Ma 11 órakor összeül az Országgyűlés, amely megválasztja a miniszterelnököt, a házelnököt, a jegyzőket, a háznagyot és így tovább.
A parlament meghallgatja a Nemzeti Választási Bizottság elnökének és a Nemzeti Választási Iroda elnökének beszámolóját a választásokról, a képviselők felesküsznek az Alaptörvényre, frakciókba tömörülnek.
Ha minden gördülékenyen megy – s hát miért ne menne? –, háromra, de lehet már kettőre, de négyre biztosan végeznek.
Sima liba.
Mi most nem fogunk beszélni azokról a kérdésekről, amelyek április 3-a óta a magyarországi sajtót izgalomban tartják. Egyetlen jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet.
Az újonnan megalapuló Országgyűlésben hat képviselővel jelen lesz a Mi Hazánk Mozgalom, amelynek a legcsekélyebb kételye sincsen a szerepét illetően. Tagjai nem ragódnak azon, részt vegyenek-e az alakuló ülésen, nem tépelődnek, felesküdjenek-e az Alaptörvényre, nem morfondíroznak azon, elfogadják-e képviselőknek járó fizetést és juttatásokat („erőforrásokat”). A Mi Hazánk tudja, mit akar, s ezt a leghatározottabban véghez is viszi. Bár a súlytalan és az arravalóságát szinte teljesen elvesztette intézményben fognak tevékenykedni, talán legalább némi homlokráncolást kiválhatna e dicstelen szervezet előretörése, s hogy megtörténhet, Novák Előd kerül a nemzetbiztonsági bizottság élére.
A Mi Hazánk nem rejti véka alá a szándékait, s több mint árulkodó, hogy a titkosszolgálatok munkáját felügyelő testület élére kívánkozik, amivel a legérzékenyebb, a nyilvánosság előtt rejtett értesülésekhez férhet hozzá.
Az a párt, amely a választási programja alapján „megőrzendő értéknek tartja a glóbusz felső részén helyet foglaló északi civilizációt”, amely tudni véli, hogy „az örökségünk a dicső múlt, egy aranyló birodalom hagyatéka”, az Önök legbizalmasabb információi fölött elnökölhet. A Mi Hazánk, amelynek meggyőződése, hogy „a többi kommunista diktatúra közül is kiemelkedő, kitartó, tendenciózus internacionalista, huszadik századi átalakításnak, agymosásnak a fő oka, hogy a Tanácsköztársaság és a Rákosi-rendszer vezetőinek túlnyomó többsége olyan zsidó származású ember volt, akik nem hagyományos magyar nevelést kaptak, s mindez számukra a magyarságot idegenné tette”, olyan bizottság élére állítaná a tagját, amellyel kapcsolatban Önök a legcsekélyebb közvetlen demokratikus ellenőrzéssel sem bírnak. Az a párt, amely azt állítja, hogy „a fogyatkozó magyarsággal szemben évtizedek óta népességrobbanást produkáló cigányság 2040 és 2060 között többségbe kerülhet”, s e pillanattól fogva „a szülőföldünk már nem Magyarország, hanem cigányország lenne”, amely ezért „Családtervezési Hatóságot” állítana fel, amely az „északi civilizáció kultúrájától merőben eltérő értékrendje szerint működő, zárt szubkultúrát jelentő cigánytelepeken tevékenykedne”, olyan hírekre és beszámolókra tehet szert, amelyek a legérzékenyebb helyzetben lévő kisebbségek számára életbevágóak. A „mozgalom”, amely „a Szent Korona-tanra épülő történelmi alkotmány helyreállításán” fáradozna, amely visszaállítaná a csendőrséget, melynek „tagjai különleges kiképzést, egyenruhát és eszközöket kapnának, és már megjelenésükkel elrettentenék a mélyigénytelenségben élőket”, amely „munkatáborokat” hozna létre, melyekben a „munka nem opcionális, hanem kötelező”, a Mi Hazánk, amely visszaállítaná a halálbüntetést, megvonná a választójogot az „írástudatlanoktól”, döntő befolyással lesz az Önök életére.
Kétségkívül mindez abból a nézőpontból, amely a Mi Hazánkat pusztán a Fidesz „szatelitpártjnak” tartja, a „COVID-diktatúra” kikiáltását fura hóbortnak véli, s Dúró Dóra könyvdarálós performanszán derül, nem tűnik aggodalomra okot adónak. Ahogyan azon törekvés szempontjából, amely belügyi, rendészeti szakértőként olyan személyt mozgósított, aki a Belügyminisztérium eddigi munkáját „nem tartotta ördögtől valónak”, a hátborzongató feles alkotmányozással, migránsozással és buzizással kampányolt, s hallgatott, amikor kiderült, a koalíciós társai közül néhányan olykor „integetnek” – nem érdemel említést.
Ma 11 órakor összeül az Országgyűlés.
A rossz lelkiismeret, az antifasizmus és antikapitalizmus nem szerepel napirenden.
