Nemrég országos felmérést indított a Szülői Hang közössége, hogy fény derüljön az iskolákat és óvodákat sújtó rendszerszintű problémákra – szúrta ki az mfor.hu. A Szószóló a gyerekekért című kezdeményezés lényege, hogy a szülők és pedagógusok közösen emeljék fel szavukat a gyermekek jövője mellett, a szakmaiatlan kormányzás ellen.

A szülői közösség szerint az oktatási rendszer képtelen felkészíteni gyermekeket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet – amit egyébként épp a héten támasztottak alá a KSH rekordszintű pedagógushiányt jelző adatai. De nemcsak a pedagógusok, hanem a diákok is szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, a kiemelkedő tehetségek pedig gyakran elvesznek a tehetséggondozás hiánya miatt – írják.

A helyi szinten tapasztalt problémák az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek: nincs külön Oktatási Minisztérium; a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet; a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg.

„Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője”

– fogalmaz a szervezet.

Azt is nehezményezik, hogy a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, ezzel elvéve az iskolák szakmai önállóságát; a tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátok közé szorul a tanárok kreativitása és lehetetlenné válik a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevétele.

Minderre erősít rá az a közel 500 – folyamatosan gyarapodó számú – üzenet is, amelyeket az ország különböző részeiről küldtek el a Szülői Hang felhívására szülők és pedagógusok:

„A bérek megalázóan alacsonyak! Rengeteg az adminisztrációs munka, amely elveszi az időt a gyermekekkel való foglalkozástól. Ezt nem szeretnénk, ezért hazahozzuk a papírmunkánkat”

– írja egy borsodi pedagógus.

„Az óvodák többségének nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételei az SNI (sajátos nevelési igényű – a szerk.) és autista gyerekek fogadására mégis meg kell oldani, de ez sem az érintett gyermeknek, sem a pedagógusoknak nem könnyű”

– írja egy Győr-Moson-Sopron megyei pedagógus.

„A gyerekek életének fontos állomásairól olyanok döntenek, akik maximum 2 órát ha látják az adott gyereket, de úgy gondolják, hogy ők abból meg tudják mondani mi a legjobb számára. ( A családnak és az óvodának esélye sincs.)”

– írja egy Fejér megyei pedagógus.

„Hatalmas az óvónőhiány, a nyugdíjba vonuló óvodapedagógusok helyére nem jelentkezik senki. Az adminisztráció értelmetlenül sok, a Covid miatt második éve nem volt nyári zárás a kerületi óvodákban, így a szabadságunkat sem tudtuk teljes egészében kivenni a nyáron. Anyagilag sem vagyunk megbecsülve, pedagógusnapi jutalom nem volt. A nyugdíj közelében van a kollégák többsége, így a fokozódó terheket egyre nehezebben bírjuk.”

– írja egy budapesti pedagógus.

„Nagy a pedagógushiány, a kevés fizetés miatt sok a pályaelhagyó pedagógus, a fiataloknak pedig nem vonzó a szakma. Nagy a felelősség, de a sok helyettesítés miatt egyre fáradtabbak a kollégák. A társadalmi elvárás velünk szemben egyre nagyobb, míg a megbecsülésünk egyre kisebb”

– írja egy Komárom-Esztergom megyei pedagógus.

„Pedagógusként óriási leterheltség, szinte semmi anyagi és erkölcsi megbecsülés. 3 diplomával, 15 év pályán eltöltött idő után pedagógusként kevesebb a fizetésem, mintha eladó lennék egy boltban. Márpedig a felelősség nem ugyanaz. Az óvoda az egyedül jól működő intézmény az országban, és sajnos ezt is ellehetetlenítik. A gyermekvédelmi rendszer egyenesen gyalázatos. Mindenki mindent megtehet a gyerekekkel. Szülőként is ezt látom sajnos.”

– írja egy borsodi pedagógus, szülő.

„A tanév elején vagyunk, de nincs angol tanár és nincs történelem tanár. Mindjárt október és csak helyettesítés van, mi megengedhetjük magunknak, az angol külön órát, de aki nem azzal mi lesz?”

– kérdezi egy budapesti szülő.

„A szakemberhiány eltagadása visszafordíthatatlan károkat, lemaradásokat okoz. A pedagógustársadalom általános megítélése a negatív politikai kommunikációnak köszönhetően a béka feneke alatt van.”

– írja egy budapesti szülő, pedagógus.

„Nagyon nagy a pedagógushiány. A munkabérek már-már nevetségesek. Egy segédmunkás, vagy egy bolti eladó magasabb bérért dolgozik mint egy több diplomás 15 éve pályán lévő pedagógus. A diákok túlterheltek. Hatalmas a tananyag mennyisége a középiskolákban.”

– írja egy Pest megyei pedagógus.

„A tanár, a diák és a szülő sincs megbecsülve. Az iskola már nem az a hely, ahol tanulni és tanitani lehet. Kiégett tanárok, fáradt, agyonhajszolt szülők és magára hagyott gyerekek. És az eredmény láható…. sajnos. Persze tisztelet a kivételnek”

– írja egy budapesti szülő.

„A gyermekemet SNI státusza miatt nem vállalják a környező települések iskolái. Nincs gyógypedagógus, logopédus. Az egyéni tanmenetet nem tudják biztosítani. A KLIK nem engedélyezi számára a külön pedagógiai asszisztenst, akire szüksége lenne egy integrált oktatásban”

– írja egy somogyi szülő.

„Teljesen kudarcos a központosítás, beváltatlanok a keresetnövelés és életpálya modell ígéretei. A tanári presztízs a mélyben, a túlterheltség pedig egyre elviselhetetlenebb. A pályaelhagyás katasztrofális, a nyugdíjba menetel folytán 3 ~ 4 év múlva teljessé válik az ellehetetlenülés.”

– írja egy budapesti szülő.

„Fojtogató a légkör, kevés a szabadság és az autonómia a mindennapokban. Alacsony bérezés, rengeteg vállalhatatlan plusz teher az adminisztrációtól a tanítandó órák számáig. Korszerűtlen és rigid oktatási stratégia.”

– írja egy baranyai pedagógus.

„Szakemberhiány: Itthon kell tanítanom az autista gyermekem!!”

– írja egy budapesti szülő.

„Nincs fejlesztő és gyógypedagógus, pszichológus az iskolákban. Nekünk nincs rendes tornatermünk sem. A tanárok elhasználódtak, kimerültek, kiégtek, nagyon alacsony a fizetésük. A gyerekekre nagyon kevés személyes figyelem jut, hát még ha valamiben mások és egyénileg több és más figyelmet igényelnének.”

– írja egy fejéri szülő, aki gyermekvédelemben dolgozik.

A Szülői hang kezdeményezéséhez ide kattintva lehet csatlakozni. Az oldalon található űrlapon diákok, szülők, pedagógusok és gyermekvédelemben dolgozók  anonim módon oszthatják meg tapasztalataikat.