A Corvinus Egyetem és a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) kutatói azt vizsgálták, milyen hatással vannak a társadalom – elsősorban szegényebb – tagjaira a hosszú ideje fennálló, lejárt adósságok és a velük járó terhek. A kutatást a KRTK blogján ismertették a Portfolio felületén, megállapításai pedig elég sötét képet festenek a lejárt tartozásokat nyögők helyzetéről.
A tanulmányhoz több mélyinterjút végeztek el, majd 500 fős mintán végeztek kérdőíves kutatást 2019-ben Magyarország egyik legelmaradottabb régiójában, Borsodban. A kutatók szerint a felmérés reprezentatív a nem városi lakosságra, és úgy vélik, eredményeik megállják helyüket más, hasonlóan rossz helyzetű régiókban is.
Vizsgálódásaik eredményeiként arra jutottak, hogy a társadalom alsóbb rétegeiben az adósság maga is akadályozhatja azt, hogy az embereknek bejelentett munkájuk, vagy akár bankszámlájuk legyen.
Amennyiben ugyanis végrehajtás alatt állnak, úgy a végrehajtók inkasszózhatják a fizetéseik 33 vagy 50 százalékát, még úgy is, hogy ingóságaikat vagy ingatlanjukat is elárverezték az adósságuk törlesztése céljából. Miután a hosszú időn keresztül fennálló adósságokra még a büntetőkamatok is rájönnek, a lap szerint néhány százezer forintos tartozások is milliósokra duzzadhattak, amit az adósok nem tudnak törleszteni, csak tovább görgetik őket.
Ebben a helyzetben pedig nem kockáztatják, hogy hivatalos, bejelentett fizetésüket vagy bankszámlán tárolt pénzüket inkasszózzák – magyarán helyzetük miatt kénytelenek bujkálni, „illegalitásba vonulni”, ami szintén nem kedvez helyzetük javításához. Míg a lejárt tartozással nem rendelkezők 45 százalékának van bejelentett munkája, a lejárt tartozásokat nyögők mindössze 13 százalékának.
A felmérés során a kutatók azzal is szembesültek, hogy a lejárt tartozásokkal rendelkezők a behajtástól való félelem miatt nemcsak bejelentett munkát nem vállalnak és bankszámlát nem nyitnak, de úgy látják, az egészségük is megsínyli a helyzetüket. A kutatók rácáfolnak arra a közkeletű vélekedésre, hogy az adósok jókedvükből nem fizetnek, mint írják, „[n]em jókedvükben nem fizetnek, hanem azért, mert nem tudnak és ettől a nagy többségük frusztrált.”
Ez pedig a felmérés eredményein világosan látszik: a lejárt tartozásokkal rendelkezők kevesebbet járnak társaságba, általánosságban rosszabb a közérzetük és többet idegeskednek, valamint jellemzően fáradtabbak. Ezek pedig a materiális körülmények mellett tovább nehezíti az egyébként sem túl valószínű kilábalásukat szorult helyzetükből.
A kutatók rávilágítanak arra, hogy a kormány intézkedéseinek köszönhetően elsősorban a valamelyest jobb módban élő adósok helyzete javult a devizahiteles válság kezelésekor. Így véleményük szerint
„A döntéshozóknak sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a hitelciklusok tompítására és a kialakult nemteljesítő adósságok rendezésére a szegénységben élők körében is.”
Ez mint írják lehet a fizetésarányos törlesztés, az egyes adósságok elengedése, vagy akár a fizetésválság intézményének átvétele, mikor a lakás elárverezése után a maradék adósságot elengedik. Ami, tekintve hogy a lakást elárverezik, még mindig nem kifejezetten humánus megoldása a problémának, mindazonáltal a mostani rendszerhez képest legalább gazdasági szempontból lehet értelme.
A teljes kutatás itt érhető el, a szerzők posztja a KRTK blogon pedig itt olvasható.
