Frissítés, 14:09

A családját Dunakeszin kivégző férfiél láthatáson volt a gyerek a gyilkosság elkövetése előtt, írja a Telex. A meggyilkolt anya Blikknek nyilatkozó, jelenlegi párja szerint a nő azért volt édesanyja házánál, mert a gyereket apja este vitte volna vissza.

A hatóságok, még ha a törvényi kereteknek megfelelően járnak is el, gyakran előfordul, hogy a nőket és gyerekeket nem tudják megvédeni egy bántalmazó apától, mert a jogrend nincs eléggé felkészülve, az alkalmazói pedig nem mindig fordítanak megfelelő figyelmet a potenciális áldozatok védelmére.

Korábban írtuk:

Vasárnap este, egy engedéllyel tartott vadászpuskával kivégezte családját egy 54 éves férfi Dunakeszin, a Kisfaludy utcában, majd önmagával is végzett. A Budapest Környéke szerint az egyik környékbeli lakó több lövésről számolt be. A gyilkosság áldozatai között van az elkövető volt anyósa, párja, valamint gyermekük is a Blikk beszámolója szerint.

A hírt a rendőrség közleménye is megerősíti. A Police.hu tájékoztatása szerint

„A jelenlegi adatok szerint Dunakeszi, Kisfaludy utcában 2021. szeptember 12-én este egy férfi lőfegyverrel lelőtte volt anyósát, párját és közös gyermeküket. Mindannyian életüket vesztették. A bejelentést követően a Pest megyei rendőrök és a Terrorelhárítási Központ műveleti egységei nagy erőkkel a helyszínre vonultak, azonban az 54 éves elkövető, – még a rendőrök kiérkezése előtt – magával is végzett.”

A rendőrség és a TEK mellett a mentők is nagy erőkkel vonultak a helyszínre, a beszámolók szerint hiába.

Az ehhez hasonló tragédiák sajnos nem példa nélküliek: emlékezetes, hogy 2019-ben Varga Judit igazságügyi miniszter a győri kettős gyerekgyilkosság után jelölte ki 2020-at az áldozatsegítés évének.

A nők és gyermekek elleni erőszak áldozatainak szentelt aloldalunkat megnyitva pedig számtalan áldozat történetén keresztül szembesülhetünk a rideg és fájdalmas realitással, melyben hétről hétre nők és gyerekek sokaságát gyilkolják meg, jellemzően férfiak.

Az ugyan nem a kormányon múlt, hogy 2020. egész másról szólt, mint az áldozatsegítés, azonban sokatmondó, hogy Magyarország továbbra sem ratifikálta az Isztambuli Egyezményt. Ráadásul az áldozatsegítés mellett különösen fontos lenne az áldozattá válás megelőzése: ezt pedig többek között a bántalmazott nőket védő szociális struktúrák és a bántalmazó viszonyokból való menekülést segítő intézmények megerősítésével lehetne elősegíteni.

Ma Magyarországon azonban napjainkban jellemző tapasztalat az intézményi árulás, mikor az áldozatok védelmére és segítésére szolgáló intézmények nem látják el feladatukat, így a segítségre szoruló magára marad.

Pedig a nők elleni erőszak elleni küzdelem még csak különösen drága sem lenne, ez politikai döntés kérdése; tavaly év végi cikkünkben fel is vázoltuk mi mindent tehetett volna meg a kormány, ha valóban érdekelné az áldozatok és a potenciális áldozatok védelme. A férfierőszak elleni küzdelem azonban megkérdőjelezné a NER férfiközpontú, nemek közötti egyenlőtlenségeket elismerő és támogató politikáját.