A hongkongi tanárok ellehetetlenített szakszervezete a héten bejelentette, hogy megszünteti magát, miután hiába próbált békülni azzal a hatalommal, amely szerint a százezer tagból álló érdekképviseleti szerv túl sokat politizált az elmúlt években.

A csaknem százezer tagot számláló hongkongi Hivatásos Tanárok Szakszervezete (Professional Teachers’ Union, PTU) kedden sajtótájékoztatón jelentette be, hogy felszámolja magát, miután Kína különleges közigazgatási területének oktatási tárcája július 31-én közölte, hogy megszakít velük minden kapcsolatot.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bár a szakszervezet továbbra is törvényesen bejegyzett szervezet marad(hatna), a kormány többé nem vesz részt a PTU-val és annak képviselőivel  közös megbeszéléseken, és nem konzultál velük oktatási kérdésekben. A szakszervezet által felvetett aggályokkal és javaslatokkal a továbbiakban nem foglalkoznak, a PTU-t nem ismerik el többé szakmai szervezetként, és tanárképzéseit sem akkreditálják, valamint a szakszervezet tagjai elveszíthetik helyüket a különböző kormányzati konzultációs bizottságokban.

Az Oktatási Hivatal szóvivője úgy fogalmazott, azért nem hajlandók többet a PTU-val dolgozni, mert szakszervezet tevékenysége az elmúlt években „nem fért a szakmaiság keretei közé”, és hogy a szervezet nem más, mint „egy politikai csoportosulás, amely politikai propagandát terjeszt”. 

Hongkongi független lapok beszámolói szerint a kormány bejelentése előtt mindössze órákkal látványos lejáratókampány indult a kínai kormányhoz köthető újságokban, ahol egyidejűleg publikált cikkekben „rosszindulatú daganatnak” nevezték a szakszervezetet, amelyet „el kell távolítani”. 

A hongkongi kormány aztán a pekingi szócsövek vádaskodására rímelve fogalmazta meg saját kifogásait a szakszervezettel szemben. Az oktatási minisztérium a konkrét vádak között elsősorban azt rótta fel a PTU-nak, hogy a szakszervezet részt vett a 2019 nyári tömegtüntetéseken, valamint a Tienanmen téri vérengzés évfordulóira megemlékezéseket szervező Civil Emberi Jogi Front szervezésében és működésében. 

Emellett azért is a PTU-t okolták, hogy a 2019-es nagytüntetések résztvevői közt sok volt a diák, akiket szerintük a szakszervezet tagjai bujtottak fel a rendzavarásra. A keddi sajtótájékoztató előzményeihez tartozik, hogy a hongkongi rendőrfőkapitány is azzal fenyegetőzött – ugyancsak összhangban a Kína-barát sajtóban megjelentekkel -, hogy „alaposan átvilágítják” a szervezetet lehetséges nemzetbiztonsági kockázat után kutatva. Az oktatási miniszter pedig nyíltan felszólította a hongkongi tanárokat, hogy „alaposan fontolják meg”, hogy a PTU-hoz akarnak-e tartozni.  

„Az elmúlt években sokat romlott mind a társadalmi, mind pedig a politikai és gazdasági környezet. Különösen az elmúlt hetekben lett kifejezetten rossz a helyzet. Mivel jelenleg nem látunk semmiféle perspektívát ebben a politikai klímában, önmagunk feloszlatása mellett kellett döntenünk” – mondta Fung Wai-wah, a szakszervezetet 2010 óta vezető elnök a sajtótájékoztatón.

A szakszervezetnek általában véve valóban konfliktusos volt a viszonya a hatalommal, de ez igaz volt a brit mandátumi időkre is. 1973-ban például úgy született meg a PTU, hogy az ágazatban dolgozók 15 százalékos bércsökkentése ellen tüntettek a tanárok. A szakszervezet Hongkong egyik legfontosabb demokratikus szervezete lett, amely megszűnése előtt 95 ezer fős tagságával a hét és félmilliós nagyvárosban a legnagyobb bázissal bíró ágazati szakszervezet is volt egyben.

Nemcsak a mérete jelentős a PTU-nak, hanem a vagyona is: a South China Morning Post a szakszervezet történetét röviden bemutató cikkében leírja, hogy a PTU-alapító Szeto Wah (aki a hetvenes évektől egészen 2011-ben bekövetkezett haláláig a hongkongi politika demokratikus értékekért harcoló ikonjának számított) az intézmény gazdasági függetlenségének garanciájaként erős pénzügyi hátteret is kiépített. Ennek köszönhetően a PTU még a hongkongi politikai pártoknál is  gazdagabb szervezetnek számít, számos ingatlannal és saját üzletközpontokkal is rendelkezik, a város két legforgalmasabb bevásárlónegyedében, amelyekben nemcsak élelmiszereket és írószereket, hanem például könyveket és háztartási gépeket is árusítanak. A szakszervezet tavalyi pénzforgalma 300 millió hongkongi dollár (38,6 millió amerikai dollár) volt.

A cikkben megszólaló hongkongi politológus szerint a PTU az elmúlt években hatalmas tagságával, gazdasági erejével és szervezői tudásával kritikus szerepet játszott Hongkong demokratikus mozgalmának fejlődésében.

„A PTU az egyetlen szakszervezet a pándemokratikus blokkban, amely igazán erős szervezőerővel rendelkezik. Hatékonyan képes üzeneteket terjeszteni a tagoknak, jelentős támogatást nyújtva a mozgalomnak” – mondta Ivan Choy Chi-keung, a Hongkongi Kínai Egyetem tanára (aki egyébként maga is tagja a PTU-nak).

Hongkong Kínához való 1997-es visszacsatolása után 2014-ben került először igazán nagyobb összetűzésbe a tanárszakszervezet a várost irányító hatalommal. A 80 napig tartó hongkongi Occupy(‘elfoglaló’)-mozgalom idején a PTU kezdeményezett sztrájkot, miután a rohamrendőrök könnygázt vetettek be a diáktüntetők oszlatásához, valamint polgári engedetlenségről szóló információs anyagokat is közzétettek saját felületeiken. 

A hongkongi különleges közigazgatási területet vezető Carrie Lam főminiszter ugyanakkor látszólag még a 2014-es események után is kiegyensúlyozott viszonyt ápolt a szakszervezettel. 2017-ben részt vett a PTU tisztújító kongresszusán, 2018-ban pedig beszédet mondott a szervezet alapításának 45. évfordulóját ünneplő fogadáson. A kormány az idők során egyre feszültebbé váló viszony ellenére is fenntartotta munkakapcsolatát a PTU-val, ami elsősorban a szakszervezet óriási méretű tagságának és gazdasági erejének volt köszönhető. 

Az igazi fordulópontot aztán a 2019-es nagytüntetések hozták el a hongkongi kormány és a PTU viszonyában. Ekkor a szakszervezet ismét tanársztrájkot kezdeményezett a rendőrség és a tüntetők összecsapásai után, akik akkor az – azóta visszavont – kiadatási törvény miatt vonultak utcára, később pedig a nemzetbiztonsági törvény módosítása ellen tiltakoztak hónapokon keresztül.

Carrie Lam a múlt héten már egyenesen  azzal vádolta meg a tanárszakszervezetet, hogy kormány- és Peking-ellenes szellemben nevelik a gyerekeket, és „eltérítik” az oktatásban dolgozókat.

Az önfelszámolás lépésére azután szánta rá  magát a PTU, hogy miután érezte az egyre fojtogatóbb kormányzati nyomást 2019 után, az utóbbi időben megpróbált gesztusokat tenni a kínai kormány felé. Külön munkacsoportot hozott például létre a kínai történelem és kultúra népszerűsítésére a hongkongi iskolákban. De elhatárolódott a brüsszeli központú Education International nevű NGO-tól is, miután egy Peking-párti újság megrótta a szakszervezetet, amiért az csatlakozott a nemzetközi civil szervezetnek a 2019-es tüntetések követeléseit nyomatékosító felhívásához. 

A szakszervezet arra is hajlandó volt, hogy története során először ne indítson jelöltet a hongkongi választásokon idén decemberben. A keddi sajtótájékoztatón azonban arról beszélt az érdekképviselet elnöke, hogy hiába próbált békülni a PTU a hatalommal, ezek az „óvintézkedések” visszafelé sültek el, így nem maradt más, mint az önfelszámolás. 

(South Morning China Post, Hong Kong Free Press)