A kórházak közel negyedével, a szakrendelők ötödével kevesebb beteget láttak el idén, mint a járvány előtt, a krónikus osztályok pedig korábbi teljesítményüknek csak a 38 százalékát produkálták. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos típusú terápiához, diagnosztikához a rászorulók nem jutnak hozzá: a páciensek egy része be sem jut be az ellátórendszerbe, konzervatív (vagyis nem műtéti) terápiák maradnak el, emiatt sokaknál egyből műtétre van szükség. A lakosság egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése oly mértékben csökkent, hogy azonnali beavatkozásra lenne szükség – mondta Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója a Magyar Kórházszövetség kongresszusán a Népszava tudósítása szerint.
A főigazgató szerint a jelenlegi finanszírozási forma nem elég hatékony, az intézmények 19-31 százalékkal több pénzt kapnak, mint amennyit a teljesítményük indokolna, eközben ráadásul tovább nő az eladósodás is – április végére 25,7 milliárdra nőtt a kórházak tartozása. Kiss Zsolt nem azt tartja problémának, hogy többet fizetnek egy beteg után a kórházaknak, hanem azt, hogy ezzel szemben szerinte nem áll teljesítmény, ezért teljesítményalapú finanszírozást sürget.
A várólista-csökkentő programmal kapcsolatban arról beszélt: hiába különítettek el 13 milliárd forintot, amiből ötöt már el is költöttek, a várólisták nem csökkennek érezhetően, mindeközben szerinte túl drágán vásárolnak a szolgáltatók. Mindezek fényében a főigazgató azt reméli, még a nyáron át lehet térni az új finanszírozási rendszerre, ami nemcsak a teljesítményt veszi figyelembe, hanem az ellátás minőségét is.
A Népszava beszámolója szerint Pásztélyi Zsolt, a Medicina2000 szakellátói szövetség elnöke az előadás után jelezte, hogy nem csak a gyógyítók „lustasága” veti vissza a teljesítményt, hanem az, hogy a szakellátásban nincs orvos, mert a magánellátás felszippantotta őket.
Kiss Zsolt erre reagálva azt mondta, ha abból a pénzből, ami most bérre rendelkezésre áll, nem lehet ezt megoldani, akkor nem tudja, mi az, ami megállíthatja az elvándorlást.
Pásztélyi szavai mellett tovább árnyalja a képet a Magyar Kórházszövetség tegnapi közleménye is, mely szerint az egészségügyben dolgozók az elmúlt két és fél év gyors alkalmazkodást és önfeláldozást igénylő munkájában elfáradtak, sokan kiégtek. A hátrányos helyzetű térségekben az alapellátás meggyengült, és a kórházakban is kevés az orvos. A kemény, nyílt piaci versenyben az intézmények nem képesek megtartani gazdasági és műszaki dolgozóikat sem.
Azzal a szövetség is egyetért, hogy amellett, hogy a hálapénz kivezetése átláthatóbbá és etikusabbá tette a rendszert, sajnos „a legális anyagi érdekeltségi rendszer kidolgozásának hiánya és a rögzített összegű, teljesítményt és minőséget nem értékelő intézményi finanszírozás miatt a több és jobb munkát orvosi és kórházi szinten sem díjazza a rendszer. ”
A finanszírozási nehézségeket a NEAK igazgatójához képest más szempontból megvilágítva azt is kiemelték, hogy a súlyos betegeket ellátó kórházak pénze az infláció- és árfolyamkövetés hiányában kevés a gyógyszerekre, műszerekre, kötszerekre és a rezsire.
Ráadásul az egészségügyet több minisztérium irányította az elmúlt években, és a kórházak vezetési szerkezetének átalakítása is megkezdődött, ezért bizonytalanok lettek az igazodási pontok.
Azt a kórházszövetség is megerősítette, hogy a visszatérő betegpanaszok között szerepel, hogy nehezen tájékozódnak a rendszerben, sokat kell várni a vizsgálatokra és a műtétekre, valamint – ami azonban Kiss Zsolt előadásában nem szerepelt – az őket ellátó kevés ápoló elkeseredett.
