Nem csak kórházaink intenzív osztályai, hanem a gyermekpszichológiai ellátás is egyre nagyobb nyomás alatt van a járvány miatt. A koronavírus első hullámai alatt is számítottak a növekedő esetszámokra, azonban  a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia tapasztalatai szerint akkor elmaradt a krízis. A hatás azonban sajnos csak késleltetett volt, míg 2019 első hónapjaiban nagyon kevés fiatal került be a Vadaskertbe öngyilkossági gondolat vagy kísérlet miatt, és 2020-ban sem érzékeltek jelentős változást, 2021-ben már 4-5-ször több alkalommal találkoztak ilyen esetekkel.

Mostanra még súlyosabbá vált a helyzet:

friss közleménye szerint teltházzal működik a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia. Habár már a tavaly év vége felé is érezhető volt a Covid hatása, az idei ősz minden rekordot megdöntött, és a negyedik hullám berobbanásával csak még rosszabb helyzetre lehet számítani. Idén a 2019-es, vagyis COVID előtti őszi időszakhoz viszonyítva 40 százalékkal emelkedett az esetek száma.

A szorongásos és depressziós zavarokkal küzdő gyerekek aránya az ötszörösére nőtt, de megduplázódott a kényszeres gondolatokkal és cselekedetekkel jelentkezők száma is.

A koronavírus-járvány komoly globális fenyegetettséget jelent nemcsak a testi, de a mentális egészségünkre is. Félelmet okoz a megbetegedéstől, a haláltól, a munkánk elvesztésétől és a szegénységtől, továbbá szeretteink féltését, magányt, motiválatlanságot. Még hosszasan folytatható a sor, hány fajta szorongás nyomta rá bélyegét az utóbbi egy évünk mindennapjaira. Mindezt a gyerekek is megsínylik. A családon belül növekvő feszültségek, különösen az alacsonyabb jövedelmű  családok megélhetésének további elbizonytalanodása, valamint a megszokott mindennapi életből való kiszakítottság, esetenként a bántalmazó környezetnek való nagyobb kitettség komoly hatást fejt ki a gyerekek és a serdülők mentális állapotára. Akkor is, ha a kormányzati védekezési stratégia erről nem hajlandó tudomást venni.

A szakemberek szerint a serdülők a leginkább kitett csoport, a koronavírus mentális hatásai elsősorban őket sújtják, körükben nagyon sok az „önsértő”, aki saját magának okoz könnyebb, vagy akár komolyabb sérülést.

„Elsősorban a súlyos esetek számának emelkedése aggasztó. Az akut esetek éjjel-nappal érkeznek.”

 – mondta dr. Szolnoki Nikolett, a Vadaskert gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosa a Vadaskert közleménye szerint. A szakemberek az önsértő gyerekek számának ugrásszerű emelkedéséről számolnak be. Jellemzően az önmagukra veszélyessé váló fiatalok nem öngyilkossági céllal okoznak kárt magukban, inkább a feszültséget próbálják valahogy levezetni, de megnőtt az öngyilkossági kísérletek száma, és egyre több a szuicid gondolatokkal küzdő fiatal is.

A serdülők elsősorban azért különösen kitett csoport, mert ők már elég idősek hozzá, hogy a pandémia létfeltételeket szorongató jellegét megértsék, valamint mert kifejezetten kritikus életszakaszban vannak: abban a korszakban ragadtak összezárva a szüleikkel, amelyben épp próbálnának leválni róluk.

A pandémia negatív mentális hatása  nem egyenlően oszlik el a táradalomban, társadalmi helyzetünkből kifolyólag másként ér minket a világjárvány tapasztalata. Idén nyáron az első átfogó kutatás, amely a pandémia hatását vizsgálta a gyerekek mentális egészségére, súlyos következtetésekre jutott.

Az alacsonyabb jövedelmű családok gyermekei több mint kétszer annyit szorongtak ez idő alatt, mint biztosabb anyagi helyzetű társaik. Nőtt a családtagjaik által bántalmazott gyerekek száma is, a nehéz körülmények közt élő gyerekek pedig mélyrepülésbe kezdtek az iskolában.

A felmérés alapján egyértelmű, hogy minél alacsonyabb jövedelemből él a család, annál jobban ki volt téve a mentális kockázatoknak. A 11-18 éves korosztály esetében például az alacsony jövedelmű családokban jóval magasabb – 35%-os – arányban számoltak be a szülők arról, hogy a kamasz gyermekük szorong, míg ez az arány a közepes vagy magasabb jövedelmű családok esetén 15%. Hasonló különbség mutatkozott meg, amikor az elbizonytalanodásra, a barátkozásra, a lehangoltságra kérdeztek rá. A számok azt is megmutatják, hogy azokban a háztartásokban érezték legnehezebbnek az otthon töltött hónapokat, ahol a havi jövedelem 150 000 forint alatt marad.

Az állami védekezési stratégia minderről azonban nem hajlandó tudomást venni. Egyfelől nem hajlandó megsegíteni a legszegényebb, a járvány gazdasági hatásait leginkább megérző családokat. Másfelől a mentális egészséget nem tekinti a kormányzat állami feladatnak. Ahogy a szociális ellátórendszer egészében, úgy a mentális egészség kérdésében is civilek próbálják ellátni az állami feladatokat. Állami keretek között ma alig érhető el segítség, megvilágító adat, hogy 500 diákra jut egy iskolapszichológus. A gyerekek mentális egészségének pandémia hatására kialakult krízise az állami ellátórendszer kettős csődje.