Schmidt Jenő, a Somogy megyei Tab fideszes polgármestere, és a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke felszólította a polgármestereket, hogy adják át az államnak az önkormányzatok vízművagyonát, különben nem számíthatnak segítségre a kormánytól – vette észre a 24.hu.

Sikertelenül lobbizott a TÖOSZ elnöke Technológiai és Ipari Minisztériumnál

a kormány csak akkor hajlandó pénzügyi támogatást adni a csőd szélén álló közműrendszereket üzemeltető cégeknek, ha azokat az önkormányzatok átadják ingyen a magyar állam számára.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rezsicsökkentés tíz éve alatt kizsigerelt, vagyonukat teljesen felélő cégeket az önkormányzatoknak ingyen és „önként” át kell adniuk az államnak, különben az egyébként is megnyirbált költségvetésükből kell finanszírozniuk a működési és fenntartási költségeket. Schmidt a TÖOSZ oldalán közzétett körlevelében kijelentette: „sosem gondolta, hogy egyszer ezt fogja írni”, de most azt javasolja a veszteséges cégeket tulajdonló önkormányzatoknak, hogy adják át az államnak a vízközművagyonukat, különben semmilyen segítségre sem számíthatnak.

Az elnök egy éve egyébként még éppen az ellenkezőjét javasolta a már akkor is nehéz helyzetben lévő településeknek.  2021 augusztusában egy hasonló nyílt levélben még úgy nyilatkozott, a vízművek finanszírozási válságára nem az államosítás a megoldás. Azt írta, hogy a szabályozás módosításával és állami támogatással lehetne javítani a cégek működését, mert nincs biztosíték arra, hogy az önkormányzatok nem lesznek újra kiszolgáltatva a profit mindenhatóságának.

A vízművek állami bekebelezése az utóbbi időszakban kezdődött meg, ahogy a kormány rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozta a már amúgy is veszteségesen működő önkormányzati cégeket. A Világgazdaság értesülései szerint (melyet Schmidt levele is megerősített) idén a negyvenből legalább tíz víziközműcég került állami kézre.

Mivel sok szolgáltató a jelenlegi szabályozási környezetben nem tudja elvégezni a feladatát, így azzal a lehetőségével él, hogy eszközeit térítésmentesen átadja az állami tulajdonú Nemzeti Vízművek Zrt.-nek. Az utóbbi az eszközökkel együtt a szolgáltató tevékenységét is átveszi, fenntartja.

A hazai víziközmű-szolgáltatók működése a víz- és csatornadíjak befagyasztása óta évről évre nehezebb, mert bevételeikből csak a legszükségesebb karbantartásokra, javításokra futotta. Érdemi fejlesztésekre néhány kivétellel nem maradt pénzük, mellesleg új dolgozók felvételére, de még a meglévők megtartására sem. Ráadásul ugyanannyi a vezetékadót is kell fizetniük, mint az áram- és gázszolgáltatóknak, távközlési vállalatoknak, amelyeknek az árbevétele a vezetékeik hosszára vetítve sokkal nagyobb. Gyakorlatilag alig maradt olyan üzemeltető, amelyik nem vesztette el saját tőkéjét, és nem fordult veszteségbe. A kegyelemdöfést azonban az elszabadult villamosenergia-árak adták meg az ágazat szereplőinek.

A klímaváltozás és az egyre melegebb nyarak hatására ráadásul megugrott a magyarországi lakosság vízfogyasztása is. Mindez még tetézte a magyar társadalom egy agglomerációs trenddel is: egyre többen költöznek ki – illetve a főváros következetesen elhibázott lakáspolitikája miatt szorulnak ki – Budapest környéki elővárosokba. Csakhogy, ahogy erre a hvg.hu elemző írása is felhívja a figyelmet: az így megugró vízfogyasztásra nincsen felkészülve az elővárosok infrastruktúrája. Korábban arról is beszámoltunk, hogy júniusban súlyos vízhiány alakult ki Solymáron, mintegy ezer háztartásban a nap nagy részében egyáltalán nem folyt a csapból víz.  A településen legutoljára 2019-ben fordult elő vízhiány, az  ellátás akadozása pedig már évek óta problémát jelent a városban.

Augusztus elején a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) környezetügyért és körforgásos gazdálkodásért felelős államtitkára, Raisz Anikó kezdeményezett megbeszélést az önkormányzati szövetségek képviselőivel a vízközművek jövőjéről, ám érdemi megállapodás nem született, a kormány pusztán az önkormányzati cégek átadását javasolta a Nemzeti Vízműveknek. Az önkormányzatoknak ez természetesen egyáltalán nem tetszett, hiszen a korábbi években rengeteget költöttek vízközműrendszereik megteremtésére és fenntartására, így a városoknak például hatalmas, bár más módon pénzzé nemigen tehető vagyonról kellene ingyen lemondaniuk.

A kormány azonban csak az állami tulajdonú cégek tőkepótlását biztosítotja, ez a támogatás pedig az elmúlt egy évtized alatt összességében meghaladta a 135 milliárd forintot.

,,Az önkormányzati tulajdonú szolgáltatók és önkormányzatok, mint
tulajdonosok semmilyen támogatásban nem részesültek. Azt gondoltam, hogy most talán kapnak támogatást az önkormányzati cégek, de nem így történt. A szándék kifejeződött: Mindenki csinálhatja maga, de támogatásra ne számítson. Csak azok a cégek fognak támogatást kapni, ahol az önkormányzatok átadják a tulajdonukat ingyen a magyar állam számára.”

-írja Schmidt Jenő.

Nem tudni viszont, hogy az állami ellenőrzés alá kerüléssel mitől válna fenntarthatóvá egy olyan tevékenység, amelynek árbevétele messze nem fedezi a költségeit. A Világgazdaság szerint ágazati szinten már sokmilliárdos mínuszokról van szó, amelyeket aligha tüntetnek el a szervezeti változásoktól remélt előnyök.

Az, hogy mi történik a vagyonátadás után, a TÖOSZ számára sem világos. Schmidt Jenő szerint ugyanis csak remélni lehet, hogy az önkormányzatok „jogi személyiségük épségben hagyása mellett”, vagy valamilyen más formában bent maradhatnak a cégekben, miután az állam tőkepótlással bevásárolta magát.