Kötelezővé lehet-e tenni a koronavírus elleni oltást a dolgozóknak, és van-e egyáltalán ennek értelme? Az Új Egyenlőség szerdán megjelent podcastjában Kiss Ambrus általános főpolgármester-helyettes kérdezte Kordás Lászlót, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökét arról, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökének, Parragh Lászlónak a múlt héten prezentált javaslata miért ütközött a szakszervezetek heves ellenállásába, és hogyan lehetne ésszerű kompromisszumot kialakítani úgy, hogy az átoltottság is növekedjen, illetve a dolgozók se érezzék magukat kiszolgáltatottnak.

Az a gondolat, hogy a munkáltató ellenőrizhesse, számonkérhesse, és adott esetben szankcionálhassa dolgozói átoltottságát, messze nem áll nemzetközi előképek nélkül – ezekből szemezgetett a teljesség igénye nélkül Kiss Ambrus az adásban. Habár például a Google és a Facebook is bejelentették, hogy minden – Amerikában munkát végző – alkalmazottjuk számára kötelezővé teszik az oltást, az általánosan kötelező vakcina demokratikus országokban eddig kevéssé jellemző. A Portfolio három országot emelt ki nemrég egy összeállításában, ahol a felnőtt állampolgárokat kötelezik az oltásra: Tadzsikisztánt, Türkmenisztánt és Indonéziát.

Az Európai Unióban inkább az a jellemző, hogy egyes részterületekre vonatkoztatva, fokozatosan teszik vagy tennék kötelezővé a kormányok az oltást, ám ezek is általában heves ellenállásba ütköznek a szakszervezeti oldal irányából. A máltai pedagógus szakszervezet egyik vezetője például júliusban egyenesen a sárga jelvény viseléséhez hasonlította a kötelező covid-oltás és tesztek ötletét, és habár kollégái később ezt a megjegyzést finomították, nyilvánvalóvá tették, hogy hallani sem akarnak ilyen szabályról. Németországban a második legnagyobb szakszervezeti szövetség, az egészségügyi dolgozókat is tömörítő Verdi, azon a véleményen van, hogy elutasítják a kötelező oltást még az egészségügyi dolgozók körében is, mert szerintük az oltakozásról szóló döntésnek önkéntesnek kell maradnia, nem tehetnek különbséget ezzel kapcsolatban az egyes társadalmi csoportok között.

Hasonló kritikát idézett Kiss Ambrus az Európai Szolgáltató Szakszervezeti Koalíciótól is, akik szerint a munkáltatók nem követelhetik egyoldalúan a munkavállalóktól a kötelező oltást.

Ezzel együtt éppen az egészségügy területén érvényesített nagyobb szigort több uniós ország is: Olaszország, Görögország és Franciaország után nemrég Magyarországon is kötelezővé tették az oltást az egészségügyi dolgozók számára.

A parraghi javaslat tulajdonképpen ennek a gyakorlatnak a kiterjesztéséről szól: arról, hogy

megteremtenék a munkaadó által elvárt kötelező oltás feltételeit, azaz a munkaadóra bíznák a lehetőséget, hogy kötelezővé tegyék azt egyes szakmákban, illetve az oltás elmaradását jogszerűen szankcionálhatnák.

A tervezet azt is tartalmazza, hogy olyan szakmákban, ahol a dolgozók „több személlyel érintkeznek”, legyen kötelező az oltás (konkrét példaként Parragh a rendészeti szervek alkalmazottait, a közösségi közlekedésben dolgozókat, illetve az éttermi alkalmazottakat említette).

A „több személlyel érintkezés” meglehetősen képlékeny fogalma kapcsán Kiss Ambrus megjegyezte: ez a home office-ban ülők kivételével gyakorlatilag bárkire igaz lehet, ráadásul az ebédlőkben, a folyosókon, a mosdókban, a vállalati buszjáratokon a munkavállalók munkakörtől függetlenül találkoznak egymással.

Mint arról a Mércén korábban beszámoltunk, a hazai szakszervezetek a külföldi példákhoz hasonlóan szintén egyöntetűen elutasítóak voltak a kötelező oltással szemben.

Az Új Egyenlőség podcastjában Kordás László részletesen beszélt a munkavállalói oldal aggályairól a javaslattal kapcsolatban, amelyről egyébként a MASZSZ elnöke szerint az előkészítési szakaszban semmilyen egyeztetés nem történt a szakszervezetekkel, mindössze a javaslat nyilvánosságra kerülése után zajlott egy informális egyeztetés Parragh Lászlóval, amelyen Kordás is részt vett.

A javaslatnak azzal az alapvető céljával egyetértenek a szakszervezetek is, hogy növelni kell az átoltottságot, azt viszont, hogy a munkáltatók ilyen jogot kapjanak, mereven elutasítja a teljes szakszervezeti oldal – magyarázta a MASZSZ elnöke.

A szakszervezetek legfontosabb érve ebben a vitában az, hogy több konfliktushelyzetet fog teremteni a munkahelyeken egy ilyen szabály, mint amennyi problémát megold. Márpedig a munkáltatóknak sem érdekük, hogy konfliktusokat generáljanak a munkahelyeken a cég által esetlegesen előírt oltással. Hogy milyen típusú súrlódások keletkezhetnek egy ilyen jogszabály-módosítás miatt, arra Kordás példaként hozta, hogy miután nem lehet pontosan tudni, mely munkaköröket érinti a szabály, előállhat egy olyan abszurd helyzet is, hogy egy adott étteremben a pincérnek be kell oltatnia magát, a szakácsnak viszont már nem (miközben utóbbi készíti azt az ételt, amellyel ugyanúgy találkozik a vendég). Egy másik esetet véve pedig egy budapesti közlekedési cég esetében a sofőr el van szeparálva az utasoktól, de egy vidéki, helyközi járaton csak tőle lehet jegyet vásárolni, vagyis visszás érzete adódhat a dolgozóknak amiatt, hogy vannak olyan vállalatok, ahol nagyobb valószínűséggel úszhatják meg a kötelező oltást, mint másutt.

„Ha végiggondoljuk, kik nem vették fel az oltást, többségében olyanok, akik nincsenek a munkaerőpiacon, tehát ezzel az eszközzel el sem éri őket a jogalkotó” – vélekedett Kordás.

Szerinte amennyiben a munkáltatóra van bízva egy ilyen súlyos döntés, akkor mérlegelni kellene azt is, hogy a cégek milyen szempontok alapján fogják meghozni azt. Márpedig a MASZSZ-elnök szerint „valószínűleg nem orvosszakmai vagy járványkezelési szempontok szerint, hanem a saját egyéni gazdasági-piaci érdekeik szerint” cselekszenek majd. Nincs a munkáltatónál az a tudás, ami alapján felelősen meg lehet hozni egy ilyen döntést – tette hozzá Kordás.

Bár kis százalékban fordul elő szövődmény az oltással kapcsolatosan, de ha mégis, akkor kié a felelősség? – vetett fel egy további ellenérvet a szakszervezeti vezető. Vagy ha a munkáltató kötelezettsége az oltás elrendelése, az keletkeztet-e azonnali felmondási jogot a dolgozó számára? – folytatta, ezzel is azt érzékeltetve, milyen messzire vezetnek a kötelező oltással kapcsolatos kérdések.

„A munkáltatók és a munkavállalók viszonya a munkahelyeken sokszor – indokoltan vagy indokolatlanul – egyébként is feszült. Ezt megterhelni egy ilyen kötelezettséggel biztosan nem simítja el, hanem inkább tovább gerjeszti ezeket a konfliktusokat” – világított rá egy további problémára Kordás László.

A MASZSZ elnöke elmondta, hogy Parragh László, miután látta, mekkora ellenállásba ütközik a javaslat, informális beszélgetésre hívta a munkáltatói és a munkavállalói oldal képviselőit, amelyről néhány részletet is megosztott a hallgatókkal.

A szakszervezet próbált ellenjavaslatokat tenni ezen az egyeztetésen annak érdekében, hogy olyan tervezetet tegyen a kormány elé, amely érdekeltté teszi a dolgozókat abban, hogy önként adassák be maguknak az oltást, és ne egy felülről rájuk nehezedő nyomásként, kényszerként éljék azt meg.

Ehhez Kordás szerint olyan tájékoztatásra és információátadásra van szükség, amellyel meg lehet győzni őket arról, hogy nekik is érdekük beadatni maguknak az oltást. Arról, hogy milyen ösztönzőket lehetne beépíteni a javaslatba, azt mondta a MASZSZ-elnök, hogy az oltás napján plusz az azt követő napon járó szabadnap mellett lát szórványosan példákat arra is, hogy a munkáltató pénzbeli juttatással honorálja az oltás felvételét. De hangsúlyozta azt is, hogy a hiteles tájékoztatás is fontos lenne, illetve lett volna eddig is, de az állam részéről tapasztalt információátadás inkább csak összezavarja a dolgozókat.

Arról, hogy látja-e az esélyét annak, hogy a kötelező oltásról szóló javaslatot eredeti formájában felkarolja a kormányzat, Kordás azt mondta, „sajnos igen”. Az informális egyeztetés végén a kamara elnöke arról tájékoztatta a szakszervezeteket, hogy el fogja küldeni a miniszterelnöknek ezt a javaslatot.

Kordás azt is hozzátette: kicsit olyan érzése volt, hogy ez talán nem is Parragh javaslata volt, hanem „máshonnan jött”, csak ő vette a nevére azért, hogy ne a kormánynak kelljen egy ilyen népszerűtlen javaslatot megfogalmaznia, de azt mondhassa, hogy „a munkáltatók igényének” megfelelően cselekszik. A megbeszélésen jelenlévő munkáltatói képviselők egyértelműen azt mondták, hogy nem szeretnének ilyen kiváltságot, ha a kötelező oltás elrendelésére van szükség, azt tegye meg a kormány maga, de ne hárítsa a munkáltatókra ennek a terhét – ecsetelte a MASZSZ elnöke.

A szakszervezeti vezető arról is beszélt, hogy a munkavállalói érdekképviseletek milyen feltételek mellett tudnának engedni a kategorikus elzárkózás álláspontjából: szerinte elképzelhető lenne, hogy ha szakmai szempontok alapján lennének felmérve, mely munkakörökben nélkülözhetetlen a teljes átoltottság, és be lennének építve az oltásra ösztönző – fent részletezett – kedvezmények, akkor tudnának támogatni egy kötelező oltásról szóló javaslatot.