Tegnap és tegnapelőtt több helyütt megjelent a sajtóban, hogy közös zuhanyzós, négyágyas szobákban, a részleges felújítás alatt álló zajos, lőgyakorlatoktól is hangos Hős utcai kollégiumban helyezték el azt a húsz egészségügyi szakápolót, akiket Hévízről és Balatonfüredről rendeltek Budapestre, hogy a Honvédkórházban ápolt Covid-betegek ellátását biztosítsák. Erről a Vasutasok Szakszervezete számolt be hétfőn egy közleményben, amelyet szerkesztőségünkhöz is eljuttatott.
A Honvédkórháznak a Mérce is küldött kérdéseket a szakszervezet által elmondottakkal kapcsolatban, amire cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. A Honvédelmi Minisztérium Telexnek adott válaszából az derül ki, hogy valóban a Hős utcai honvédségi kollégiumot kapták meg az ápolók a beígért Podmaniczky úti Vitalitás központ helyett. A Vitalitás Központot ugyanis a minisztérium szerint jelenleg nem lehet igénybe venni, „mert az a Honvédkórház egyik gyógyító osztályaként üzemel, és a férőhelyekre a betegellátás során van szükség. A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ szakmai vezetői folyamatosan tartják a kapcsolatot a vezényelt állománnyal” – írták.
A Magyar Hangnak sikerült elérnie Kopcsó István parancsnok titkárságát, ahonnan megtudták, a szakszervezet panaszát megkapták, és továbbították Wikonkál Norbert Miklósnak, a Honvédkórház főigazgatójának.
A Vasutasok Szakszervezete – melynek tagjai az érintett ápolók – méltatlannak nevezte a szállásolás körülményeit, kiemelve, hogy a szálláson az ápolók nem tudják normálisan kipihenni magukat, a nehéz szolgálatok után legfeljebb 2-3 órát tudnak nyugodtan aludni. A szakszervezet levelében emlékeztette a fenntartó honvédséget: „A munkáltató kötelezettsége a pihenés feltételeinek biztosítása, mely most jelentősen sérül”. Leszögezik, a családjuktól a munka miatt távol kényszerülő emberek megérdemlik, hogy az egyre súlyosbodó rendkívüli helyzetben megfelelő körülmények között pihenhessenek.
A Honvédkórházba rendelt ápolók esete annyiban nem egyedi, hogy mint az közismert, a járványügyi szabályozás értelmében az egészségügyi dolgozókat – néhány, különböző kritériumoknak megfelelő csoportot leszámítva – gyakorlatilag korlátlan időre át lehet helyezni másik kórházba a Covid-ellátás érdekében. Arról, hogy ilyen helyzetekben a szálláshelyek és az egyéb feltételek általában mennyire biztosítottak, Dr. Soós Adriannánál, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnökénél érdeklődtünk.
Az, hogy ennyire rossz feltételek közé kerültek a dolgozók, a FESZ elnökének tapasztalatai szerint kirívó eset, ugyanakkor azt is hozzátette:
„De azért arról nem hallottam, hogy nagyon luxuskörülmények közé kerülnének az ápolók, ezért sokan azt választják, hogy napi szinten utaznak akár kér órákat a munkahelyükre.”
Ilyen esetben a szállásról és a szállításról elméletileg gondoskodnia kell a munkáltatónak, ezt sok helyen úgy oldják meg, hogy szervezetten, jellemzően buszokkal viszik az ápolókat. De Soós Adrianna szerint van, ahol a dolgozónak kell személygépkocsival megoldania a munkába jutást. Ami az egyéb feltételeket illeti: a kirendelt ápolók alapbére nem lehet alacsonyabb, mint az eredeti álláshelyükön, akkor sem, hogyha új munkakörbe kerülnek.
Arra azonban nincsen lefektetve semmilyen szabály, hogy a szállásoknak milyen kritériumoknak kellene megfelelnie, ahogyan arra sem, hogy a kirendelés miatt kellene-e plusz pénzt kapniuk a dolgozóknak.
A FESZ elnöke szerint vannak ugyan olyan intézmények, ahol fizetnek többletpótlékot, akár a saját dolgozót helyezik át a COVID-ellátásra, akár másik kórházból érkezik dolgozó, de ez nem általános. Az utazási költségeken felül – mivel az ingázás ideje nem minősül munkaidőnek – nem kapnak „túlórapénzt”. „Tehát nagy szívás őszintén szólva a kirendelés, hacsak az illető nem kap valami nagyon extra díjat, de az azért ritka”– mondja Soós Adrianna.
A földrajzi értelemben vett áthelyezésekkel egyidejűleg az is gyakori, hogy a szakemberhiány miatt intézményeken belül teljesen más szakterületről helyeznek át ápolókat a Covid-betegeket ápoló intenzívosztályokra.
„Aki tizenöt éve onkológiai betegeknek köt be infúziókat, annak az intenzív terápián dolgozni rövid betanítás után nagyon nagy felelősség, hiszen perceken múlhat egy-egy ember élete. Máshonnan jövő dolgozók nincsenek erre felkészítve, helyismeretük sincsen, és szakmai felkészítésük is eredendően egy másik területre szól. Az intenzív ellátást nem lehet leegyszerűsíteni annyira, hogy bármilyen ápoló képes ott dolgozni, hiszen folyamatosan életfunkciókat figyelni, és tudni, hogy éppen milyen gyógyszert kell adagolni” – magyarázta lapunknak Soós Adrianna.
Meleg János, a Vasutas Szakszervezet elnöke a Magyar Hangnak a kialakult helyzet kapcsán azt mondta, hogy a Honvédség alkalmazottjaira vonatkozó szabályok miatt ráadásul az érintett dolgozók nem is mondhatnak fel. A problémákat jelezték Németh Szilárdnak, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárának is, de visszajelzést állítólag egyik helyről sem kaptak.
(Mérce, Magyar Hang, Telex)
