Új, saját kutatáson alapuló, eddig sehol máshol nem publikált írással jelentkezett péntek reggel a Másfélfok. Az éghajlatváltozásról tudomány-népszerűsítő írásokat megjelentető oldalon ezúttal Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza és Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének adjunktusa publikált cikket a Magyarországi hőhullámok múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Ami az utóbbit illeti: a jövő nem tartogat nekünk sok jót, de cserébe szerfelett forró lesz – legalábbis ha minden a szokásos mederben folyik tovább.

Az számít tartós hőhullámos napnak, amikor a napi átlaghőmérséklet meghaladja a 27 °C-t, és az előtte lévő két napon is meghaladta. A gyakorlatban minden olvasónk ismerheti ez mit jelent, a cikk megjelenésekor is épp egy tartós hőhullám közepén vagyunk, vannak olyan agglomerációs települések amelyek már most vízhiánnyal küzdenek.

A kutatók eredményei alapján azonban az ilyen hőhullámok a 20. században korántsem voltak gyakoriak, a hetvenes-nyolcvanas években például 20 év alatt egyetlen tartósan hőhullámos napot sem éltünk át. 2001-től kezdve ez jelentősen megváltozott, hisz ekkor országosan évente kettő, az Alföld déli részén évente négy folytatólagosan kánikulai napunk volt. 2021-re az országban már évente 4 napnyi tartós hőhullámot éltünk át átlagban, délkeleten ez a szám 13, az Alföld közepén pedig még ennél is több, összesen 18 kirívóan és tartósan forró napunk volt.

A jövő még a jelennél is lesújtóbb: a pesszimista forgatókönyv szerint, ha a jelenlegi módon folytatjuk a kibocsátásunkat, úgy a mainál 12-szer több tartós hőhullámos napra számíthatunk a század végéig országosan. Délen, Szeged környékén és az Alföldön ez évente több, mint 30 hőhullámos napot jelent.

Azaz lehetnek majd olyan évek is, amikor a nyáron 5-6 héten keresztül fogunk szenvedni az extrém hőmérsékletektől. Az ilyen mértékű hőhullámokat nehéz elviselni, különösen az idősebbek és a kisgyerekek szervezetét veszélyezteti a nyári hőség. Az életveszélyes időjárásért csak magunkat okolhatjuk: a szimulációs modellek alapján kb. 90%-os bizonyossággal állíthatjuk, hogy az emberiség felelős a tartós hőhullámok gyakoriságának növekedéséért.

Még van időnk változtatni: szerencsésebb esetben, mérsékeltebb antropogén-kibocsátással csupán 3-szorosára fog növekedni a hőhullámok előfordulási gyakorisága. Ennél olcsóbban nem nagyon ússzuk meg az eddigi szennyezésünk.

Azok a nem gyerek és nem időskorú honfitársaink számára is rossz hírünk van, akik már hozzászoktak a mostani kánikulához: nemcsak hosszabbak lesznek a jövőbeli hőhullámok, de még ennél is melegebbek.

Míg 1971-1990-ben csupán 33,3 °C volt az éves legmagasabb hőmérséklet országos átlaga, addig 2001-2020-ban már ennél magasabb, 35,6 °C.

A század végére azonban 39 °C fölötti országos átlagokra számíthatunk, de kiugró hőmérsékletként az ország egyes részein 45 °C feletti értékek is előfordulhatnak majd, ha mindent úgy folytatunk, ahogy eddig.

Ez jelentős többlethalálozást jelent a lakosságban.

Habár testhőmérsékletünket nem hűti le, lelkiismeretünknek jelenthet némi megnyugvást: a szimulációk szerint „csupán” 60%-s bizonyossággal állítható, hogy az évi maximumhőmérsékletek emelkedéséért is mi lennénk felelősek.