Mérő László és sok más ellenzéki szavazatszámláló sorban osztja meg történeteit arról, hogy Kolumbusz Kristófot túlszárnyaló kalandra szánták el magukat: lementek vidékre szavazatokat számolni, ahol – most jön a csattanó – fideszesekkel találkoztak. Csáki Judit egészen a belváros vidékéig, a nyolcadik kerületig merészkedett. Inspiráltak történeteik, és eldöntöttem, én is mesélek vidéki felfedező utamról.
Igaz, én nem szavazatszámlálóként voltam vidéken, hanem újságíróként, és nem tudom, hogy fideszesek voltak-e azok, akikkel találkoztam, erről nem kérdeztem őket. Nem lepne meg, ha azok lennének, sőt. Megértő lennék velük.
Lázár János és Márki-Zay Péter körzetében jártam, ahol két nagy város van, Hódmezővásárhely és Makó. Hódmezővásárhelyen fej-fej mellett teljesített a két jelölt múlt vasárnap, Makón a Fidesz nyert. Két riportot is írtam a makói gumigyárról, ahol elég meredek dolgok történtek, a beszélgetés betiltásától a tömeges kirúgásig. Október óta sejtettem, hogy Márki-Zay el fogja veszteni saját körzetét.
Amikor megjelent a Mércén egy páros interjú Komjáthi Imrével és Márki-Zay Péterrel, kétségbeesve hívtam föl Radics Gábort, a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség elnökét, hogy fideszes lett-e az interjútól. Nem lett fideszes. De megértő lettem volna vele, ha azzá lett volna.
Márki-Zay Péter ugyanis – aki egyéni választókerülete miatt is érintett volt az ügyben – azt állította az interjúban, hogy felvette és azóta is rendszeresen tartja vele a kapcsolatot a makói gumigyár ügyében. Nem vette fel. Nem is kereste.
Pedig névjegykártyát is cseréltek. Emlékszem rá, hogy Gábor örült, amikor odaadhatta neki a névjegykártyáját. Azt is mondta egyszer: „Igaza van Márki-Zaynak, a baloldali és a jobboldali korrupció is rossz”. Aztán soha többet nem hallott róla. Tudják, ki kereste, hogy segítsen? Lázár János. És néha a Mi Hazánk. No meg én.
Hajdú Roland, a Makói Gumiipari Szakszervezet titkára azt mondta nekem, „az ellenzék megbukott a Continental ügyében”, és „a baloldal érdektelensége” számára csalódás volt. Tudtommal ő se lett fideszes, baloldali világnézetű, mint én, de megértő lennék vele, ha azzá lett volna. Minden minimálbérkereső iránt megértéssel viseltetetek, akit elijesztett egy olyan miniszterelnök-jelölt, aki azt nyilatkozta, hogy minimálbérre nincs is szükség…
Nem tudom, hány gyurcsányista él Makón, valószínűleg ott se sok, de velük is abszolút megértő vagyok. Lassan a Demokratikus Koalíció az egyetlen képződmény az ellenzéki oldalon, ami országos pártnak nevezhető. Makón is van egy emberük, úgy hívják, Mucsi Tamás. Ő volt az egyetlen helybéli ellenzéki, aki szóba állt a szakszervezettel. Igaz, azt mondják róla a helyiek, hogy „komolytalan”. De a DK-n kívül még hány ellenzéki párt tudna ma kiállítani 106 embert az ország 106 körzetében, akiknek némi helyismerete is van? Még komolytalan embereik is alig vannak, nemhogy 106.
Valójában éppen ezért volt összefogás. Fogynak az embereik, az erőforrásaik, a szavazóik, még az önálló politikai véleményeik száma is. Egymásra lettek utalva. A hatpárti koalícióból legalább három párt potyautas volt, akiknek az elsőszámű tét a szervezetük létének megőrzése volt. A Jobbik utólag lett potyautassá, egyedül ők is megbuktak volna. A miniszterelnök-jelöltet pedig annyira nem hátráltathatták szövetségesei, hogy még a saját egyéni körzetét is elbukja.
Ne legyetek értetlenek. Nem azt mondták…
