Ugyan semmilyen tisztséget nem tölt be az ellenzékben, és semmilyen módon nem lesz jelöltje Bokros Lajos a 2022-es választásnak, a Népszava fontosnak tartotta kikérni a véleményét a kampányhajrában. Az interjú minden sorát idézni lehetne, annyi – joggal – népszerűtlen javaslatot zúdít a közgazdász az olvasóra.
Bokros Lajos egyik állítására –a béreket nem az inflációhoz, hanem a termelékenységhez kell igazítani – csattanós választ adott Komjáthi Imre, MSZP-s képviselő:
„Kedves Lajos, megkérdezett már egy melóst, hogy mennyivel romlik a termelékenység, a hatékonysága, amikor beveszi a „beleszarok” tablettát, mert motiválatlan a napi szintű megélhetési problémák miatt?”
– tette fel a költői kérdést a politikus a Facebook-oldalán.
Itt akár le is zárhatnánk az ügyet, de mazsolázzunk azért az interjúból, és vitatkozzunk a vita kedvéért a közgazdász állításaival.
Bokros Lajos szerint a járvány alatti törlesztési moratórium „teljesen felesleges és káros volt”, amivel szerinte a kormány „a pénzintézetek nyakába varrta” a hitelmoratórium terheit. Vajon kinek a nyakába kellett volna varrni a hitelek terheit Bokros szerint? A lakosságéba?
Bokros szerint csak azoknak kellett volna segíteni a járvány alatt, akik elvesztették állásukat, és akikkel szerinte „biztosan megegyeztek volna az átmeneti könnyítésről a bankok”. Értsd, a piac megoldott volna magától mindent. A bankok már csak ilyenek, kedvesek, önzetlenek, megegyeznek az állásukat elvesztőkkel a könnyítésről. Hosszútávon úgyis helyreáll a piac, már ha hosszútávon nem halunk meg…
Bokros az interjú más pontjain is hangsúlyozza, hogy „kizárólag a rászorulók számára folyósított többletjövedelemre” lenne szükség, vagyis azt vallja, hogy segíteni csak azokon kell, akik már végképp nem tudnak megélni a piacról.
Ez az a gazdaságpolitika, ami démonizálta a munkanélküli segélyt Magyarországon, és ami a Fidesz alatt a munkanélküli segély – ma már „álláskeresési járadék” – radikális csökkentésébe torkollott. Ha az állam segítő kezére csak a nyomorgók számíthatnak, az gyűlöletet vált ki a kenyérféltő „többségi” társadalomból, akiknek az élete szintén nem habostorta a Bokros-féle gazdaságpolitika alatt.
De a történelem bebizonyította, hogy az efféle gazdasági rendszerekben van egy másik társadalmi réteg is, amely számíthat az állam segítségére, sőt, velük sokkal bőkezűbb az állam, mint a nyomorgó rászorulókkal, akikkel a felszíni retorika ellenére igencsak szűkmarkú. Ez a „réteg” a bankoké – 2009-ben, a banki válság idején, Bokros neoliberális elvtársai hirtelen sutba dobták a doktrínát a „kis államról”, és állami nehézfegyverzettel mentették meg a bankokat.
Én elhiszem, hogy az átkosban még forradalminak tűnt a piacba beavatkozó gazdaságpolitikát hibáztatni mindenért, de Bokros úr, tessék már olvasni a tőke legfontosabb lapját, a Financial Times-t! Ma már az IMF vizsgálja felül a megszorítások és a tőke szabad áramlásának politikáját, már az IMF mondja, hogy a járvány alatt sem elkerülhetetlenek a megszorítások! Nem csoda, hiszen az előző politika csúfosan megbukott – de bukása önmagában nem volt elég a változáshoz, az kellett hozzá, hogy az IMF-et világszerte felváltsa a kínai hitel.
S ha már átkos, ne áltassuk az olvasókat: Bokros nem a szocializmussal hadakozik, nem is feltétlenül a Fidesszel, hanem a keynesi gazdaságpolitikával, ami az 1973-as olajválság előtt uralkodó volt nyugaton, és ami állami transzferekkel igyekszik serkenteni a keresletet.
John M. Keynes persze nem volt kommunista, sőt. Az angol közgazdász a húszas években épp azért tartotta fontosnak megfékezni az inflációt, hogy az ne vezessen az ipar fölötti „szocialisztikus kontrollhoz”. A Bokros-féle közgazdászok mégis árukapcsolják a keynesiánus gazdaságpolitikát a szocializmussal, és minden kereslet oldali gazdaságpolitikában a „szocialista rémet” vélik felfedezni.
De ha már közgazdasági elvvé tesszük, hogy keresletet ösztönözni „szocializmus”, akkor Bokros kereshette volna „a szocialista rémet” a Fidesz tehetősebbeket segélyező családpolitikájában is, ami a CSOK-kal a hazai építőipar keresletét duzzasztja… Bokros persze nem ezt veszi célba, hanem a minimálbér 2022-es növelését, ami a legalapvetőbb társadalmi minimum, és még így is édeskevés.
Bokros attól tart, hogy a minimálbér növelése felborította a pénzügyi egyensúlyt… A Bokros-féle gazdaságpolitikai logika szerint, amikor az embereknek már éppen elég rossz lesz, amikor már éppen elég alacsony lesz a minimálbér, na majd akkor, akkor csodaszerűen minden gazdasági equilibrium helyreáll, és beköszönt a tavasz.
Ez nem Adam Smith-i közgazdaságtan, ez valami más, valami rosszabb – itt már nem társul „Az erkölcsi érzelmek elmélete” „A nemzetek gazdaságához”.
Aztán azt is megtudhatjuk az interjúból, hogy a nyugdíj „nem rászorultsági alapon kimért szociális juttatás, hanem egy biztosítási rendszerben megszerzett váromány”. Nem, a nyugdíj nem egy váromány, hanem egy XIX. század végi szociális vívmány, ami biztosítja a gazdasági produktivitásra már nem képes időseknek, hogy ne dolgozzanak. Németországban vezették be először, 1889-ben, és kezdettől fogva kiterjedt az ipari és mezőgazdasági munkásokra is, hiszen az ő mozgalmuk vívta ki. Mint megannyi XIX. századi szociális vívmány, ez is csak részlegesen maradt fenn az utókornak, csakúgy, mint a mára ritkaságba számba menő nyolc órás munkanap. Bokros valójában szeretné ha a nyugdíj csak egy váromány lenne, amiből nem részesülhetnek az arra érdemtelenek, mégis úgy beszél erről, mintha nem a véleményét fejezné ki, hanem egy tényt.
Aztán végül jön az igazi ínyencség, a benzinárstop és a rezsicsökkentés eltörlése. Bokros, aki még pár bekezdéssel feljebb a termelékenységhez kötötte volna a bérszínvonalat – Magyarországon egyébként már most is rengeteg munkahelyen kötik a bért termelékenységhez –, a rezsicsökkentés kapcsán a szegények védőszentjévé válik, mondván a rezsicsökkentéssel az a legnagyobb gond, hogy a gazdagok rezsijét is csökkenti.
Csakis a szegények rezsijét csökkenteni nagy állami bürokráciát kívánna, aminek feladata lenne kivizsgálni, hogy jogos-e a rezsicsökkentést igénylők rászorultsági igénye. Bokros „kis állam” ideológiájához biztosan nem passzol az ilyesmi… Ezért arra kell következtetnünk, hogy a közgazdász azt sugallja, hogy tulajdonképpen a rászorulók is jobban járnának a teljes piaci anarchiával.
De nem érdemes megvédeni a kormány „rezsicsökkentés” nevű könyöradományát, amivel kiszúrják az emberek szemét, még Bokrossal szemben sem. Bokros a múlt embere. Már 2009-ben megbukott globálisan az, amit képvisel. Szerepeltetése madárijesztőként űzi el a potenciális ellenzéki szavazókat. De félreértés ne essék: sokkal nagyobb veszélynek látom azt a látszólag népjóléti, de valójában brutális népellenes politikát, amit a Fidesz képvisel, és ami most a Bokros-ideológiával ellentétben virágkorát éli…
Bokros Lajos semmilyen szerepet sem vállalt az ellenzék munkájában. Ahogy ő maga is mondja az interjú végén: „Engem eddig még senki nem keresett meg semmivel. Tanácsaimat senki nem kérte. Magam részéről soha nem fogok jelentkezni. Ha bárkiben van ilyen szándék, megtalálnak.” Ámen.
