A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) levélben kéri Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy az európai minimálbér- tervezettel kapcsolatos tárgyalásokon olyan álláspontot képviseljen, amely az európai dolgozók életszínvonalának növelését segítheti – írja közösségi oldalán a szakszervezeti konföderáció.
Az Európai Unió talán egyik legégetőbb strukturális problémája a tagállamok közötti óriási szakadék a bérszinteket illetően. Jól mutatják ezt a jelenséget a minimálbérek közötti óriási különbségek is. Bár a 27 tagállamból 21-ben létezik törvényi előírás a fizetések minimális összegét illetően, de míg például Luxembourgban 2021. januárjában bruttó 2202 euró volt a minimálbér, addig Magyarországon ugyanez csupán 442 euró volt. Ezzel hazánk akkor a 332 eurós minimálbérével abszolút negatív csúcstartó Bulgária után a dobogó utolsó előtti helyén állt.
A Eurostat elemzése tágabb regionális tendenciákra is felhívta a figyelmet, hiszen
míg a Unió keleti tagállamaiban a minimálbér összege 700 euró alatt volt, a déli tagállamokban 700 és 1100 euró között alakult, addig az EU nyugati felén a „legalacsonyabbnak” számító francia minimálbér összege is bruttó 1555 euró volt.
Érzi ezeket az egyenlőtlenségeket és a belőlük fakadó feszültségeket az EU kvázikormányának számító, Ursula von der Leyen egykori német hadügyminiszter vezette Európai Bizottság is, így a 2024-ig tartó ciklusa egyik kiemelt feladatként az uniós szintű bérharmonizációt jelölte meg. Ebbe a célkitűzésbe illeszkedett az az európai minimálbérekre vonatkozó uniós irányelv-javaslat, melyet 2020 októberében terjesztett be a von der Leyen-bizottság.
Von der Leyen annak idején úgy nyilatkozott, hogy a koronavírus-járványt követő fellendüléshez, valamint a méltányos és erős gazdaság megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy az Európai Unióban biztosított legyen a tisztességes megélhetés, és ebben a minimálbérek alapvető szerepet játszanak. A javaslat a tisztességes verseny biztosításával segít megvédeni azokat a munkáltatókat is, akik egyidejűleg tisztességes bért fizetnek a munkavállalóknak – tette hozzá az Európai Bizottság elnöke.
A Bizottság javaslata azt tűzné ki kötelezően elérendő célként, hogy az egyes tagállamokban „megfelelő összegű” (az eredet angol nyelvű szöveg szerint „adequate”) minimálbért kapjanak a dolgozók. A minimálbérek megfelelőségének értékeléséhez a tagállamoknak a nemzetközi gyakorlatban használt referenciaértékeket kell használniuk.
A „méltányos” minimálbér meghatározásának a problémaköréről itt írtunk korábban részletesen.
Bejelentése óta igen sok vita övezte az irányelv-javaslatot, ami nem is meglepő annak fényében, hogy a végleges direktívának egyszerre kell megfelelnie a nagyon különböző gazdaságpolitikát jellemezte uniós tagállamoknak, legyen szó az otthon magas béreket és viszonylag erős szociális ellátórendszert garantáló, de a termelés egyre nagyobb részét az európai periféria kiszervező magországokról (Németország, Franciaország), a minimálbérben az erős szakszervezeteik által kiharcolt munkavállalói jogokra leselkedő potenciális veszélyt látó skandináv jóléti államokról vagy éppen azokról a kelet-közép európai országokról, mint Magyarország vagy Lengyelország, melyek fejlődésük zálogát jelentős részben abban látják, hogy az olcsó munkaerőn és a munkáltatóknak kedvező jogszabályi környezetnek hála Európa „összeszerelőüzemeivé” váljanak.
Azonban a tervezet több más, a munkavállalók helyzetét javító és a béregyenlőtlenségeket elvileg csökkenteni szándékozó elemet is tartalmaz: többek között azt, hogy
azoknak a tagállamoknak, ahol a kollektív bérmegállapodások számának aránya az összes foglalkoztatott körén belül nem éri el a munkavállalók 70 százalékát, külön szabályozási keretet és cselekvési tervet kell kidolgoznia a kollektív tárgyalások előmozdítása érdekében.
Magyarországon ez a számarány 2019-ben az International Labour Organization szerint mindössze 17,8 százalék volt.
Azt megannyi ország példáján keresztül láthatjuk, hogy a dolgozók életminőségének javításában milyen komoly szerepet töltenek be a kollektív bérmegállapodások –Skandináviában például a szakszervezetek az erős társadalmi beágyazottságuknak és az érdekvédelmi tevékenységüket nem direkten ellehetetleníteni akaró jogszabályi környezetnek hála ilyen megállapodásokon keresztül képesek európai viszonylatban is kiemelkedően magas béreket kiharcolni az általuk képviselt munkavállalóknak, annak ellenére is egyébként, hogy ezekben az országokban nincsen törvényileg előírt minimálbér.
A fentiek fényében tehát egyáltalán nem mindegy, hogy a tervezett EU-s direktívában milyen szerepet is szánnák a döntéshozók a kollektív bérmegállapodásoknak. Ezen az állásponton van a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) is, amely
levélben kéri Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy a tervezettel kapcsolatos tárgyalásokon egy olyan álláspontot képviseljen, amely elősegítheti, hogy a hamarosan véglegesített uniós direktíva valóban elősegítse az európai dolgozók életszínvonalának növelését.
Levelében a SZEF (amely az Európai Szakszervezeti Szövetségnek is a tagja) ennek érdekében négy olyan pontra szeretné felhívni a kormányfő figyelmét, amelyek a munkavállalók és érdekképviselőik, a szakszervezetek szempontjából kulcsfontosságúak annak érdekében, hogy az európai szakszervezeti mozgalom támogatni tudja az irányelv bevezetését.
Az egyik ilyen pont a direktíva harmadik cikkelyében tárgyalt kollektív tárgyalás fogalmi tisztázása, ugyanis a SZEF szerint ez az irányelv nem válhat a szakszervezetek aláásásának vagy a más szereplőkkel folytatott kollektív tárgyalások előmozdításának eszközévé. Meggyőződésük szerint a szakszervezeteken kívüli munkavállalói szervezeteket nem szabad felhasználni a szakszervezetek és előjogaik aláásására vagy befolyásolására.
A SZEF már csak azért is kiemelten fontosnak tartja ezt a pontot mert a kollektív tárgyalások fogalmának helytelen meghatározása lehetővé tenné egyéb munkavállalói szervezetek számára, hogy a szakszervezetek helyett tárgyalásokat folytassanak, megakadályozzák a szakszervezetek tárgyalásait, vagy hogy alternatív megállapodást kössenek, még több kárt okozva ezzel, mint amennyit az irányelv pozitív részei elérnek. Ezért úgy vélik, hogy a kollektív tárgyalások meghatározásának meg kell védenie a szakszervezetek elsődleges szerepét a kollektív tárgyalásokban.
A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma szerint
az uniós jogszabályoknak egy olyan támogató környezetet kell teremteniük, amely előmozdítja és megvédi a szakszervezeteket az előjogaikat aláásó vagy azokba beavatkozó cselekményekkel szemben és támogatja őket jogaik gyakorlásában is.
A megfelelő összegű minimálbérek meghatározását illetően a SZEF osztja az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) álláspontját, amely szerint a minimálbér összegének a nemzeti medián bér legalább 60 százalékát kell elérnie. Azonban fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy azokban az országokban, ahol létezik törvényileg előírt minimálbér (ami az EU-ban Ciprust, Ausztriát, Olaszországot, Dániát, Svédországot és Finnországot kivéve az összes tagállamot jelenti), ott meg kell tiltani a minimálbér alatti béreket és a munkáltatói levonásokat, amelyek a törvényes minimálbér alá csökkentik a bérszintet. Amennyiben ez jogilag nem lehetséges, úgy a SZEF szükségesnek tartja az uniós direktíva a 6. cikkelyélnek eltörlését, mivel semmiképp sem tartják elfogadhatónak, hogy az utalást tartalmazzon a levonásokra,mivel ez legitimálná a munkaadók kizsákmányoló gyakorlatát, hogy a minimálbérből levonásokat eszközölnek.
