Régen, úgy nagyjából tíz éve volt szerencsénk akkora inflációhoz, mint amekkora az idei évi lesz – várhatóan 7% körül –, és amekkorát 2022-re prognosztizál az MNB: 5% körül. A 2008/09-es pénzügyi-gazdasági válságot követő évtized a defláció (csökkenő árszínvonal) és/vagy a stagnáló árak korszaka volt, tíz év alatt elszoktunk az árak emelkedésétől. Az infláció új keletű felbukkanása nyomán érzett ijedtség részben az „elszokás” következménye (lakosság), részben pedig a 2022-es választási eredmény miatti aggodalom (Fidesz).

Hogy a visszatérő infláció miatt kell-e, és ha igen, mennyire kell aggódnunk, valójában túlmutat az átmeneti ijedtségen.

Számos remek elemzés született mostanság arról, hogy a jelen áremelkedések mögött milyen átmeneti (kínálati oldali) tényezők húzódnak meg: nehézkes termelési-kereskedelmi feltápászkodás (a Covid-járvány és a nyomában járó korlátozások miatti leállásból) kézen fogva a keresleti felpattanással. Ez utóbbi nem csupán a korlátozott fogyasztás visszapattanása (most aztán mindent pótolunk), de a jegybankok által megtámogatott kormányzati költekezések is fűtik. A globális ellátási lánc lassan helyreáll, lesz elég konténer, stb., a globális termelés fogaskerekei nem csikorognak majd egy idő után. Az energiaár is csökkenni fog, ha véget ér a tél (ami állítólag nem lesz kemény Európában), a németek kiharcolják/könyörgik az Északi-Áramlat-2-re a politikai pecsétet Amerikától, a szél többet fúj majd, és a nap is többet süt.

Vagy mégsem. Mert azért azt látni kell, hogy az árak emelkedését (elszabadulását) okozó problémák egy része mögött a hosszú távú struktúraváltás kényszere, a teljes gazdasági és az ehhez kötődő teljes életmódbeli változtatás szükségessége áll.

Az energia – hacsak a hidrogén vagy a fúziós reaktor nem ment meg minket – nem olcsóbb, drágább lesz. A mezőgazdasági termelés növényi termésátlagai nem lesznek magasabbak, sőt, csökkenni fognak; és az állattenyésztés erőforrásigénye– hacsak a hínár nem oldja meg az összes problémát – nem lesz kisebb. Az olcsó fosszilis energia és az olcsó élelmiszer korszakának vége egyszer és mindenkorra. A gazdasági szerkezet átalakítása, a zöld gazdasági fordulat és a klímaadaptáció, azaz a klímaválság miatt megváltozó életkörülményekhez (létfeltételekhez) való alkalmazkodás ma kulcskérdés.

Botorság lenne pusztán a jelenlegi kormányt kárhoztatni – tény, hogy nem tíz, de minimum húsz évet vesztegettünk el eddig ezen a területen.

Tudjuk régóta, hogy vízmegtartó gazdálkodásra van szükség, kevésbé szennyező fűtési rendszerekre (energiahatékonyabb otthonokra és középületekre), kisebb szennyezésre a közlekedésben, több megújuló erőforrásra az energiatermelésben, kevesebb csomagolóanyagra, tartósabb termékekre és több javítási szolgáltatásra, mégis alig-alig történt valami.

2021. július 1-től tilos az egyszer használatos műanyag termékek forgalmazása. Sokat elmond arról, hol állunk, hogy ezt az intézkedést a magyar fenntarthatósági és zöldpolitika rendszerváltás utáni időszakának legnagyobb sikereként értékelhetjük. Nem hiszem, hogy ez elégedettségre ad okot.

Vannak, akik megértik, felismerik a hosszú távú kényszereket, és vannak, akik nem. A civilek már régóta a fenntartható gazdasági-társadalmi modellért küzdenek, a tudósok a nemnövekedés modellje mellett érvelnek, az EU 2050-re klímasemlegességi célt tűzött ki, az MNB is elköteleződne a zöld átállás mellett.

Mindeközben Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke így gondolkodik: „Amit most hallok a baloldaltól, hogy a rezsit úgy kell csökkenteni, hogy kevesebb vizet, áramot meg gázt kell használni, ilyenkor van egy szó, amit az ember mond, csak az édesanyák iránti tiszteletből nem hangosan” – fogalmazott többek között a közrádiónak adott pénteki nyilatkozatában. „Meg amikor azt mondja, hogy magas a benzinár, akkor használjuk kevesebbet az autót, meg üljünk többen egy autóba, erről is van az embereknek egy véleménye. Tehát szerintem ezek nem jó dolgok.” (Népszava)

Ez egy politikai troll eszmefuttatása. És nagyon szomorú, hogy Magyarország miniszterelnöke politikai trollt játszik. Az gondolkodik így, aki vagy nem érti, amiről beszél, vagy számítóan azt hiszi, hogy az „emberek” ezt akarják hallani. Orbán Viktor nem buta ember, ellenben téved, amikor azt hiszi, hogy az emberek azok.

Az emberek nem „vizet, áramot és gázt akarnak fogyasztani”, hanem olyasmiket akarnak, hogy tiszta ruhát tudjanak felvenni, működjön a hűtőgép, és elég meleg legyen a lakásban. Nem pazarolni akarják a vizet, az áramot és a gázt, hanem használni.

Örömmel használnak kevesebbet, ha a kisebb fogyasztású mosógép ugyanúgy kimossa a ruhát, a kevesebb áramot fogyasztó hűtő ugyanúgy hűt, és a jobb teljesítményű kazán ugyanúgy befűti a lakást, miközben kevesebb gázt fogyaszt. Nem autózni akarnak elsősorban, hanem közlekedni. Örömmel teszik le az autót, ha például gyors, jó minőségű és olcsóbb közösségi közlekedésre cserélhetik azt, kímélve ezzel a pénztárcájukat, idejüket és az idegeiket (dugóban ücsörgés, araszolás, parkolóhely keresése, stb.).

Persze egyszerűbb a rezsiárakat befagyasztani, mintsem elérni, hogy a háztartásokban alacsonyabb fogyasztású eszközök működjenek, jobb hatásfokú fűtési rendszerek legyenek, és az épületek kisebb energiafelhasználással biztosítsák az élhető hőmérsékletet télen és nyáron. Az előbbihez elég volt Habony Árpád, az utóbbiakhoz kormányozni is tudni kéne.

A miniszterelnök téved, amikor azt hiszi, hogy a magyarokat nem érdekli a környezetvédelem, a fenntarthatóság.

Téved, amikor azt hiszi, hogy a magyarok nem aggódnak a klímakatasztrófa miatt, és téved, amikor azzal áltatja magát, hogy a magyar választók számára a zöld ügyek, a gazdaság zöld átállítása, az energiahatékonyság, a felelős klímapolitika és az aktív klímaadaptáció nem fontos ügyek. Ezek fontos ügyek. Az emberek aggódnak, és szeretnének többet tenni, de elsősorban szeretnék, ha az állam többet tenne ezekben az ügyekben, ezekért a célokért.

A napokban lezárult klímavédelmi konzultáció (ugye, mindenki tudta, hogy idén ősszel zajlott egy ilyen nemzeti konzultáció?) eredményei bizonyára sokkolóan hatnak majd a kormányfőre. De addig is amíg ezeket megismerheti, hadd hívjam fel figyelmét a Greenpeace Magyarország kutatására, amelyből

„kiderül, hogy a magyar lakosság csaknem kétharmada (73%) fontosnak tartja, hogy a 2022-ben felálló kormány kiemelten foglalkozzon a klímavédelemmel. A kérdésben politikai táborokon túlnyúló egyetértés uralkodik: a Fidesz-KDNP támogatóinak 77%-a, az ellenzéki együttműködést támogatók 73%-a tartja fontosnak vagy nagyon fontosnak, hogy a következő ciklusban kormányzó politikai pártok kiemelt figyelmet szenteljenek a klímavédelmi kérdéseknek.”

Szívből remélem, hogy Magyarországnak 2022-től olyan kormánya lesz, amelyik nem hazugságok reklámjaira ver el milliárdokat Facebookon, nem vadászati világkiállítást szervez tízmilliárdokból, nem stadionokra költ százmilliárdokat, és nem a hazai tőkét tömi ki ezer milliárdokkal, hanem az ehhez hasonló összegeket a zöld gazdasági átállásra fogja fordítani.

Mert semmi más nem biztosítja, hogy legyen munkánk, élelem az asztalunkon, meleg a lakásunkban megfizethető áron (!) – és nem csak nekünk, de a gyermekeinknek és az unokáinknak is! Nem szalaszthatunk el újabb négy évet semmittevéssel, mert nincs több időnk. Nincs több időnk politikai trollokra.