A Budapesti Rendőr-Főkapitányság (BRFK) szeméremsértéssel gyanúsít egy negyvenéves férfit, aki szexuálisan zaklatott egy menekült nőt szerdán, írja a Police.hu. A férfi egy civil segélyszervezeten keresztül ajánlott szállást néhány napra egy Ukrajnából a Keleti pályaudvarra érkező nőnek. A segélyszervezet munkatársa azonban még az éjjel másik szálláshelyre vitte a menekültet, miután a befogadott nő mellett a házigazda meztelenre vetkőzött és önkielégítést végzett.

Az Ukrajnából érkező menekültek nagy része nő és gyermek, akik a háború elől menekülve eleve traumatizáltak, valamint kiszolgáltatott helyzetben vannak, helyzetük, mint azt a szerdai eset is mutatja, könnyen visszaélésbe torkollik. De épp így a cigány származású menekülteket is könnyen hátrányos megkülönböztetés érheti – és éri is. A hazai ellátórendszer viszont nemhogy a menekültválság nemi és rassz alapú kihívásaira, de általában a válságra sincs semmilyen szempontból felkészülve, a civil szervezetek igyekeznek a lehető leggyorsabban ellátni az állam feladatait. A helyzetről Dr. Nógrádi Noá nőjogi szakértőt, a PATENT Egyesület és a NANE tagját kérdeztük.

Nógrádi Noá szerint nagyon nehéz helyzet alakult ki, nincs ideje a civil szervezeteknek elvégezni azt a háttérmunkát, ami megelőzné az ilyen, és az ehhez hasonló eseteket. Ideális esetben nem adhatna bárki szállást, viszont most olyan emberek is bekerülhetnek a segítők körébe, akiket nem csak a jószándék vezérel.

A nőjogi szakértő szerint a segítő szervezetek lehetetlen helyzetben vannak, mert olyan feladatot kell ellátniuk, amelyhez nem rendelkeznek elegendő erőforrással.

Ezzel szemben már eleve léteznie kellett volna olyan állami intézményi struktúrának, amely fel van készülve a menekültek befogadására és vannak alintézményei is kifejezetten nők számára. De, csakúgy mint általában a magyar szociális ellátórendszer, a menekülteket segíteni hivatott intézmények is iszonyúan hiányosak, ha léteznek egyáltalán. Az elmúlt években leginkább csak kirakatintézmények és kommunikációs kampányok jöttek létre a szakértő szerint. A valós helyzeten pedig nem sokat segít, ha Orbán Viktor vagy Varga Judit lemennek a határra haknizni, vagy szendvicskészítős fotósorozatot csináltatnak magukról.

Az ellátórendszerünk hiányosságai, és főleg a specializáltság hiánya ellehetetleníti, hogy ezek az intézmények valódi segítségeket tudjanak biztosítani a társadalom egyes csoportjai számára. Teljesen más igényei vannak a nők elleni erőszak áldozatainak, máshogy kell nekik segíteni Nógrádi Noá szerint.

„Például létrehozták az utóbbi időben az úgynevezett Áldozatsegítő Központokat, bármely bűncselekmény áldozata számára – tehát akkor is ide fordulhatsz elvileg, ha ellopták a tárcád, és akkor is, ha megerőszakoltak, pedig ezek nyilván nem ugyanolyan válaszokat igénylő problémák.”

A másik fő probléma a szakértő szerint, hogy a létező intézmények teljes mértékben elutasítják a nők elleni erőszak, a hátrányos megkülönböztetés, az egyenlőtlenségek rendszerszintű felfogását. Nem veszik figyelembe ezeknek az esettípusoknak, jelenségeknek a társadalmi környezetbe ágyazottságát, hanem eseti,  elő-elő forduló problémaként keretezik az erőszakot. Azaz sosem reagálnak a problémák gyökerére, és így valójában sosem lehetnek hatékonyak.

Ebben a helyzetben alakult ki az ukrán háborút követő menekültválság. Mivel az államnak nincs egy átfogó válasza a válságra, így a sok különböző, függetlenül szerveződő alulról jövő kezdeményezés próbálja ellátni azt, amit a gyakorlatban nem létező intézményrendszerünk nem tud. A sietségben csak a legalapvetőbb szükségletek kielégítésére marad idő: szállás és étel a továbbutazó menekülteknek  (ugyanis a nagy részük nem marad tartósan Magyarországon).

Azonban a segíteni akaró szervezeteknek Nógrádi Noá szerint jellemzően nincs tapasztalatuk, háttértudásuk a nők elleni erőszak kezelésében, genderszemlélet híján – csakúgy, mint a tágabb társadalom – nem ismerhették fel a válság nemi oldalát, azt, hogy milyen kockázatokkal nézhet szembe akár az eddigi útja során, akár itt, akár az útja későbbi szakaszában egy menekült nő, vagy hogy milyen, női mivoltából fakadó, akár praktikus szükségletei lehetnek a fogamzásgátlótól a betéten át a terhességmegszakításig. Pedig, ahogy a szerdai eset is mutatja, ez a szempont kikerülhetetlen: Ukrajnán belül és Magyarországon is megjelentek az emberkereskedők, a stricik, a nem csak jószándékból segítők, akik kihasználnák a menekült lányok és nők kiszolgáltatottságát.

A jelenlegi hiányosságokat orvosolandó a PATENT már létrehozott egy alapvető témákat áttekintő infópakkot, és most a NANE és az EMMA egyesületekkel egy közös útmutatón dolgozik a krízis ellátásában aktív szervezetek, szakemberek és laikus segítők,  számára is. Nógrádi Noá elmondta, hogy nem csak a további sérülésektől és traumáktól kell megvédeni az ide érkező nőket, hanem, mint általában a traumatizált emberekkel való munkában, nagyon figyelni kell a segítés módjára is.

„A háború vagy akár a nemi erőszak traumáját átelő ember segítése során a legrosszabb hozzáállás a segítő részéről, ha a saját fontosságtudatától vezérelve mindent meg akar oldani a menekültnek úgy, hogy a segíteni kívánt személy azt éli át, hogy megint átvette valaki az irányítást az élete felett, afelett, hogy mi fog vele történni.”

Természetesen a legtöbb segítő nagyon jóindulatú a szakértő szerint, de ebben a kiélezett helyzetben, kapkodásban könnyen kialakulhat ez a fajta hozzáállás. Nógrádi szerint viszont mielőtt akár további kárt okozunk, fontos tudatosítani, hogy kinek és hogyan tudunk egyáltalán segíteni. Például érdemes figyelni a kommunikáció módjára, és arra, hogy minden információt, rendelkezésre álló lehetőséget ismertetve az érintettel a döntés és irányítás jogát a történések felett – amennyire csak lehetséges – az ő kezében hagyjuk.

Nógrádi Noá rámutatott arra is, hogy a Magyarországra érkező, akár átutazó vagy itt maradó nőknek a nőgyógyászati szükségleteire is gondolnunk kell. Sok nő terhesen, vagy fiatal anyaként érkezik, és számíthatunk olyan nőkre is, akik erőszakból kifolyólag teherbe estek, és ezt szeretnék megszakítani; de akár csak egy felfázás vagy a menstruáció is komoly kihívást okozhat az ide menekülő nőknek.

„egy csomó mindenre kell iszonyú gyorsan felhúznunk tevékenységeket, szolgáltatásokat. Szuper lenne, ha a sok segítő szervezet, ami most megpróbálja ezt a hatalmas krízist menedzselni, mindezt kevésbé töredezetten, minél nagyobb összhangban tudná ellátni.”

– mondta a Mércének a szakértő, aki szerint az első napok-hetek kapkodásában erre nem volt lehetőség, inkább informális csatornákon keresztül folyt a különböző kezdeményezések között a kommunikáció. Úgy véli viszont, hogy mostanra kialakultak a nagyjábóli szerepek, és tudni lehet, hogy ki milyen területeken jártas, mit próbál meg lefedni, és így már itt az ideje kialakítani a szervezetek közötti hatékonyabb együttműködés hálózatát:

„ha már ránk hárult az állam feladata, akkor azt tudatosabban szükséges elvégeznünk.”

Arról pedig, hogy az államoknak mit kellene tenniük, csütörtökön jött ki egy felhívás, amiben a Center for Reproductive Rights nevű nemzetközi szervezet összefoglalja, hogy az Ukrajnával határos országokban aktív szervezetek szerint mik a legsürgősebb szükségletek és lépések a nők biztonsága és egészsége szempontjából.