Ahogy azt Eric Hobsbawm történész felidézi a majális eredetéről szóló írásában, a felvilágosodás után csak elvétve jöttek létre szekuláris ünnepek, legtöbb ünnepünk továbbra is vallásos eredetű. Kivételt képez az amerikai függetlenség napja, vagy a franciaországi Bastille-nap, ezek viszont nemzeti ünnepek, nem kerültek be világszerte naptárainkba.
A valódi kivétel a majális.
Május elseje különleges szekuláris ünnep, mert nemzetközi. Különleges azért is, mert nem hivatásos politikusok, államférfiak vagy befolyásos emberek alapították, hanem egyszerű munkások. Még csak nem is a Szovjetunió bürokratái találták ki, ahogy az a „valóban létezett szocializmus” országaiban tűnhet, hanem a valóban létezett munkásmozgalom ünnepe volt.
Először 1856-ban, Ausztráliában hirdettek egynapos általános sztrájkot május elsejére a munkások, hogy a nyolcórás munkanapért harcoljanak. 1886-ban Chicagóban vérbe fojtotta a karhatalom a munkások május elseji sztrájkját. Az 1889-es nemzetközi munkáskongresszuson a küldöttek május elsejét jelölték ki a nyolcórás munkanapért való küzdelem napjává. Később a Második Internacionálé (1889-1916) szociáldemokrata pártjai tették ünnepnapjukká május elsejét, és hivatalos pártprogrammá a nyolcórás munkanapot.
A majális baloldali és munkásmozgalmi eredetét nem csak az homályosította el, hogy az évtizedek alatt kommersz sör-virsli ünnepnappá silányult. A Szovjetunió után először Hitler, majd később Pétain Marsall és Franco tábornok is ünnepnappá nyilvánították május elsejét.
Hogy hogyan ferdítették el a fasiszták a majális eredeti értelmét, arról sokat elmond, hogy Franco tábornok a spanyol polgárháború alatt betiltotta a majálist, kormányon pedig „a munka felmagasztalásának napjává” nevezte át a munkások magasztalásának napját. Ezt a fajta ferdítést idővel a munkásmozgalom romjain épülő kelet-európai sztálinista rezsimek is előszeretettel alkalmazták – ezért gondolja ma mindenki Magyarországon, hogy a majális a munka ünnepe és nem az „antimunkaé”.
A náci Németországban először 1933-ban tartottak majálist. Hitler és kormánya a nemzetközi munkásmozgalom ünnepét „nemzeti munkanappá” keresztelte át.
Arbeit macht frei, avagy „a munka szabaddá tesz”, szólt a felirat a náci koncentrációs táborok kapuin. Ám a munka nemhogy Auschwitzban nem tett senkit szabaddá, de még szabad szerződéses formájában is kizsákmányoláson alapul. A munkába belebetegedő, munkabalesetben megrokkant vagy elhunyt fizikai munkások bizonyosan nem lettek szabaddá, ahogy azok a szellemi munkakörben dolgozók, köztük újságírók, akadémikusok se lehetnek szabadok addig, amíg kivásárolhatják alóluk a szólás szabadságát.
A majális legfontosabb vívmánya, a nyolcórás munkanap mára több fronton is támadás alatt áll. Egyre népesebb tábort alkotnak az „atipikus foglalkoztásban” dolgozók, akik a haknigazdaságban, kényszervállalkozóként, munkaerőkölcsönzésben, idénymunkában stb. dolgoznak – az ő munkaidejük eleve szabályozatlan. De a „rugalmas” munkaidőkeretekkel, rabszolgatörvényekkel, másodállásokkal stb. a „szokványos” foglalkoztatásban dolgozók negyven órás munkahete és pihenéshez való joga is veszélybe került. S láthatjuk, hogy mára szabadidőnket is kolonizálta a rendszer, és a kultúripar vetélkedő műsorai kondicionálnak minket a „versenyszellemre” és a másnapi munkára.
Sokat elmond hazánk és a munkásmozgalom állapotáról, hogy 2022-ben egyetlen magát baloldalinak valló parlamenti párt sem tart majálist, ellenben majálisra készül a Mi Hazánk. Lantos János, a szélsőjobboldali párt munkaügyi felelőse nemrég közleményben fejtette ki azt a véleményét, hogy elsősorban az „idegen érdekektől” kell megvédeni a magyar dolgozókat. A Mi Hazánk majálisán jelen lesz Radics Gábor, a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség elnöke is, aki a Partizán műsorában általában véve előbbre sorolta a nyugati cégeket a magyar munkáltatóknál a dolgozói jogok betartása tekintetében. Nem mintha feltétlen rangsorolni kéne őket, de a Radics és Lantos közötti kontraszt jól mutatja, milyen keveset használ a munkavédelemnek, ha egyes tőkéscsoportokat idegen elemnek nyilvánítanak.
Egyetlen magyar dolgozóhoz sem volt még kegyesebb Mészáros Lőrinc vagy Csányi Sándor csak azért, mert magyar.
Sőt. A tőkének végső soron sosincs etnikuma, hiszen érdekei, befektetései, működési elvei stb. minden esetben nemzetköziek. Ezért a tőkével szembeszálló munkásmozgalomnak is nemzetközinek kell lennie.
Elődeink nem csak széplelkűségből tartották fontosnak az internacionalizmust – szükségesnek is tartották, és ahogy Hegel is megírta, „a szabadság a szükségszerűség felismerése”.
A Mérce ezért ezen a jeles napon igyekszik megidézni a majális eredeti szellemiségét. Élő közvetítéssel és tudósítással készülünk a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának majálisáról, a Kazán Közösségi Ház majálisáról és az Autonóm Majálisról. Szó lesz lakhatási válságról, az idei pedagógussztrájkról, munkahelyi szervezkedésről stb. Tartsanak velünk!
