Hogy adjak egy kis személyes felütést ennek a riportnak, talán fontos megjegyeznem, hogy Salgótarjánban és Budapesten felnőve korábban legfeljebb csak átutaztam Tatán, és a 24 ezres Komárom-Esztergom megyei város híres tavát sem volt lehetőségem felkeresni. Ezért különösen örültem annak, hogy azt a feladatot kaptam, hogy készítsek egy riportot Tatáról, már csak azért is, mert a turisztikai értékén túl utazásom apropóját

egy olyan civil kezdeményezés adta, amely már évek óta küzd azért, hogy a város egyik legfőbb értékének számító Öreg-tó ne a kormányzati hátszéllel megtolt nagyvállalatok játékszere, hanem az ott élők és a természetközeliségre vágyók közös tere legyen.

Ahogyan arról már számos alkalommal beszámoltunk a Mércén, a Hell Energy cégcsoporthoz tartozó Avalon szállodalánc régóta tervezi, hogy megveti a lábát Tatán. Ennek érdekében a cégcsoport 2020 májusában megvásárolt az Öreg-tó partján két telket, amelyekre egy ötcsillagos szállodát készül építeni, a most kihasználatlanul álló Esterházy-lovarda műemlék épületét pedig étteremmé alakítaná át.

A tervezett beruházással a helyi civileknek elsősorban az a problémája, hogy veszélybe kerülnének a tó környezeti értékei, amelyeket olyan jelentős nemzetközi garanciák védenek, mint például a Natura2000 és a Ramsari-egyezmény, hiszen minden évben itt telel át több tízezer – minden apróbb környezeti változásra, így minden bizonnyal egy nagyszabású tóparti építkezésre is rendkívül érzékeny – vadlúd. Emellett a műemlék- és városvédelmi szempontok sem elhanyagolhatók, hiszen a szállodafejlesztés érintené többek közt az Esterházy-istálló műemlék épületét és befolyásolná a tópart látképét is.

A várost 2006 óta vezető kormánypárti polgármester, Michl József által is erősen támogatott hotelépítés ellen helyi környezetvédők és civilek először petíciókkal, lakossági fórumokkal és demonstrációkkal tiltakoztak, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy a helyi és országos politikai szereplők egyértelműen az Avalon mellett tették le a garast, úgy ítélték meg, hogy a beruházás megakadályozása csak egy helyi népszavazáson keresztül lehetséges.

A referendumra azonban végül igen hánytatott sors várt, hiszen előbb a polgármester (aki a pandémia miatti veszélyhelyzet nyomán kiszélesített jogköreit a beruházás megvalósítására akarta felhasználni) nyújtott be ellene fellebbezést, majd tíz nappal azután, hogy megkezdődött az aláírásgyűjtés (ami a népszavazás kiírásának előfeltétele), a koronavírus-járvány tett keresztbe a tataiaknak, mivel a kormány minden népszavazással kapcsolatos eljárást befagyasztott, így a támogató szignók gyűjtését is szüneteltetniük kellett a civileknek egészen idén tavaszig.

Április 10-e után ugyan folytatódhatott az aláírásgyűjtés, de a civilek már novemberben pár nap alatt összegyűjtöttek elegendő aláírást, és le is adták azokat. A kezdeményezést a törvényileg előírt 3 ezer helyett végül több mint hétezer tatai támogatta – ennek a számnak a nagyságát jól példázza, hogy a kormánypárti  városvezető, Michl József a legutóbbi, 2019-es önkormányzati választás előtt ötezer ajánlóívet tudott begyűjteni.

Április 29-én pedig érkezett a hír, hogy a Helyi Választási Bizottság (HVB) a népszavazás elrendelése mellett döntött, amivel biztossá vált, hogy Tata lakói közvetlenül mondhatják el a véleményüket arról, hogy szeretnék-e az Avalon szállodájának megépülését az Öreg-tó partján.

Így hát a következő hetekben igen kemény kampánymunka vár a tatai civilekre, melynek egyik első mozzanata volt az a családi nappal egybekötött múlt vasárnapi kampányindító esemény, amelyen a Mérce újságírói is részt vettek.

A várható nyári időpont könnyen veszélybe sodorhatja a népszavazás érvényességét

Bár cikkünk írásának pillanatában a népszavazás ténye már biztosra vehető, azonban a városi közgyűlés még nem döntött arról, hogy pontosan mikor kerül rá sor. Szalay Ildikó, a referendumot kezdeményező Stop Avalon Tata civil mozgalom alapítója a lapunknak elmondta, hogy a népszavazás lebonyolításával kapcsolatos előírásokat figyelembe véve úgy látják, hogy a voksolásra feltehetőleg július 14-e és augusztus 3-a között kerülhet sor.

Egyáltalán nem mindegy viszont, hogy pontosan mikor is járulhatnak az urnákhoz a választók, hiszen ahhoz, hogy a népszavazás érvényes legyen, a választásra jogosultak legalább felének részt kell vennie rajta, ami Tata esetében azt jelenti, hogy a választás napján körülbelül 10 ezer érvényes szavazatnak kell születnie.

Ez az elmúlt harminc év tapasztalata alapján egyáltalán nem egyszerű feladat még azoknak az országos referendumoknak az esetében sem, ahol plakátba borul az ország Magyarszombatfától Garbolcig, állami támogatásban részesülő pártok buzdítanak a részvételre és tulajdonképpen a teljes köz-és kereskedelmi sajtó a népszavazással foglalkozik.

A probléma súlyát jelzi, hogy a rendszerváltás egyik legfontosabb mozzanatának számító ’89-es ‘négyigenes népszavazás’ (melyen a választók 58,04 százaléka vett részt) óta tartott hét országos népszavazáson csupán egyetlen alkalommal, a Fidesz és a KDNP által kezdeményezett 2008-as ‘szociális népszavazáson’ vett részt a választók több mint fele (egész pontosan 50,51%-a).

Ezen kívül majdnem az összes többi referendum érvénytelen lett az alacsony részvétel miatt (mint például a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról szóló 1990-es, a határon túliak állampolgárságával kapcsolatos 2004-es, a 2016-os kvótanépszavazás illetve legutóbb a 2022-es ‘homofób’ népszavazás).

A NATO-tagságról szóló 1997-es, illetve az Európa Unióhoz való csatlakozásról szóló 2003-as népszavazás pedig csak azért lehetett érvényes és eredményes, mert bár a részvétel 50 százalék alatt maradt, de az igen szavazatok hatalmas aránya miatt végül mégis elmondható volt, hogy az összes választó több mint egynegyede támogatta a csatlakozását ezekhez a nemzetközi szervezetekhez.

Ami a helyi népszavazásokat illeti, a Nemzeti Választási Iroda weboldalát böngészve kijelenthető, hogy a legtöbb helyi referendum is eredménytelenül végződik, ez alól kivételt szinte csak azok a voksok képezik, melyeken kis lakosságú városrészek lakóit kérdezték meg arról, hogy szeretnének-e önálló településsé válni.

Ezzel szemben Tatán egy igen jelentős, 10 ezres embertömeget kell majd elvinni az urnákhoz, ami nem lesz könnyű feladat a nyári hónapokban, amit sokan nyaralással is töltenek. Szalay Ildikó szerint nem véletlenül van az, hogy az országgyűlési és az önkormányzati választásokat tavasszal és ősszel, nem pedig a nyár közepén tartják.

Ebben az esetben felmerül kérdésként, hogy a civileknek érdemes-e bevonniuk a mozgósításba az ellenzéki pártok helyi szervezeteit (melyek a régóta stabilan jobboldali Tatán egyébként nem túl erősek), akik szintén azt szeretnék, hogy ne épüljön luxusszálloda az Öreg-tó partján.

Szalay Ildikó erre a felvetésre azt mondta, hogy a népszavazás teljes egészében a helyi civilek kezdeményezésére jött létre, és szerinte fontos is megtartani küzdelmük pártpolitikától mentes jellegét.

A Stop Avalon alapítója azonban hozzátette, hogy arról minden politikai formáció maga dönthet, hogy a népszavazáson a hotelépítés melletti vagy elleni voksra buzdítja a támogatóit.

Alapjaiban kell újragondolnunk azt a társadalmi-gazdasági rendet, amely a sokszínű környezetre értéktelen területként tekint

Amikor egy-egy településen felmerül az ötlete egy olyan nagyberuházásnak, amely jelentős változást eszközölne az élővilágában, akkor a projekt sikerében érdekelt döntéshozók gyakran azzal próbálják elhárítani a környezetvédelmi aggályokat, hogy a beruházás olyan gazdasági növekedést, adóbevétel-többletet és „fejlődést” hozna, hogy vétek lenne „parlagon hagyni” egy területet pusztán azért, hogy változatlan állapotában őrizzük meg a természeti értékeit.

Azonban ahogy arra Pribéli Levente biológus és humánökológus, a Fridays for Future egyik magyarországi aktivistája is felhívta a figyelmet a kampányindítón tartott beszédében, valójában Tata térségét pont az az élővilág teszi különlegessé, amelynek hála sokan az ország egyik legzöldebb, a környezetért legtöbbet tevő városaként gondolnak a Tatabánya melletti városra. Pribéli szerint sokan éppen ezért úgy gondolják, hogy le lehet egy kicsit faragni a környezetből a gazdasági növekedés javára, figyelmen kívül hagyva ezzel azt, hogy Tata már most is sokkal kevésbé természetközeli, mint egykor volt, köszönhetően a nagyívű építkezésnek és a város lassú, de folyamatos terjeszkedésének.

A Fridays for Future aktivistája emellett azt is hozzátette, hogy ami ma Tatán történik, az közel sem egyedi eset, jól illeszkedik abba a fennálló társadalmi-gazdasági rendbe, amely a sokszínű élőhelyekre pusztán „üres, fejlesztendő és jelen formájukban értéktelen” területekként tekint.

Pribéli úgy véli, hogy alapjaiban kell újragondolnunk ezt a berendezkedést, megálljt parancsolva annak a felfogásnak, amely az életminőséget kizárólag a gazdasági növekedés mércéjével méri, figyelmen kívül hagyva, hogy ez a növekedés milyen hatással van a nem-emberi élőlényekre és arra a biológiai sokszínűségre, amely egészségünk megőrzése szempontjából is létfontosságú.

Tatának szerinte a jelenlegi helyett egy olyan fejlesztési pályát kéne választania, amely a megmaradt természeti értékek megőrzésére törekszik és a helyben élők megélhetését oly módon kívánja biztosítani, amely nem okoz kárt a természetben. Hangsúlyozta, az Öreg-tó beépítésével kapcsolatos népszavazás lehet az egyik első lépés efelé az alternatív jövőkép felé, hiszen a referendumon a városlakóknak megadatik a lehetőség arra, hogy nemet mondjanak arra a politikára, amelynek legfőbb célja az adóbevételek minden áron történő növelése még akkor is, ha azzal Tata legfőbb értékeit sodorja veszélybe.

Minden nagybefektető egyenlő, de egyes nagybefektetők egyenlőbbek

Márton Vlad András, a BirdMania – Madárpark és Természetvédelmi-mentőközpont vezetője beszédében szintén a beruházás környezetvédelmi veszélyeire hívta fel a figyelmet.

Kifejtette, hogy szerinte az a tény, hogy Avalon szállodalánc egy olyan területen kaphatott építési engedélyt, ahol normál esetben nem lenne lehetséges ilyen volumenű beruházásokat eszközölni – leginkább  George Orwell nagy sikerű regényének, az Állatfarmnak az „egyenlőbb az egyenlőknél” viszonyrendszerét idézi.

Az állatmentő úgy látja, hogy az Avalon az Öreg-tó környékére elsősorban nem mint egy megóvandó környezetvédelmi érték, hanem a profittermelést lehetővé tevő ipari terület tekint. Ráadásul szerinte a szállodaépítéssel járó fakivágások okozta kárt évszázadokba telne helyrehozni és a beruházó által elképzelt, mesterségesen létrehozott zöldfelületek nem tudják pótolni azt a valódi természetet, amelyhez azokra a terebélyes lombkoronájú ősfákra lenne szükség, amely jövőjét a beruházás most veszélybe sodorta.

Egy tatait meg csak egy tatai ért?

Hazánkban jelenleg is több olyan tóparti beruházás is zajlik, amely ellen a helyi civilek régóta folytatnak kitartó küzdelmet – ismert, a Mércén is gyakran körbejárt példák erre a Fertő tó, a Velencei-tó vagy éppen a Balaton partján tervezett vagy már zajló építkezések. Azonban felmerül a kérdés, hogy kialakulhat-e valamiféle szolidaritás és közös fellépések ezek között a civil kezdeményezések között akkor, amikor első ránézésre ezek a beruházások elsősorban térségek lakóit érintik negatívan, és fontos különbségek is megfigyelhetők a projektek mértéke, céljai és várható társadalmi kárai között. Horányi Tibor, a Velencei-tó partján aktív Alba Natura Civil Alapítvány tagja szerint igen, mert

ezeket az projekteket nagymértékben összeköti az a döntéshozói magatartás, amely a helyben élők aggályainak meghallgatása nélkül akart végrehajtani olyan beruházásokat, amelyek jelentős és gyakran visszafordíthatatlan negatív változásokat eredményeznének az érintet tavak élővilágában.

Ezért az ország különböző részein aktív civilek 2020 telén Nagy Tavak Koalíció néven egy szövetséget is létrehoztak, hogy közösen léphessenek fel a természeti értékeinket károsító politikák ellen.

A Gárdonyban élő Horányi Tibor elmondása szerint már csak azért is tud kötődni a tatai civilek küzdelmének, mert ami az Öreg-tó kapcsán történik az úgy is felfogható, mint „a Velencei-tavon zajló nagyberuházások állatorvosi lova”. A másik oldalról nézve pedig az értelmetlen építkezések ellen küzdő civilek országszerte inspirálódhatnak tatai társaik munkájából, hiszen ez az első város ahol sikerült elérni, hogy a lakosok közvetlenül döntsenek egy nagyberuházásról. Korábban úgy tűnt, hogy Gárdonyban is sor kerülhet egy népszavazásra, azonban végül nem sikerült összegyűjteni az ehhez szükséges aláírásokat. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy az aláírásgyűjtés még 2020-ban vette kezdetét,  és a rendelkezésre álló 30 napból tízen már túl voltak az aláírásgyűjtők, amikor a koronavírus okozta vészhelyzet miatt félbe kellett szakítani a gyűjtést. A vészhelyzet lefújása után pedig nem sikerült összegyűjteni a szükséges szignókat a népszavazás kiírásához a maradék 20 napban.

Ezzel kapcsolatban Horányi Tibor a Mércének azt mondta, hogy a tatai népszavazási kezdeményezés sikerében komoly szerepet játszhattak azok a tényezők, hogy egyrészt az Avalon nagyon konkrét és sokak körében nagyon népszerűtlen elképzelései a hotelépítésről nagy mozgósítóerővel bírt, másrészt pedig az Öreg-tó ügye végig megmaradt a civilek ügyének, míg Gárdonyban a három független önkormányzati képviselő kezdeményezte a referendumot, így a Velence-tó kérdése sokakban a kormány- ellenzék ellentétpárban értelmeződött.

Ez utóbbit egyébként a népszavazási kezdeményezést benyújtó egyik ellenzéki képviselő, Eötvös Pál Árpád is elismerte egy május eleji Facebook-posztban. Horányi Tibor ezért elsősorban abban hisz, hogy a lakosságot azokkal a szakmai érvekkel lehet meggyőzni arról, hogy egy település élővilágát veszélybe sodorná egy nagyberuházás, amelyeket az adott városvezetéssel egyébként szimpatizáló állampolgárok is elfogadnak.

Az Öreg-tó a tataiak közös kincse, nem pedig a nagyvállalatok játékszere!

Egy országos lefedettségű lap elsősorban kül- másodsorban pedig belpolitikával foglalkozó újságírójaként gyakran felmerül bennem kételyként, hogy vajon egy helyi üggyel kapcsolatos cikkben érzékletesen be tudom-e mutatni, hogy az adott téma miért foglalkoztatja ennyire élénken az általa leginkább érintett közösségeket. Különösen fontos szempont ez akkor, ha  tények puszta ismertetését meghaladva az a célja egy írásnak, hogy bemutassa, miért kelt ennyire erős érzelmeket egy város lakói körében az a hotelépítés, amelyet távolról, illetve a projektben érdekelt vállalatok és a velük szövetkező döntéshozók nézőpontjából szemlélve akár még előnyösnek is mondhatnánk.

Szalay Ildikó kampányindítón elmondott beszéde többek között ezekre az aggályokra is választ adott. A Stop Avalon Tata amellett, hogy emlékeztette a hallgatóságot az civilek által az elmúlt két évben folytatott küzdelem viszontagságaira, igyekezett olyan személyes példákat említeni, amelyekből egyértelművé válhatott, hogy Tata lakosai miért nem szeretnék, hogy ikonikus tavuk partján a jövőben egy ötcsillagos szálloda meredezzen.

Szalay Ildikó szerint az Öreg-tól elsősorban a tataiaké, a sportolni vágyóké, a babakocsit tologató szülőke, az elviselhetetlen nyári forróság elől az árnyékos fák alá húzódó időseké és azoké a diákoké, akinek a tó partja az „alfa és omega”, a „találkozásaik origója”.

Szalay hangsúlyozta, hogy az Öreg-tó Tata múltjának, jelenének és reményei szerint a jövőjének is meghatározó helyszíne, amelyhez minden városlakó kötődik valamilyen módon. Ezen felül hangsúlyozta, hogy a tó környéke már így is túlzsúfolt, ezért a további beépítés helyett a meglévő értékek megőrzését kellene célul tűzniük a városvezetőknek.

Szalay Ildikó beszédében arra is kitért, hogy a beruházó az eredeti 120 szobás elképzelés helyett végül megelégedne egy valamivel kisebb, 106 szobás szállodával is. A Stop Avalon alapítója szerint ez már csak azért sem értelmezhető valódi „áldozatvállalásnak” a Hell Energyhez köthető turisztikai vállalat részéről, mert a projekt nagyságának minimális csökkentése legfeljebb annyit eredményezne, hogy egy „gigahotel” helyett egy „megahotel” éktelenkedne az Öreg-tó partján.

A civilek ezzel szemben azon az állásponton vannak, hogy a tó környékén sem giga, sem mega, sem óriás és általánosságban semmilyen hotelnek nem kéne épülnie. Szalay Ildikó szerint ez egyáltalában nem azt jelenti, hogy elutasítanák a tó környékének a fejlesztését, vagy hogy nem akarnák megosztani másokkal a tó természeti kincseit. A tatai civil mozgalmár szerint a városlakók

nagyon szívesen osztoznak az életterükön a madárvilággal, a védett növényekkel és fákkal, de nem kívánnak osztozni rajta semmilyen méretű és semmilyen formájú tájidegen betonszörnyeteggel.

Összességében elmondható, hogy igen kemény hónapok várnak a tatai civilekre, akiknek több évtizedes politikai tendenciákon, forráshiányon és egy, a kudarcukban érdekelt helyi politikai vezetésen kell felülkerekedniük, ha sikerre akarják vinni az ügyüket és megakadályozni az Avalon luxusszállodájának felépülését az Öreg-tó partján.

Látván azonban az eltökéltségüket, a szakértelmüket és a mögöttük álló társadalmi támogatottságot, könnyen lehet, hogy nyáron olyasmi fog történni Komárom-Esztergom megye harmadik legnagyobb városában, amelyre régóta nem volt példa Magyarországon:

az állampolgárok közvetlenül mondhatnak nemet arra a politikára, amely figyelmen kívül hagyja az érdekeiket, a kevesek gazdasági érdekeiért feláldozza a sokak életminőségét és visszafordíthatatlan károkat okoz abban a természetben, amely sokkal több okot adhat számunkra a büszkeségre, mint bármilyen kacsalábon forgó luxuspalota.