Véget ért Rómában a G20 országok csúcstalálkozója, és a skóciai Glasgow városában elkezdődött a várva várt COP26 klímakonferencia, ironikus módon javarészt kirekesztve azokat, akik legkevésbé járultak hozzá a globális klímaváltozáshoz, ellenben a leginkább elszenvedik.
A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet ez alkalomból értékelte a gazdag országok eddig nyújtott teljesítményét, ami elég halovány ha a cél az emberi élet feltételeinek minél teljesebb megóvása.
A Rainbow Warriortól, a Greenpeace hajójától egyébként a hatóságok megtagadták az engedélyt, hogy felhajózzon Glasgow-ig a Clyde folyón. A szervezet aktivistái ennek ellenére csakazértis felhajóznak.
A szervezet közleménye szerint a világ vezető gazdasági hatalmait tömörítő G20 csoport – minden ezzel szembemenő híreszteléssel ellentétben – képtelen volt releváns választ adni a világot sújtó válságokra, kiváltképp az egyre súlyosabb következményekkel járó klímaváltozásra – melynek hatásai lesújtók lesznek az emberiségre nézvést, ha a nagyhatalmakon múlik. És ne legyen illúziónk, leginkább rajtuk múlik.
A nemzetközi Greenpeace ügyvezető igazgatója, Jennifer Morgan szerint
„ha a G20 volt a COP26 ruhapróbája, akkor a világ vezetői csak szöszmötöltek. A közleményük gyenge volt, és hiányzott belőle úgy az önbizalom, mint a vízió, és egyszerűen nem tudtak élni a pillanat adta lehetőséggel. Most elmennek Glasgow-ba, ahol még mindig van esély megragadni ezt a történelmi lehetőséget, de az Ausztráliához és Szaúd-Arábiához hasonlókat a partvonalra kell állítani, eközben a gazdag országoknak fel kell ismerniük, hogy a COP26[-on felmerülő kérdések] megoldásához a bizalom a kulcs.”
A kontextushoz érdemes tudni, hogy Ausztrália a világ egyik legnagyobb szénexportőre – melyen a kormány nem kíván változtatni – Szaúd-Arábia pedig az olajjal ápol hasonlón bensőséges viszonyt. Mindazonáltal a G20 országok valamennyi tagja az eddigiekben gazdaságuk növekedését helyezték politikájuk homlokterébe, környezetvédelmi programjaik pedig finoman szólva is hagynak kívánnivalót maguk után. Ahogy a közlemény is megjegyzi, a csoport felelős a globális üvegházhatású gázkibocsátás nagyjából 76 százalékáért.
A gazdag országok egyik megkérdőjelezhető gyakorlata a beszámítási rendszer. Ennek keretében a gazdag országok szegényektől vásárolnak kibocsátási tokeneket, vagyis szennyező tevékenységükért cserébe szegény országokban finanszíroznak klímabarát projekteket, amiket beszámítanak kibocsátásuk ellentételezéseként. Ez azonban nem szünteti meg – és még csak nem is kompenzálja megfelelő mértékben – a kibocsátással okozott károkat.
Giuseppe Onufrio, a Greenpeace Olaszország ügyvezető igazgatója kitért a kibocsátás-kihelyezés kérdésére is. Mint mondta,
„ezen a héten a Greenpeace Olaszország aktivistái felszólították a G20 vezetőit, hogy fejezzék be a kihelyezési tevékenységeket, melyek késleltetik a kibocsátáscsökkentéseket. Az olasz miniszterelnök sürgette, hogy a G20 országok tornásszák fel önbizalmukat, hogy tiszteletben tartsák a 1,5 [fokos] előirányzatot, de mi őt szólítjuk fel, hogy mutasson példát. A COP társelnökeként Olaszországnak ambiciózus klímacélokat kell megfogalmaznia, melyek a forrásuknál csökkentik a kibocsátásokat amilyen gyorsan csak lehet, és be kell mutatnia egy új, amibiciózus tervet, ami nem függhet hamis megoldásokon, mint a szén-dioxid befogó technológiák, vagy a kibocsátáskihelyezés, csökkenti az üvegházhatású gázkibocsátást és támogatja a megújuló energiaforrásokat.”
A gazdag országok kibocsátásának nagyjából a felére vonatkoznak olyan csökkentési tervek, melyek összhangban állnak a Párizsi Egyezményben megfogalmazott célokkal, miszerint a felmelegedést az évszázad végéig jóval két fok, de lehetőség szerint másfél Celsius fok alatt kell tartani. A környezetvédő szervezet reflektált a koronavírus elleni vakcinákhoz való egyenlőtlen hozzáférésre is, miszerint
„valódi szolidaritást követelünk hogy támogassák a szegényebb országok túlélését és alkalmazkodását a klímavészhelyzethez. Emberéletekbe kerül minden pillanat, melyben a gazdag kormányok a cégek árfolyamaira fókuszálnak a megoldások megvalósítása helyett. Ha akarták volna, a G20 vezetők segíthettek volna megoldást találni a COVID-19 elleni védekezéshez a TRIPS [szellemi szabadalmak] felfüggesztésével, igazságosan, világszerte lehetővé téve a szegényebb országoknak hogy generikus vakcinákat, kezeléseket és diagnosztikai eszközöket állítsanak elő, melyek lehetővé teszik a szegény országoknak népeik megvédését. Közfinanszírozott kutatások, melyek a vakcinákhoz vezettek, a Népi Vakcinához is kell, hogy vezessenek.”
Noha a legtöbb ország vezetése már felismerte, hogy a jelenlegi kibocsátási szintek tarthatatlanok, és igyekeznek a társadalmi nyomásnak megfelelve legalább kommunikációjukban zöldebbé válni, valós cselekedeteik nem tükrözik a helyzet súlyosságát. A jelenlegi tendenciák alapján az évszázad végéig bőven benne van a pakliban a 3-4 fokos átlagos, globális hőmérséklet-emelkedés is, ami katasztrofális következményekkel járna a világ számos pontján. Legfőképp azok számára, akik legkevésbé tehetnek róla, de a leginkább sújtják őket már most is a klímaváltozás következményei.
Ironikus módon a szegény országok vezetik a küzdelmet, míg a gazdagok csak utánuk kullognak a megoldások terén, és a társadalmi egyenlőtlenségek is radikális módon rajzolódnak ki: globálisan a leggazdagabb egy százalék kétszer annyi szén-dioxid kibocsátásért felel, mint a földlakók szegényebbik fele. A klímaváltozás elleni küzdelem azonban eleve kudarcra is van ítélve addig, míg az irányokat a nagyvállalati érdekek és a gazdasági növekedés folytonos hajszolása vázolják fel.
