Az elmúlt években kétségtelenül a környezetvédelem és a globális klímakatasztrófa megakadályozása voltak a közbeszédet egyik leginkább foglalkoztató témák. Ennek pedig lett egy olyan következménye, hogy hirtelen górcső alá kerültek azok a globális olajvállalatok, akiknek környezetpusztító tevékenységével korábban legfeljebb csak néhány lelkes aktivista foglalkozott, és egyre többen várják el ezektől a cégektől, hogy ők is álljanak át a megújuló energiaforrások használatára. Az olyan olajipari óriások, mint az amazonaszi esőerdőkben jelentős pusztítást végző Chevron, az iraki háborún hatalmas profitot realizáló ExxonMobil, a kedélyeket az Északi-sarkon zajló korábbi olajfúrási programjával borzoló Shell vagy éppen a British Petroleum (amely ahogy azt tavaly nyáron megírtuk, vagyonát annak idején Irán szisztematikus kizsákmányolásával alapozta meg) pedig viszonylag hamar megérezték az új idők szelét.
Részben felhagyván a korábbi gyakorlatukkal, melynek központi eleme volt a klímaváltozás-tagadó politikusok ellátása bőkezű kampánytámogatásokkal, a fent említett energetikai cégek nyilvános megszólalásaikban újabban rendre hangsúlyozzák a klímakatasztrófa megfékezésének és a megújuló energiaforrásokra való átállásnak a szükségességét. A Chevron, az ExxonMobil, a Shell és a BP egyaránt vállalták, hogy 2050-ig károsanyagkibocsátás-mentessé teszik a működésüket és már az elkövetkező évekre is jelentős zöldítéseket helyeztek kilátásba. Egy 2019-es jelentésében a BP egyenesen arról beszélt, hogy a globális olajkitermelés már elérte a csúcsát és a következő évek a fosszilis energiahordozók iránti kereslet folyamatos csökkenését hozhatják magukkal, a kiotói klímaegyezmény amerikai ratifikálásának megtorpedózásáért annak idején igen tevékenyen (és sikeresen) lobbizó ExxonMobil CEO-ja, Darren Woods pedig egy tavaly őszi kongresszusi meghallgatáson kijelentette, hogy a vállalat régóta elismeri a klímaváltozás tényét és az által jelentett össztársadalmi veszélyt.
Azt, hogy miért eleve problémás a nettó nulla kibocsátás fogalma, ebben a cikkünkben jártuk körül alaposabban.
Ennek ellenére számos aktivista szerint szó sincs arról, hogy ezeknek az olajipari óriásoknak a vezetői David Attenborough filmeit látván buzgó környezetvédőkké váltak volna. Ugyanis szerintük ennek a zöld fordulatnak a hátterében csupán a greenwashingnak (zöldrefestés) is hívott jelenség áll, melynek értelmében a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos növekvő fogyasztói tudatosságot kihasználván a méretes ökológiai lábnyommal rendelkező nagyvállalatok hangzatos klímaügyi vállalásokkal és nagy nyilvánosságot kapó PR-akciók segítségével igyekeznek környezetbaráttá tenni a saját imidzsüket.
Céljuk ezzel, hogy elkerüljék azoknak a radikális, profitrátájukra nem éppen jó hatással bíró lépéseknek a meghozatalát, amely valóban környezetkímélővé tenné a működésüket.
Az érintett vállalatok természetesen kategorikusan elutasítják, hogy puszta reklámfogásról lenne szó és a felmerülő vádakra mindig szívesen hozzák fel ellenérvként azokat a nyilatkozataikat, amelyek szerintük megingathatatlan bizonyítékául szolgálnak a bolygónk megmentése iránt érzett elkötelezettségüknek.
Azonban egy Kiotói és Tóhuki Egyetem kutatói által jegyzett friss tanulmány tűpontosan rámutat, hogy
miközben az említett globális olajvállalatok nagyon szívesen beszélnek a károsanyag-kibocsátásuk csökkentéséről, valójában az elmúlt években nem hogy csökkent volna, hanem egyenes növekedett az általuk kitermelt fosszilis energiahordozók mennyisége.
A The clean energy claims of BP, Chevron, ExxonMobil and Shell: A mismatch between discourse, actions and investments névre hallgató tanulmány az vizsgálta, hogy a 2009 és 2020 közötti időszakban az említett olajvállalatok milyen gyakran beszéltek a klímaváltozásról és a megújuló energiaforrásokra való áttérés szükségességéről, milyen tervekkel álltak elő ezeknek a céloknak a megvalósítása érdekében, és ehhez képest miről árulkodik a működésük.
A kutatók megállapították, hogy miközben az olajvállaltok céges jelentésiben 2020-ban összehasonlíthatatlanul több szó esett a klímaváltozásról 2009-hez képest, addig a kutatásban szereplő energetikai cégek tovább növelték a kitermelőhelyeik nagyságát. Jó példája ennek a gyakorlatnak a BP, ami a vizsgált cégek közül a legjobb eredményt érte el, annak ellenére, hogy 2019-ben például 58 ezer négyzetkilométerrel növelte a kitermelőhelyeinek a méretét.
Ami pedig a megújuló energiaforrások felhasználását érintő beruházásokat illeti, a Mei Lei, Jusen Asuka és Gregory Trencher által jegyzett tanulmány szerint az említett vállalatok ezen a területen sem jeleskednek igazán. Bár a négy olajcég megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos költései gyakran mellőzik a transzparenciát, a vállalatoknak ökológiai lábnyomuk feltérképezésében segítséget nyújtó non-profit szervezet, a Carbon Disclosure Project számításai szerint
a BP éves tőkekiadásainak csupán 2,3 százalékát költi megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos beruházásokra, az ExxonMobil pedig ennél is jóval kevesebbet, csupán 0,2 százalékot.
A kutatás egyik társszerzője, Gregory Trencher szerint ezért a négy olajcéggel szemben alapvetően helytálló a zöldrefestés vádja. A kutató emellett felhívta rá a figyelmet, hogy addig nem is várható a fosszilis energiahordozók használatának csökkenése, amíg a világ kormányai az iparági szereplők számára kedvező szabályozási és adózási környezetet teremtenek, ellehetetlenítve ezzel a megújulók piacát.
