Szerda reggel adott ki az Airbnb egy közleményt, melyben felsorolják azon vállalásaikat, melyekkel hozzájárulnának a magyar és azon belül a budapesti turizmus újraindításához, fellendítéséhez. Az öt pontból álló ígéret-csomag a rövid távú ingatlankiadás átláthatóságát igyekszik biztosítani.

A cég a következőket vállalta:

• a Magyar Turisztikai Ügynökséggel együttműködve támogatják a turizmus egyenletesebb eloszlását Budapesten és környékén, hogy a turizmus által teremtett gazdasági haszonból nagyobb régió és több ember részesüljön;
• elindítják a szállásadók szomszédai számára létrehozott ügyfélszolgálatot (Neighbourhood Support Line), amelyen keresztül az érintettek közvetlenül az Airbnbnek jelezhetik, ha zajt vagy más kellemetlenséget tapasztalnak;
• az új szállásadók számára a kormánnyal való együttműködés részeként kötelezővé teszik a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központba (NTAK) való regisztrációt;
• a Városi Portál segítségével megosztják az egyes régiókra vonatkozó adatokat Budapesttel és a kormánnyal, így támogatva, hogy az Airbnb gazdasági hatása a legjobban érvényesüljön a helyi közösségekben;
• a fővárossal együttműködnének abban, hogy az idegenforgalmi adó begyűjtése és átutalása az Airbnb oldalon keresztül automatikusan történjen.

Azonban arra a problémakörre nem nyújtanak ezek a pontok megoldást, miszerint az ilyen, Airnbnb által népszerűsített „ingatlanhotelek” jelentősen növelik a belvárosi ingatlanok lakbérét, ezzel hozzájárulva a lakhatási krízishez.

A rövid távú ingatlankiadás alapvető problémája, hogy az ilyen célra fenntartott albérletek kikerülnek a helyi lakáspiacról. Ezzel csökkentve a kínálatot, miközben a kereslet tovább növekszik, így pedig az albérletárak is csak egyre magasabbak lesznek. Ez a tendencia különösen igaz Budapest belső kerületeire, és buli-kerületeire, ahol az ilyen „lakáshotelek” túlzott jelenléte lényegesen növelte a bérleti díjakat, a Magyar Nemzeti Bank 2020.júniusi közleménye szerint 15-20 százalékkal.

Továbbá a tehetősebb külföldi turistákra alapozó „lakáshotelek” egy igazságtalan versenybe kényszerítik a helyi ingatlankeresőket, akik nem tudják felvenni a versenyt helyi bérükből a külföldi bérekből gazdálkodókkal szemben.

Ennek a problémának megoldását pedig nem várhatják az önkormányzatok a kormánytól, ugyanis tavaly júniusban szabadkezet kaptak a kerületek abban, hogy miként és mennyire korlátozzák a rövid távú ingatlankiadásokat. Az Airbnb öt új vállalása részben azért is jött létre, hogy próbáljon kedvezni a kerületi önkormányzatoknak az együttélési és gazdasági aggályokkal kapcsolatban. A budapesti Neighbourhood Support Line, az NTAK-ra való regisztráció és az idegenforgalmi adó begyűjtésében való asszisztálás mind ezekre reflektálnak.

A VI. kerületben márciusban fogadtak el egy rendeletet, mely az ingatlanok rövid távú bérbeadását korlátozza.  Az Airbnb-zőknek a társasház engedélyén és a szálláshely bejegyzésén túl többek között gondoskodniuk kell folyamatosan elérhető diszpécserszolgálatról, házirendről is.

A Város Mindenkié mozgalom azonban nem tartotta elégségesnek ezt a rendeletet, ugyanis nem nyújt lényegi megoldást a város és a kerület lakhatási válságára. AZ AVM már hosszú ideje szorgalmazza, hogy rövidtávra évente maximum harminc napra lehessen kiadni az ingatlanokat, azonban erről nincs szó a terézvárosi rendeletben, annak ellenére, hogy számos európai városban már él ez a protokoll, mint például Párizsban és Prágában. Ez a szabályozás arra ösztönözné a tulajdonosokat hogy hosszútávra adják ki ingatlanaikat, ezzel visszajuttatva azokat a lakáspiacra.

A „lakáshotelek” helyzete nemcsak gazdasági, hanem szociális kérdés is. A már említett albérletárak növekedése kiszorítja a munkavállalókat a munkavégzésük helyéről, a legszegényebb lakáskeresők pedig még inkább a város perifériájára szorulnak.

Az Airbnb-hez hasonló cégek ingatlan-kisajátításai jelentősen hozzájárulnak a nagyvárosok lakhatási kríziséhez. Amíg nem szabályozzuk az ilyen cégeket és a rövidtávú bérbeadást, addig a belváros ingatlanárai tovább fognak növekedni.