Roma Politikai Minimum címen programot hirdetett pénteken az Idetartozunk Egyesület a 2022-es országgyűlési választásokra készülve. A minimumprogram mellett a szervezet szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleménye szerint eddig 83 roma és nemroma szervezet sorakozott fel. Az Országos Roma Önkormányzat egyelőre nincs benne a kezdeményezésben, de jó néven veszik ha csatlakozik hozzá.
A szervezetek a programmal paradigmaváltást szeretnének elérni a magyarországi politikában.
Véleményük szerint
„[a] 2022. évi parlamenti választáson elinduló pártok összességének közös a felelőssége, -mint a magyar politikai/társadalmi elit tagjainak, – hogy a magyarországi roma emberek és közösségek emberi, állampolgári valódi egyenlőségét megteremtsék, és az elmúlt 30-50 évben tett ígéreteiket teljesítsék, beváltsák. Ezzel egyidejűleg pedig politikai tevékenységük és kampányaik során, a roma közösségek felé valódi társadalmi ajánlatot tegyenek, amelynek az eddigiekkel ellentétben a szociális paradigma helyett az egyenlőség paradigmájára kell épülnie.”
„A cigányok élete is számít!” című, programot bemutató sajtótájékoztatón részt vettek
- Daróczi Ágnes a Romano Instituto vezetője, népművelő,
- dr. Muhi Erika a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda Alapítvány igazgatója, jogász,
- Orsós János a Dzsaj Bhim Közösség vezetője, Waldorf pedagógus,
- Oláh József a Pest Megyei Roma Szervezet vezetője, szociális munkás,
- valamint Setét Jenő az Idetartozunk Egyesület vezetője, polgárjogi aktivista.
A rendezvényt élőben közvetítettük a Mércén, videónkat az alább lehet visszanézni.
Setét Jenő tetemre hívta a magyarországi politikai elitet, akik az elmúlt 30 évben kipipálandó, megoldandó szociális kérdésként tekintettek a magyarországi roma közösségre. Ezzel szemben mint mondta, tovább nem halogatható, hogy a romák ügye az egyenlőség talaján álljon, és a pártok valódi integrációs paradigma alapján foglalkozzanak a roma közösséggel.
Emlékeztetett az elképesztő tényre, miszerint a romák 15 évvel hamarabb halnak mint a többségi társadalom, és még mindig többszáz szegregáló intézményt finanszíroz az állam, százezrek élnek alapvető közművek nélkül nemzedékek óta, és tömegek dolgoznak a létminimum egyharmadát biztosító közfoglalkoztatásban.
Ezért úgy véli, ha valaminek változnia kell, az a magyar politikai elit magatartása.
Setét szerint ezért
„dolgunk hogy valamennyi párt felé ajánlásokat tegyünk roma politikáról”.
Véleménye szerint eleddig nem érkezett a pártok részéről komoly politikai ajánlat, ezért ők teszik közzé a minimum elvárásokat, hogy megújhodjanak. Fontosnak tartja, hogy a pártok az eddigi hazug önmeggyőzéssel szemben tekintsenek potenciális választóként a romákra, tegyenek komoly ajánlatot, hozzanak bátor döntéseket.
Ennek érdekében valamennyi párt vezetését fel fogják keresni delegációik. Kifejtette, hogy nem egy konkrét párt hanem a választás fontossága mellett kampányolnak a romák körében, hogy menjenek el szavazni – meggyőződésük, ízlésük, vagy az adott párt később számonkérhető vállalásai alapján.
Ismertette, hogy kiépítenek egy monitorozási rendszert, amivel nyomon lehet követni hogy melyik párt milyen vállalásokat tesz és mennyire teljesíti azokat.
A program öt sarkalatos pontot sorol fel.
1. Politikai jogok
Erről dr. Muhi Erika beszélt, aki elmondta, hogy politikai részvételt akarnak a helyi döntéshozatalban. Ennek keretében vissza akarják kapni az 1 000 önkormányzati mandátumot amit elvettek a romáktól, és amiket egyébként elvettek valamennyi magyarországi nemzetiségtől is.
Emlékeztetett, hogy 1990 és 2006 között létezett a kisebbségi mandátum intézménye, amivel a nemzetiséghez tartozó jelöltek bekerülhettek a helyi önkormányzatba. 2012. óta azonban új szabályozás van érvényben, aminek köszönhetően gyakorlatilag lehetetlen bekerülni kedvezményes mandátummal a helyi önkormányzatba – így sem 2014-ben, sem 2019-ben nem osztottak ki nemzetiségi mandátumot, egyébként semmilyen nemzetiségnek.
Mint a szakember elmondta, annyira magasan van a küszöb, hogy ilyet gyakorlatilag nem tudnak kiosztani, egyetlen nemzetiség sem tud megfelelni a kritériumoknak. Ezért szeretnék, hogy ez megváltozzon, és a 2006-os szabályozás mentén lehessen mandátumhoz jutni.
Emlékeztetett arra is, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság idéntől, a kisebbségi ombudsman pedig az évtized közepén olvadt be az Alapvető Jogok Hivatalába. Meglátásuk szerint azonban ebben a formában az intézmények nem tudnak megfelelően működni, így szorgalmazzák ismételt önállóságukat.
2. Nemzetiségi intézményrendszer
Daróczi Ágnes kifejtette, hogy az igazán sikeres gyermek vagy felnőtt önazonos tud lenni. Így olyan társadalmi környezetre van szükség, ahol senkinek nem kell szégyellnie a származását, „mikor a levegővétel természetességével tudja vállalni önmagát” – ehhez pedig változásra van szükség.
Többek között arra, hogy a közoktatási tananyagban, a többségi tudásban, kánonban méltó módon jelenjen meg az elmúlt 600 év közös történelme, a romák szabadságharcokból kivett része, az olyan, társadalomban betöltött szerepeik, mint a kovács, borbély, zenész foglalkozások, melyek a magyar nemzeti öntudat részei kell, hogy legyenek.
Daróczi elmondta,hogy a parlament alkotmányos mulasztásban leledzik évtizedek óta ugyanis nem teremtették meg a legnagyobb hazai kisebbség intézményrendszerét. Követelik vissza a többnyire civil törekvésből létrejött intézmények, például a Gandhi Gimnázium, a Száztagú Cigányzenekar állami, költségvetés terhére való finanszírozását.
Fontosnak tartja, hogy létrejöjjön roma múzeum, kulturális központ, kutatóközpont, ahol fel lehet vonultatni az értékeket, amik katarzist válthatnak ki. Az értékek megteremtik a közös nyelvet ami alapján értékelhetjük egymást. Példaként hozta fel továbbá az anyanyelvi könyvkiadást, és hangsúlyozta a meglévő civil roma kulturális kezdeményezések állami támogatásának fontosságát.
3. Oktatás
Orsós János elmondta,hogy követelik a tankötelezettségi korhatár visszaállítását 18 éves korra mivel a 16 évre való leszállításával merényletet követtek el egy jól körülhatárolható társadalmi réteg ellen. Mint mondta, „tudjuk, kire irányult, a legszegényebbekre”, hisz a középosztálybeli szülő tovább járatja iskolába a gyereket, nem veszi ki az iskolából 16 éves korában.
Így a legszegényebbek ki vannak vezetve a közoktatásból, és miután 16 évesen jogosulttá válnak a munkanélküli ellátással kapcsolatos programokra, 5 hónapos képzési program után egy életre a közmunkába kerülhetnek.
Véleménye szerint ösztöndíjakkal kell ösztönözni a továbbtanulókat érettségire vagy diplomára. Ennek keretében az állam által közmunkára fordított finanszírozást, a munkanélküliként megkapott összegeket kaphassák meg a fiatalok ösztöndíjként, ha érettségiig vagy diplomáig tanulnak.
Kiemelte, hogy a társadalom jól felfogott érdeke, hogy mindenki adófizető állampolgárrá váljon. Mint mondta, nem engedhetjük meg hogy a fiatalok úgy hagyják el az oktatást hogy nincs szakmájuk vagy érettségijük, amivel jobb eséllyel indulnak a munkaerőpiacon.
Ezért ragaszkodnak a méltányos és inkluzív, deszegregáló közoktatás megteremtéséhez, kiterjedt és végiggondolt, roma fiatalokat célzó ösztöndíj rendszerhez, és a 30 éve, 7 régióra kiterjedően megígért nemzetiségi gimnázium és kollégiumi hálózat létrehozásához, amelyből mindmáig 5 régióban hiányzik ilyen intézmény.
4. Munka
Setét Jenő elmondta, hogy „dolgozni akarunk”, ami nem könnyű úgy, hogy több évtizedes diszkriminatív mechanizmusok kövültek meg. Emlékeztetett, hogy a roma szervezetek évtizedek óta küzdenek tisztességes munkáért. Ezzel szemben sokan több szakmával vagy akár több diplomával is tartós munkanélküliésgbe ragadnak, munkahelyi diszkriminációnak vannak kitéve.
Követelik, hogy dolgozzanak romák minden közfinanszírozott intézményben, közintézményben. Emellett javasolják hogy segítsék elő a romák foglalkoztatását célzott adó- és bérkedvezményekkel, a roma kisvállalkozások számára pedig tartsanak fenn elkülönített alapot.
Mint mondta, vannak konszenzusok a többségi társadalommal és a politikai elittel, miszerint a romák tanuljanak dolgozzanak – így követelik hogy nyissák ki az oktatás és a munka kapuit, biztosítsanak valódi lehetőséget a romáknak a tisztességes megélhetésre, ne pedig közmunkában kelljen tengődniük.
5. Közszolgáltatások
Oláh József kifejtette, hogy a közszolgáltatások és közművek súlyos hiányosságoktól szenvednek a romák lakta településrészeken, szegregátumokban. Elmondta, hogy harminc évvel a rendszerváltás után ott tartunk, hogy a települések szélén, a romák lakta részeken jellemzően nincs burkolt közút, járda, világítás, közmű, hulladékszállítás – amik a többségi társadalom részére természetszerűen elérhetők. Holott ezek alapvető szolgáltatások, miközben a településközpontokban viacoloros szökőkutak pompáznak.
Oláh szerint ez diszkrimináció és emberi jogsértés. Kitért arra is, hogy a szociális jelzőrendszer, a háziorvosi szolgálat alig jelenik meg ezeken a területeken, így elvárják, hogy a hatalomra kerülő és választásra készülő politikai erők tűzzék a zászlajukra ezen kérdések megoldását.
