Lengyelország június 30-án fejezte be az új acélfal építését a belarusz határon, hogy megfékezze az afrikai és közel-keleti menekültek beáramlását. A határmenti területet újra látogathatják az újságírók és a civil szervezetek.

A lengyel-belorusz határkrízis tavaly nyár végén kezdődött, amikor Alekszandr Lukasenka, belorusz diktáror bosszút esküdött az Európai Unió ellen az őt sújtó szankciók miatt, s ezért megnyitotta Belarusz nyugati határait a menekülők előtt.

A belarusz katonák akár 2500 dolláros összeget is elérő díj ellenében azt ígérték a menekülteknek, hogy Németországba szállítják őket, de a lengyel, lett és litván határon otthagyták őket és fegyvert fogtak rájuk, hogy ne tudjanak visszatérni. A másik oldalon 3 méter magas szögesdrót kerítéssel és úgyszintén katonákkal fogadták őket.

Ősszel már több száz menekült torlódott fel a lengyel-belarusz határnál, köztük gyermekes családok is. Novemberre a határon a hőmérséklet már nulla fok körüli volt, többen elhunytak kihűlésben.

A lengyel határőrök a 183 falut magába foglaló határ menti zónában megtiltották a helyi lakosságnak és a civil szervezeteknek, hogy megsegítsék a  menekülteket, akiket a fagyhalál fenyegetett. A területről a sajtót is kitiltották.

A belarusz hatóságok a mintegy 4000 visszatoloncolt embert egy  Bruzgiban található ideiglenes raktárban „szállásolták el”, közel a lengyel határhoz.

A Human Rights Watch múlt hónapban kiadott jelentése szerint a bruzgi táborban nemi erőszak, zsarolás, verés és éheztetés várt azokra a menekültekre, akiket a lengyel hatóságok visszatoloncoltak.

A tábort március közepén felszámolták. A belarusz hatóságok felszólították az embereket, hogy menjenek Lengyelországba vagy menjenek haza. Ezrek vissza tudtak menni hazájukba, de lengyel aktivisták és emberjogi jogvédők becslései szerint több százan ragadtak Belaruszban, és egyre növekszik az újonnan érkezők száma is.