Először 1984. április 28-án emlékezett meg a Kanadai Közalkalmazottak Szakszervezete a munkahelyi balesetben elhunytak és megsérültek napjáról. Azért választották ezt a dátumot, mert egy 1914. április 28-i szabályozás nyomán hozták létre Kanadában az első munkavédelmi hivatalt.

A közalkalmazotti szakszervezet kezdeményezését egy évvel később felkarolta a kanadai szakszervezeti szövetség is, majd pár évvel később az USA-ban és Nagy-Britanniában is ezt a napot tették meg a szakszervezetek a munkahelyi balesetekről való megemlékezés napjává.

Sajnos Magyarországon bőven hová előrelépni a munkavédelem területén. Sőt, a helyzet romlik. A tavalyi évben hétéves csúcson volt a halálos munkahelyi balesetek száma, azaz 2015 óta nem vesztették annyian életüket munkavégzés közben, mint 2021-ben.

Különösen veszélyes területnek bizonyult az építőipar: csak 2021-ben 28 építőipari munkás hunyt el az építkezéseken.

A Magyar Szakszervezetek Szövetsége 2021-ben közleményben emlékeztetett, hogy évente több tucat – legalább 60-80 – ember hal meg munkahelyi balesetben.

Ezek a balesetek nem félresiklások, hanem a rossz munkavédelem és a megfeszített munkatempó következményei. A szakirodalom szerint is egyenes arányban nő a balesetveszély a versenykényszerrel. Általában akkor következik be baleset, ha a baleseti kockázatot normalizálják, azaz elfogadott kockázati tényezővé válik a munkahelyen.

Ezt igazolja az a 2018-as eset is, amikor a BorsodChemtől bérelt területen a munkáltató nem engedte, hogy kollégái mentőt hívjanak a balesetet elszenvedő munkavállalóhoz, ezért belehalt sérülésébe. A munkáltató a legalapvetőbb munkavédelmi előírásokat sem teljesítette, a telephely alján gödrök és vízelnyelők tátongtak, emellett még világítás sem volt, s még megfelelő védőfelszerelés, például védősisak sem volt a dolgozókon.

De még ha be is tartja egy-egy munkáltató a munkavédelmi előírásokat, vagy ha nem is következik be súlyos baleset, a magyarországi ipar eleve a túlmunkán alapszik, amelynek akkor is súlyos egészségkárosító hatásai vannak, ha a gyárakban látszólag „munkabéke” áll fent.

Emellett fontos megemlíteni azt is, hogy nem csak a fizikai erejükre büszke férfiak testét zsákmányolja ki a fennálló gazdasági és társadalmi rendszer, de a „női” gondoskodó munkák is oly mértékben fizikailag megterhelőek, hogy az évek alatt állandó fizikai fájdalmakhoz vezet.