A haknigazdaság résztvevői számára kevés lehetőség áll rendelkezésre az érdekérvényesítésre. A rendszer önmagában arra épül, hogy a munkavállalók viseljék a foglalkoztatásuk terheit, miközben elesnek azoktól a javaktól, amelyek bejelentett dolgozókként megilletnék őket. A munkások egyéni vállalkozóként állnak szerződésben az őket foglalkoztató cégekkel, így nem is keresetet, hanem árbevételt könyvelnek el, ami mellé egyre súlyosabb költségek adódnak.

Egy új kezdeményezés civil szakmai érdekképviseleti egyesületként szeretné jogi eszközökkel rávenni a futárokat foglalkoztató cégeket, nevezetesen a Woltot és a Netpincért, hogy közelebbi partneri viszonyba lépjenek a dolgozóikkal. A legsúlyosabb hiányosság, hogy a futárok csupán egy email címet kapnak arra, hogy a szállításon túlmutató ügyeiket, javaslataikat és panaszaikat rendezni tudják, amire csupán alkalomadtán kapnak választ. Elek Attila, a Magyar Országos Futár Képviselet ügyvezetője megpróbálná áthidalni ezt a kommunikációs szakadékot, és hivatalos szervként felhívni a figyelmet a rendszerszintű problémákra.

A haknigazdaság a bűnös

Korábban részletesen foglalkoztunk a digitális kapitalizmussal beköszöntött haknigazdaság munkásokra gyakorolt kizsákmányoló hatásával. Miközben az iparági vállalatok a foglalkoztatás szabadságával kecsegtetik a dolgozókat, valójában tetemes profitot termelnek a munkások munkaidejének és egészségének kisajátításával és a vállalt kockázatok áthárításával.

Magyarországon két nagy és egy kisebb külföldi tulajdonú vállalat foglalkoztatja az embereket, ez a Wolt, a Netpincér és a Bolt Food. A működésük alapja, hogy közvetítői szolgáltatást kínálnak az éttermeknek és a megrendelőknek. A dolgozók teljesítményét folyamatosan értékelő algoritmusok által szervezett munka bizonytalan, egymással versengő helyzetbe kényszeríti a foglalkoztatottakat.

A dolgozók cégeknek való kiszolgáltatottsága nemzetgazdasági szempontból is előnytelen. Amennyiben a Wolt és a Netpincér bejelentenék a futáraikat, külön-külön is az ország 25. legnagyobb munkáltatói lehetnének – számolt be a G7 augusztusban. Tavaly 2,5 milliárd forintnyi adóbevételtől esett el a magyar gazdaság, azon okból, hogy ezek a vállalatok egyéni vállalkozóként foglalkoztatják a futárjaikat. Arról nem is beszélve, hogy ezidáig a megtermelt profit a Wolt esetében jobbára a finnországi anyacégnél realizálódott, míg a Netpincér tulajdonosa egy német startup.

Bár a futárok magas fizetéseiről szokott beszámolni a sajtó, az adózási és egyéb költségek a futárok részéről sokszor a megtermelt árbevétel negyedét is kitehetik. Ebbe a költségbe pedig még nincsen beleszámolva a munka végzésére használt eszközök fenntartásának és amortizációjának számottevő összege.

Kapcsolatokat építeni

Elek Attila futárként dolgozik Pécsett, a Woltnak és a Netpincrnek egyszerre. Az egyesületalapítás igénye abból fakad, hogy szeretné, ha a cégek egyenlő partnerként kezelnék. Szerinte a cégek valóban az emberek számára fontos szolgáltatást nyújtanak, azonban súlyosan hiányzik a kapcsolattartás a munkáltató és a munkavállaló között. Elek egyesületi szervezetben formális keretek között szeretné biztosítani a futárok tehermentesítését.

A futárkodás jelenleg is kifizetődő vállalkozás bizonyos szinten, azonban egyre sűrűbben jelentkeznek a hátulütői. Miközben a bérezés érdemben nem változott az elmúlt időszakban, olyan kiadások mint az üzemanyag, a jelentős drágulás miatt súlyos terhet jelentenek az autóval és motorral dolgozó futárok számára.

Elek Attila szerint a vállalkozói, partneri kapcsolatban is illendő lenne, ha a cég nagyobb figyelmet szánna az együttműködésre, ehhez azonban kommunikálni kell és olyan csatornákat kell létrehozni, ahol a javaslatok meghallgatásra kerülhetnek.

A haknigazdaság egyediségéhez tartozik, hogy a munkavállalók nincsenek kapcsolatban egymással. Mivel mindenki egyéni foglalkoztatott, ezért nincsen hivatalos kapcsolat köztük, így sztrájk, vagy munkabeszüntetés lehetőségével is nehezebben tudnak élni. Elek szerint azonban rendelkezésre állnak olyan törvényi és jogi keretek, amelyek kimondják, hogy a feleknek tárgyalásos úton kell rendezniük az esetlegesen felmerülő konfliktusokat.

Az egyesület célja az elkövetkezendő időben, hogy pár hetente új ügyeket karoljanak fel. A bejelentésekből nem lesz hiány, az egyesület szeptember elején indult, de mostanra ötszáznál is több bejelentés érkezett hozzájuk.

Fontosnak tartják, hogy mivel nem lehetséges a szakszervezeti működés, egyéni problémák helyett először rendszerszintű igazságtalanságokra fókuszáljanak. Példaként azt hozzák, amikor bizonyos éttermek nem biztosítják a futároknak az ingyenes mosdóhasználatot. Ez köztéri munkavégzés közben kifejezetten sok kellemetlenséggel jár, ezért útmutatásért fordultak a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz. Hasonlóan aktívan tárgyalnak Pécs városával annak érdekében, hogy olcsóbban lehessen parkolni a belvárosban. Korábban levélben jelezték a Woltnak, hogy az év elején bevezetett új rendszer, ami külön számlákat állított ki minden egyes megrendelésre, indokolatlanul nagy terhet ró a futárok könyvelőire, melyre bár válasz nem érkezett, a cég korrigálta a lépést egy számlaösszesítő bevezetésével.

Az egyesület vezetője szerint hasonló, tisztességes munkakörülményekért kiálló lépésekkel megakadályozható a futárokra jellemző szélsőséges fluktuáció, ami közvetve a cégeknek is jobban megérné.

Minden a rendszer logikája szerint

A haknigazdaság jogi szürkezónák kijátszására épült, így megnehezítve a törvényalkotók egyébként sem szapora jogalkotását. Azzal, hogy egyéni vállalkozóként dolgoztatja a cég az alkalmazottait, a dolgozó elesik rengeteg őt megillető munkaügyi jogoktól és juttatásoktól. Az elavult törvények külön értekeznek a bérmunkásról és a vállalkozóról, pedig az egyéni vállalkozóként foglalkoztatott kényszermunkások valójában az őket foglalkoztató cégektől függenek. Korábban beszámoltunk több olyan jogi lépésről, amelyek a dolgozók védelmében születtek Európában, azonban ezek gyakran nehézségekbe ütköznek. Egyelőre az Európai Bizottság is eredménytelenül próbálkozott fellépni a munkavállalók védelmében.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének neoliberális politikája azonban az elmúlt 11 évben rendszerint a munkaerő olcsóbbá tételének érdekében tett lépéseket. Pár évvel a rezsim hatalomra kerülése után 2012-ben új munka törvénykönyvet fogadtak el, amellyel „rugalmasabbá” tették a foglalkoztatás körülményeit, 2018-ban pedig a rabszolgatörvény bevezetésével tovább növelték a dolgozók kiszolgáltatottságát a munkáltatókkal szemben. Az évek során egyszerűbbé vált a dolgozók elbocsátása is, tovább csökkentve az egyéni munkavállaló értékét.

Nem véletlen, hogy egyelőre nem született átfogó törvénykezés a haknigazdaság szabályzására, hiszen a cégek érdekeit kiszolgálni hivatott kormányzásnak ez nem áll érdekében.

Elek Attiláéhoz hasonló érdekérvényesítő kezdeményezések nem fogják emberségessé tenni az ember kizsákmányolásán nyugvó üzletágat, azonban talán segíthetnek abban, hogy a rendszer kevésbé szivasson feleslegesen kiszolgáltatott embereket.