Augusztus eleji hír, hogy vesztegetés gyanúja miatt nyomozást rendelt el a rendőrség egy főnővér ellen, mert hálapénzt fogadott el. A hivatalos történet szerint egy idős asszony hozzátartozói fizettek hálapénzt a főnővérnek, amely ez évtől vesztegetésnek minősül és akár szabadságvesztést is maga után vonhat. Elméletileg az sem kizárható viszont, hogy a főnővér egy mesterségesen létrehozott élethelyzetben esett a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) csapdájába, azaz egy rendőri kivizsgálás során fogadta el a hálapénzt – a törvény ugyanis idei évtől ezt is lehetővé teszi.
A mesterségesen létrehozott élethelyzeten kívül egyéb titkosszolgálati eszközök is bevethetőek immáron a közszféra dolgozóival szemben az úgynevezett „megbízhatósági vizsgálat” keretein belül. Tehát nem csak újságírókat figyelhet meg a magyar állam – mint ahogy arra a Pegasus-botrány kirobbanásakor fény derült – hanem saját alkalmazottait is. Csak őket legálisan…
A „megbízhatósági vizsgálatot”, melyet eredetileg a korrupt rendőrök lebuktatására találtak ki, áprilisban kiterjesztették majdnem a teljes közszférára, köztük pedagógusokra, könyvtárosokra, szociális dolgozókra és egészségügyi dolgozókra. A megbízhatósági vizsgálat a titkos információgyűjtést is lehetővé teszi a közszféra dolgozóival szemben, amelynek részei lehetnek olyan bírói engedélyhez nem kötött titkosszolgálati eszközök is, mint a „beépített ember” alkalmazása, kommunikációs metaadatok megismerése és a titkos megfigyelés.
Azt, hogy ez a gyakorlat miért jogsértő és miért mutat messze túl a hálapénz problémáján, jól illusztrálja, hogy a kormány miként erőszakolta rá a közszféra dolgozóira. Az egészségügyben és a szociális területen is először egy beleegyező nyilatkozatot szeretett volna aláíratni a minisztérium az alkalmazottakkal, amit azonban a szakszervezeti- és sajtóvisszhang hatására visszavont a kormány. Ehelyett önkényesen átírta a törvényt.
Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke szerint a több százezer emberre kiterjesztett megbízhatósági vizsgálat „aránytalan” és „méltánytalan”. A szakszervezeti vezető szerint a megbízhatósági vizsgálat csak olyan ritka esetekben lehetne méltányos, „ha például valakit a hadsereg alkalmaz és az ország védelmi képességét kockáztató adatot tud kiadni”.
A titkosszolgálati eszközök törvénybe ültetése olyan munkavállalókban kelt fenyegetettséget, akiknek bérezése ráadásul sok esetben rendezetlen.
Már 2012-ben is 30%-kal alacsonyabb bére volt egy közszférában dolgozónak, mint egy hozzá hasonló versenyszférában dolgozónak, és azóta sem történtek nagy változások. A szociális dolgozók például tavaly csupán nettó 130 ezer forint körül kerestek, az egészségügyi szakdolgozók bérét pedig máig nem arányosították a megemelt orvosi bérekhez.
A bérkérdés a közszféra más területein sincs rendezve: Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (BDDSZ) elnöke kérdésünkre megerősítette, hogy a közszférában „nincsenek tisztességes bérek” és az államnak inkább ezzel kéne foglalkozni, minthogy „fenyegesse a munkavállalóit”.
S míg a hálapénz esetén korábban csak szabálysértés indulhatott az egészségügyi dolgozók ellen, addig ma már akár három év börtönre is elítélhetik őket érte. Aligha fog a közeljövőben a magyar állam tömegesen börtönre ítélni egészségügyi dolgozókat: a cél most egyértelműen a példát statuálás. Azonban felmerül a kérdés, hogy a közvélemény a hálapénz ürügyén is rábízná-e titkosszolgálati eszközök bevetését egy olyan államra, amelyről nemrég kiderült, hogy illegális izraeli kémszoftverrel újságírókat is megfigyel, s amelyről az is tudható, hogy nem szereti ha a dolgozók „szakszervezetesdit játszanak”. Ha nem is hálapénzzel, de máshogyan lehetnénk annyira hálások az egészségügyi és más dolgozóknak, hogy egy világjárvány alatt nem hozunk ellenük aránytalan törvényeket.
