáról, használati mintázatairól is.

De mi ennek a jelentősége?

A kinyert adatok úgy a köz- mint a civil szféra szereplői számára fontos fogódzókat jelenthetnek például a tekintetben, hogy milyen lakhatási programokra van szükség, és mely csoportok tagjai körében valószínűbb egyes lakhatási problémák előfordulása.

A kérdőívben számos kérdés vonatkozik a lakások minőségére – így például arra, milyen anyagból épültek, milyen fűtési rendszert használnak, milyen a komfortfokozatuk, mekkora az alapterületük. Ezt pedig össze lehet vetni azzal, hogy hányan laknak az adott lakásban, hogy területileg hol helyezkedik el, és ez milyen más demográfiai jellemzőkkel jár együtt. Nem utolsó sorban pedig azzal, hogy milyen tendenciák figyelhetők meg évtizedes távlatban.

Tehát például kiderülhet, hogy a Vas megyei katolikusok jellemzően zsúfolt lakásokban élnek, hogy a rövidlátó zuglóiaknak elavultak a fűtési rendszereik, vagy hogy a soproni egyéni vállalkozók rendszerint nem családtagjaikkal élnek egy fedél alatt – ezeket pedig össze lehet vetni más, különböző tulajdonságokra szűrt csoportok jellemzőivel. Ezután pedig területi, társadalmi szempontból ennek megfelelő programokat indítani, vagy ezekért küzdeni.

Hovatovább kiderülhet, ha például egymáshoz közel eső területeken sok az üres, vagy legalábbis lakás céljára nem használt és a túlzsúfolt lakás – ez esetben pedig a továbbiakban akár részletesebben meg lehet vizsgálni a jelenség okait, és lehet ellene tenni. Kiderülhet, hogy az adott környéken sok lakást hasznosítanak irodaként vagy rövidtávú szálláshelyként, ezért – mivel ezek az adott területen jövedelmezőbb lehetőségek – magasak a bérleti díjak, így érdemes lakbérek, a lakáshasználati módok vagy az adózás szabályozásával ösztönözni a lakások másmilyen hasznosítását, amivel csökkenteni lehet a lakhatási problémákat.

A fenti, fiktív példákból látható, hogy a népszámlálás eredményeit igen sokoldalúan lehetne használni akár a lakhatási problémák felmérésére és megfelelő elemzéssel kimutathatók olyan összefüggések, melyek segíthetnek megkönnyíteni a döntéshozóknak egy-egy társadalmi probléma enyhítését.

Ahogy az is látszik a fenti példákból, ehhez a népszámlálás mindössze egy eszköz, még ha igen fontos is.

A társadalmi problémák kezeléséhez persze nem elég, hogy tudásunk legyen a társadalomról, a társadalmi problémák megoldása iránt elkötelezett államra, és annak kormányára is szükség lenne.

Úgynevezett politikai akaratra, aminek jó ideje nem sok nyomát látjuk, különösen ami a lakhatást illeti, és ez részben magyarázza is a népszámlálással kapcsolatos össznépi szkepszist.

Ugyanakkor a népszámlálás során megismert társadalmi realitás hasznos lehet azoknak a kutató, aktivista, politikai csoportoknak és tagjaiknak is, akik igyekeznek tenni az egyre súlyosbodó lakhatási válság ellen, vagy ha nem is áll hatalmukban a közpolitikai folyamatok számottevő befolyásolása, tehetnek javaslatokat és fogalmazhatnak meg követeléseket. Amit megtehetnének a népszámlálási adatok és a belőlük leszűrt összefüggések, valamint a levont következtetések nélkül is, de komoly segítséget nyújthatnak a naprakész adatok és a megvilágított tendenciák.

Ilyen szempontból persze lehet azt mondani, hogy teljesen felesleges résztvenni a népszámlálásban, vagy a valóságnak megfelelően kitölteni. Hisz a jelenlegi kormány aligha szándékozik akár lakhatás, akár más téren képviselni a kiszolgáltatottak érdekeit, és nem úgy tűnik, hogy lenne olyan szereplő ami rá tudná erre venni.

És természetesen az is érthető, ha az elmúlt évtized, évtizedek tapasztalatai alapján a kitöltők nem érzik úgy, hogy nekik, vagy a társadalom más csoportjai számára hasznos lehetne a lekérdezett adatok megadása – hovatovább rossz tapasztalataik vannak az adataik közlésével kapcsolatban. Ezekre az aggályokra csak az lehet megnyugtató válasz, hogy a Központi Statisztikai Hivatal törvényi kötelezettsége az érzékeny adatok körültekintő kezelése és védelme – valamint ha a hatalom vissza kívánna élni érzékeny adatainkkal, akkor nem szorulna rá a felmérés eredményeire.

Ugyanakkor az is bizonyos, hogy az adatok nem megadásával sokkal nehezebbé válik azon statisztikák összeállítása, amik segíthetnek alátámasztani a jelenlegi lakáspolitika elhibázottságát. Fontosak ugyanis a kvalitatív kutatások, melyek egy-egy társadalmi csoport helyzetét és problémáit világítják meg, vagy akár a mindennapi, kézzelfogható tapasztalataink is, azonban a kvantitatív, vagyis mennyiségi, sztenderdizált módon felvett adatokkal dolgozó kutatások nélkül aligha juthatunk – többé-kevésbé – átfogó tudáshoz a társadalom kortárs állapotáról.

Anélkül pedig jóval szegényesebb a társadalomtudományok eszköztára és helyzetismerete, ezek pedig nélkülözhetetlenek a közpolitikai koncepciók kidolgozásához.