Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Végéhez közeledik az ózdi Johnson Electric haláltusája, az ígért továbbképzésekből semmit nem láttak a dolgozók

Tavaly márciusban jelentette be az akkor a város legnagyobb foglalkoztatójának számító Johnson Electric ózdi telephelyének 2022 áprilisára tervezett bezárását. Ebből az apropóból látogattunk Ózdra, hogy a kapuit május végéig még nyitva tartó üzemben utolsó munkanapjaikat töltő dolgozókat kérdezzük arról, sikerült-e másutt elhelyezkedniük. Annak, hogy a kormány próbál befektetőket hozni a térségbe, vannak ugyan jelei, de nekünk nem sikerült beszélnünk olyan, az utolsó hetekig a cégnél maradó munkavállalóval, aki pontosan tudná, hogy mihez is kezd majd júniustól, maximum olyannal, aki inkább nyugdíjba megy, mert már elég idős hozzá. 

Több mint egy év telt el azóta, hogy az elektromechanikai alkatrészeket gyártó Johnson Electric bejelentette: európai gyártókapacitásának átalakítása miatt bezárja az ózdi, csaknem 800 embert alkalmazó autóipari alkatrészgyárát. Akkor született cikkünkben a város jobbikos polgármesterét, Janiczak Dávidot idéztük, aki szerint a cég telephelyének megszűnésével az ózdi önkormányzat válik a város legnagyobb munkaadójává, ami Janiczak szerint „erős szégyen” egy több mint harmincezres településen.

Azóta annyi mindenképp történt, hogy 2021-ben,  a Johnson bezárásával párhuzamosan megkezdte a termelést a szintén 800 dolgozónak munkát adó magyar családi cég, a fürdőmedencéket gyártó Wellis.

A 2021-ben nyílt Wellis. Fotó: Google StreetView

A vízből azonban ezzel már csak azért sem lehet még kint az ózdi foglalkoztatás, mert a Johnson bejelentését megelőzően a város másik nagy munkáltatója, a szintén autóalkatrészeket gyártó ABB is bezárt, amivel 1200 ózdi munkahelye szűnt meg.

A várost ért sokkhatások után az Innovációs és Technológiai Minisztérium feje, Palkovics László miniszter 2021 tavaszán azt ígérte: ösztönözni fogják „más cégek új telephelyeinek létesítését a városban, a munkavállalók át- és továbbképzését, és egyéb továbbfoglalkoztatási lehetőségek keresését, akár az utazási és képzési  költségek átvállalásával”.

Idén márciusban a miniszter visszatért a borsodi kisvárosba, hogy az ózdi gazdaságfejlesztésről beszélgessen a helyi gazdaság szereplőivel. Ezen a fórumon a helyi lapok beszámolói szerint már azt mondta, hogy „az ABB és a Johnson Electric városból történő távozása után a kormányzat segítségével sikerült gyorsan reagálni. Ennek köszönhetően a megindult munkaerő-leépítés után most már a visszaépítésről kell beszélni.”

Fotó: Bogatin Bence.

Ha pusztán a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat számaiból indulunk ki, akkor akár még igazat is adhatnánk Palkovicsnak, hiszen a nyilvántartott álláskeresők száma a 2021. februárihoz képest idén áprilisra 2804-ről 2278-ra csökkent. Ugyanakkor ez a szám egyrészt még nem tartalmazhatja az utolsó napokig is a Johnson Electricben dolgozó munkásokat, másrészt pedig időközben Ózd munkaképes korú népessége is 20 307-ről 19 790-re olvadt.

„Ilyenkor már nem szokott gonoszkodás lenni”

Márciusban járt Ózdon a Johnsonnál is jelenlevő Vasas Szakszervezetek alelnöke, László Zoltán, aki mesélt nekünk a bezárás folyamatának addigi részleteiről és tanulságairól.

Talán olvasóink közt is van olyan, akit meglep, hogy az eredetileg 2022 áprilisra tervezett bezáráshoz képest a  Johnson Electricben még ezekben a hetekben is folyik a termelés, jelen állás szerint egészen május végéig. László Zoltán szerint azonban ez egyáltalán nem kuriózum: a szakszervezet tapasztalata szerint a gyárbezárások általában elhúzódnak, a Vasas például egyetlen olyan esetet sem ismernek, amikor pontosan az ígért időpontban zárt volna be egy gyár. Ennek oka az, hogy általában időközben kiderül: szükség van még valamilyen, a cég által  termékre, vagy nem sikerült az átvezetés egy másik gyártóhoz. Így volt ez Ózdon is.

Azt is megtudtuk: a szakszervezet és a munkáltató közti megállapodást teljes mértékben betartotta a cég. A munkatársak elmondása szerint a munkáltató minden esetben igyekezett abszolút korrekten eljárni.

„Ha volt valami egyedi eset, amit kezelni kellett, akkor mindig úgy álltak hozzá, hogy a munkavállalók javára keresték a megoldást. Ilyenkor már nem szokott gonoszkodás lenni”

– fogalmazott László Zoltán. Aki szerint a bezárási folyamat bejelentése után nem sokan éltek a felmondás lehetőségével. A Vasas által ismert számok alapján húsz százalék alatt van azoknak az aránya, akik maguktól elhagyták a gyárat a bezárás bejelentése után, a többieknek a szervezett leépítés során szűnt, szűnik meg a munkaviszonya.

A minisztérium által tavaly belengetett továbbképzéseknek a szakszervezet nem látta kézzelfogható nyomát. Arra ugyanakkor voltak érzékelhető törekvések, hogy keressenek Ózd környékére vállalkozást telepítő befektetőket:

„Ezt tudjuk, hogy megpróbálta állam bácsi, de nem nagyon sikeres a történet, egyelőre nemigen látjuk, hogy hogyan tovább”

– mondta László Zoltán arról, hogy mi jöhet a Johnson után Ózdon.

Szerinte egyelőre főleg Eger és a távolabbi Miskolc irányában tudnak a munkájukat vesztő emberek gondolkozni. Hatvanban van ugyan egy Johnson Electric-gyár, ám az kevéssé tud átvenni Ózdról munkaerőt: egyrészt a napi ingázás még oda is viszonylag hosszadalmas lenne, másrészt pedig az ottani és az ózdi gyár profilja nem ugyanaz. Hatvanba elsősorban mérnököket, kvalifikált munkaerőt tudnak átvenni, belőlük kevesebb van, illetve volt Ózdon.

„Addig csúszott a leszámolás, amíg buktam a másik munkahelyet”

Hasonlóan tanácstalanok voltak maguk a Johnson Electric dolgozók is, akik közül hatan válaszoltak készséggel a kérdéseinkre április végén, a gyár parkolójában a délelőtti műszak végeztével.

„Volt egy állásbörze, de azon kívül én nem emlékszek semmire” – kaptuk az egyöntetű választ arra vonatkozóan, hogy a kormány milyen segítséget nyújtott a júniustól állástalanná váló dolgozóknak.

„Papírok vannak kitéve arról, hogy hova lehet menni dolgozni, ilyen hirdetések, de maximum ennyi” – mondta egy 30 év körüli férfi, aki 8 évet húzott le a Johnsonban, jelenleg operátorként dolgozik az üzemben. Egyelőre nem tudja, merre vezet majd az útja:  „Valahogy itt a környéken kellene maradnom. Vagy Egerbe megyek, vagy Barcikára, vagy esetleg Miskolcra, csak az a baj, hogy az messze van” – tette hozzá tanácstalanul. A közeli Borsodnádason lakó férfitól azt is megtudtuk, hogy azért kell maradnia a dolgozók egy részének májusban is, mert „le vannak maradva” a termeléssel.

Hasonló korú kollégája is megerősíti, hogy az utolsó időszakra megnőtt a műszakok száma. Ő öt éve van a Johnsonnál, az utolsó hónapokban minőségellenőrként dolgozik. Neki csak április végéig tart a munkaviszonya.

A végkielégítésekre nincs panasza egyik dolgozónak sem, hiánytalanul megkapja mindenki a jussát. Találkoztunk egy fiatal párral is, akik születendő gyermekükkel együtt néznek álláskeresés szempontjából bizonytalan hónapok elé, ugyanakkor a végkielégítésként kapott összeg miatt pillanatnyi anyagi gondjaik nincsenek.

A fiatal nőt ideiglenesen a Johnson hatvani telephelye „vette át” terhessége idejére, őt majd azután „számolják le”, ha a pici megszületett. A kismama 8 éve dolgozott az ózdi gyárban, legutóbb minőségellenőrként, a férfi pedig 12 és fél éve volt itt, most épp operátori pozícióban van. Mint mondják, helyben szeretnének elsősorban elhelyezkedni, hogy ne kelljen messzire menni a gyerekek miatt. Szerintük valószínűleg a fent említett, 2021-ben nyílt Wellisnél fognak kikötni; ahogy mondják, „nincs sok lehetőség”.

„Állásbörzék voltak végül is. Én őszinte leszek, egyre sem mentem el. Nekem kilátásban volt egy majdnem hogy biztos munkahely, de aztán itt újra és újra csúszott a leszámolás, és persze  mire odáig jutottunk, hogy leszámoltak minket, már betöltötték a pozíciót, így azt buktam”

– magyarázta a férfi.

Az általunk megkérdezettek közül talán azok voltak a legszerencsésebb helyzetben, akik nyugdíj előtt álltak. Egy idősebb férfi azt mondta, neki egy éve van a nyugdíjig, azt valahogy kihúzza, de kollégái körében szerinte is nagy a baj. Egy korban hozzá hasonló hölgy, aki operátorként dolgozott a gyárban, immáron 23 évet töltött a Johnsonnál.

„Én könnyű helyzetben vagyok, mert már nyugdíjba fogok menni. De vannak olyan dolgozók, akiknek nincs belátható időn belül munkájuk” – magyarázta.

Főleg azok a nők és családosok kerülnek most bajba, akik nem tudnak kimozdulni a városból:

„Az egyedülálló fiatalok könnyebb helyzetben vannak, mert  ha esetleg itt nem találnak, akkor elmennek akár külföldre, akár más városba, egy albérletbe is akár. Akinek családja vagy gyerekei vannak, idősebb szülei, azok sajnos nem tudnak kimozdulni. Azok maradnak munkanélküliként egy darabig, vagy elvállalnak akármit, akkor is, ha az nem az ő területük”

– ecseteli a nő, aki szerint tényleg voltak állásbörzék, folyamatosan ki vannak téve hirdetések, de ahogy mondja, javarészt férfiaknak való munkaköröket ajánlanak. „Valóban a 40-50-es korosztály és a nők vannak olyan helyzetben, hogy nem igazán van a környéken munkahely” – teszi hozzá.

Akcióban a KüKüM

Ha a továbbképzéseket ígérő ITM nem is hallatott magáról túl sokat a márciusi Palkovics-látogatás kivételével, van olyan kormánytag, aki az elmúlt hónapokban igen gyakran fordul meg Ózdon: ő pedig nem más, mint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki csak idén kétszer is tiszteletét tette a városban, egyszer a választás előtt, egyszer pedig a múlt héten.

Janiczak Dávid polgármester, Riz Gábor országgyűlési képviselő és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Forrás: Janiczak Dávid FB-oldala

A legközelebb talán az ózdi városi tévének adott miniszteri nyilatkozat vihet minket ahhoz, hogy valami konkrétumot tudjunk meg a Johnson Electric helyére érkező befektetőkről. Az általunk megkérdezettek is azt mondták, „hallották”, hogy fog majd jönni ide valami cég a Johnson helyére, de hogy tényleg jönnek-e, és mit fognak csinálni, arról még pletyka szintjén sem tudtunk meg többet.

A külügyminiszter erről annyit mondott az Ózdi Televíziónak, hogy „egy liechtensteini cég nagyon közel van ahhoz, hogy megállapodjunk vele ózdi beruházásról”. Emellett a kormány nemrég megállapodott a Wellisszel arról, hogy egy újabb fejlesztésbe vághatja bele a városban a fejszéjét.

„Már volt egy nyolcmilliárdos fejlesztés, utána egy kétmilliárdos, ennek ürügyén voltam itt legutóbb. Most reménykedünk abban, hogy egy újabb beruházásról meg tudunk állapodni. A beruházásösztönzési ügynökségtől itt jártak a kollégáim, felmérték azokat a területeket, ahová beruházásokat lehet hozni”

– magyarázta Szijjártó, aki „a legfontosabb megoldandó problémának nevezte” a Johnson által megszüntetett munkahelyek pótlását a városban. „Amikor az ABB úgy döntött, hogy elmegy, akkor a Wellisben találtuk meg a megoldást, velük 800 munkahelyet meg tudtak menteni. Itt is, a Johnson esetében fogjuk pótolni a munkahelyeket” – ecsetelte a miniszter.

Ugyanitt érdemes megemlékezni azért arról is, hogy az újabb és újabb, cégeknek adott támogatások mennyiben jelenthetnek hosszú távú megoldást annak tükrében, hogy

a kapuit 2021-ben bezáró a Johnson Electric 2015 óta többek között a kormány stratégiai partnere is volt, 2013-ban pedig még 163 millió forintos állami támogatást is kapott ózdi telephelye fejlesztésére.

Mindenesetre a közelmúltban nemcsak a Wellis, hanem maga az ózdi önkormányzat is részesült állami segítségben: 500 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott a város a választás után, igaz, főleg aszfaltozásra.

Írásban érdeklődtünk Janiczak Dávid polgármesternél arról, hogy hogyan vélekedik a kormány a Johnson Electric dolgozóinak megmentésére irányuló erőfeszítéseiről, de egyéb elfoglaltságaira hivatkozva nem tudott válaszolni kérdéseinkre az elmúlt héten. Az Innovációs és Technológiai Minisztériumot ugyancsak megkérdeztük, hogy milyen tevékenységekkel segítették a 800 munkavállaló továbbfoglalkoztatását, ám tőlük sajnos egyáltalán nem kaptunk választ.

 

Ez a cikk a Helyközi Járat együttműködési program keretében valósult meg, ami a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség közös projektjeként.

Tarts velünk, szállj fel a Helyközi Járatra! Ha van egy jó sztorid, oszd meg velünk, és ha teheted, támogasd munkánkat, hogy hosszú távon, kiszámíthatóan és magas színvonalon tudjunk dolgozni. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írj nekünk a [email protected] címre.