A kormány tegnap, azaz augusztus 25-én szerdán utalta ki a családi pótlékot a gyerekes családoknak, vagyis a szokásos hóeleji időpontnál egy héttel korábban, és az EMMI szerint a postán kézbesített családi pótlékokat is hamarosan kézhez kapják a bankszámlával nem rendelkezők.

Az előrehozott utalás oka, hogy szeptemberben kezdődik az iskola, így a családoknak be kell vásárolniuk a szükséges eszközöket a gyerekeknek – azonban a kormány tudhatná a legjobban, hogy a 2008 óta változatlan összegű családi pótlék ehhez vajmi kevés segítséget jelent.

Persze, lehet azt mondani, hogy a kormány milyen jófej volt a gyerekeket nevelő családokkal, hisz segíti az iskolakezdést az ingyenes tankönyvekkel, de a rászoruló családok annak is örülhetnek, hogy a gyerekek legalább az iskolában meleg ételt kapnak a menzán. Hisz családok ezrei nem engedhetnék meg maguknak ezt a luxust, pláne mióta a koronavírussal járó gazdasági válság erősen megroggyantotta a társadalom szegényebb rétegeinek a helyzetét.

Ezen szegény családok helyzetén nem az fog segíteni, hogy az iskolakezdés miatt egy héttel korábban kapják meg a gyerekek után járó pótlékot, ugyanis mint a Pénzcentrum emlékeztet, igencsak elszomorító összegeket utalnak ki a családoknak. A lap összeállítása szerint ma Magyarországon

• az 1 gyermeket nevelő családok 12 200 forintot,
• az 1 gyermeket nevelő egyedülálló szülő 13 700 forintot,
• a 2 gyermeket nevelő család gyermekenként 13 300 forintot, összesen 26 600 forintot,
• a 2 gyermeket nevelő egyedülálló szülő gyermekenként 14 800 forintot, összesen 29 600 forintot,
• a 3 vagy több gyermeket nevelő család gyermekenként 16 ezer forintot, azaz minimum 48 ezer forintot,
• a 3 vagy több gyermeket nevelő egyedülálló szülő gyermekenként 17 ezer, azaz minimum 51 ezer forintot kap.

Ebből pedig bajosan lehet kigazdálkodni az iskolakezdést, bár tegyük hozzá: a kormány nem is mondja, hogy kizárólag ebből kellene, ez csak afféle segítségnyújtás, apró figyelmesség.

Pontosabban egészen apró figyelmesség, ami már inkább a pofátlanság kategóriájába tartozik. Persze, a családi pótlék összege számottevő lehet például a 85 ezer forintos közmunkásbér mellett, de ez nem a pótlék nagyvonalúságáról árulkodik, hanem arról hogy a kormánynak számos juttatást kellene rendeznie.

Mert miközben a tehetős családok egyre újabb és újabb adókedvezményeket élvezhetnek, a szegényeket ott hagyta az út szélén a családbarát kormány.

Mert a családi pótlék összege nemhogy nem nőtt 2008 óta, de reálértéken jelentősen csökkent, az inflációnak hála, akkori értékének ugyanis mindössze uszkve kétharmadát éri – pedig már 2008-ban sem számított különösebben magas összegnek.

Persze, nem mintha nem tudnák kihasználni az alacsonyabb keresetűek is Orbán Viktor miniszterelnök egyik legnagyobb horderejű választási ígéretét, az adóvisszatérítést. Az azonban nagyon nem mindegy, hogy a minimálbér adóját térítik vissza egy családnak, vagy netán jóval magasabb adóalap után befizetett összegeket. Arról nem is beszélve, hogy milyen mérhetetlenül igazságtalan a rendszer, amiben a minimálbért és a tízszeresét is ugyanaz az adókulcs terheli.

Persze nincs itt semmi látnivaló, ez csak a kormány több, mint egy évtizede konzekvensen képviselt politikájának a megnyilvánulása. Hiába kellene biztosítania a gyerekek oktatáshoz való hozzáférését, csak névleg teljesíti ezen feladatát. Az pedig valószínűleg meg sem fordul a döntéshozók fejében – vagy igen jól titkolták – hogy netán hathatósabb támogatást nyújtsanak a rászoruló rétegeknek, hogy legyen a gyereknek táska, ruha, írószer, miegymás.

Legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy a különböző jótékonysági civil és egyházi szervezetek majd kipótolják azt az űrt, amit az állami semmittevés hagy maga után a társadalomban. Egy normálisan működő társadalomban ugyanis nem az jelenteni a „normalitást”, hogy a gyerekek nem találkozhatnak szexuális kisebbségekkel az iskola falai között, hanem hogy a szülők nem rokkannak bele anyagilag, hogy a gyerekek betegyék a lábukat az említett falak közé.

Az ugyanis a kormány kutya kötelessége lenne, hogy ha már azt nem tudja vagy akarja biztosítani, hogy valamennyi családban kiteljen a szülők keresetéből a gyerek iskolakezdésének (és a melegételnek, a családi nyaralásnak, a kulturális programoknak… stb.) a költsége, legalábbis kipótolja a rászoruló családok büdzséjét. Civil szervezetekre, egyházakra vagy a gondviselésre bízni ezt a feladatot nemcsak felelőtlenség, de egyszersmind kirívóan antiszociális viselkedés.

Ugyanakkor az is lehet, hogy a döntéshozók úgy vannak az iskolakezdés költségeivel, mint Bokros Lajos a tej árával. Amennyiben így volna, segítünk: tavalyi számítások szerint átlagosan 33 560 forintot terveztek költeni a szülők. Azóta meg azért romlott a forint.