Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Épül-szépül, de kinek: mit gondolnak a magyar és lengyel kistelepülések lakói a kormányzó erőkről?

Miért népszerű a magyar és a lengyel kormánypárt a kistelepüléseken? Erre a kérdésre kereste a választ a 21 Kutatóközpont és lengyel partnere, a Projekt: Polska a Minding the gap: deepening political polarisation in Poland and Hungary című tanulmánya, amelyhez a magyar és lengyel vidéken élő emberek politikai preferenciaformálását vizsgálták.

Korábbi tanulmányok bemutatták, hogy Magyarországon a Fidesz-KDNP és Lengyelországban a PiS (Jog és Igazságosság) támogatottsága aránytalanul magasabb a kisebb városokban és falvakban, ahol több szerényebb anyagi  helyzetű ember él. A két think tank közös tanulmányának célja ennek a jelenségnek a mélyebb feltárása és a két országban zajló folyamatok közötti párhuzamok és különbségek megismerése.

A kutatás a két országban végzett négy (2-2) fókuszcsoport alapján készült alsó- és alsó-középosztálybeli, diplomával nem rendelkező, kis lakosságszámú, erősen kormánypárti településeken élő emberek részvételével. Mindkét országban egy-egy ellenzéki, és egy-egy kormánypárti csoport lett megkérdezve.

Elméletileg el lehet érni a polgármestert, gyakorlatilag szinte senki sem él ezzel a lehetőséggel

Fontos az, hogy az emberek helyi szinten, közvetlen környezetükben lássanak demokratikus működést, mert az kihat az országos politikai kultúrára is. A fókuszcsoportos interjúk alapján Magyarországon a helyi döntéshozatal paternalista módon történik, bár elméletileg léteznek különböző platformok, amelyeken keresztül el lehet érni a polgármestert, a helyi lakosok ki tudják fejezni a véleményüket, a gyakorlatban ezek a lehetőségek nincsenek kihasználva.

Ehelyett hazánkban inkább egyoldalú kommunikáció jellemző, a helyi vezető csupán közli az információt a lakosokkal a település weboldalán vagy a saját közösségi oldalán keresztül, azonban a lakosság véleményét nem kéri ki. Sőt, az ellenzékiek érzékelése szerint, ha valami ügyben mégis megkeresik a képviselőtestületet, akkor az félre van söpörve, és végül úgyis ők döntik el mit akarnak, nem számít a lakosok véleménye. Az egyik ellenzéki fókuszcsoport résztvevő így írta le a polgármester működését:

„Ami magával a faluval történik, abba igazából nem enged belátást az embereknek, igazából csak a tényeket közli, hogy mi történt, és mi nem.”

Ezt a hozzáállást azonban a kormánypárti szavazók egészen máshogy értelmezik. Bár ők is úgy látják, hogy nincsenek bevonva a helyi döntéshozatalba, de szerintük ez indokolt, ez a helyes formája a település vezetésének.

Azzal érveltek, hogy mivel a polgármester is „egy közülük”, megfelelően informált és kompetens ahhoz, hogy a döntéseket egyedül hozza meg a közvélemény becsatornázása nélkül. Tehát mindkét oldal felismeri a helyi demokratikus működés hiányait, azonban a kormánypártiak ezt látszólag nem tartják problémának, míg az ellenzékieknek lenne igénye rá.

Lengyelországban az ellenzék és a kormánypárt támogatói egyaránt úgy gondolják, hogy az elmúlt 10 évben pozitív változások történtek helyi közösségeikben. Ez talán összefügg azzal, hogy a magyar helyzettel ellentétben Lengyelországban a helyi önkormányzat szerepét „depolitizálják”. Azaz nem mossák össze az országos politikai konfliktusokat a helyi ügyekkel – a helyi hatóságokat elsősorban a hatékonyság és a helyi igények megvalósítása szempontjából értékelik.

Sokkal inkább úgy tűnik a lengyel esetben, hogy a polgármester pártszínektől függetlenül lehet jó „gazdája” a településnek. A lengyel résztvevők többé-kevésbé hatékony, befogadó menedzsereknek látják a helyi vezetőket, akiket a közösség konkrét feladatok elvégzésére választott meg.

Mind az ellenzék, mind a kormánypárt támogatói transzparensnek, elérhetőnek gondolták a helyi vezetőket, míg Magyarországon ilyesfajta közelségről inkább csak a kormánypártiak számoltak be.

„Pénzügyi problémák vannak, de a helyi döntéshozók teszik, amit csak tudnak, tiszta és átlátható módon. Voltak tiltakozások az iskolabezárások ellen, a polgármester megértette a lakosok aggodalmait, és végül nem zártak be iskolákat.”

Magyarországon a kormánypártiak szerint épül-szépül a falu, az ellenzékiek szerint csak látszatberuházás történik

Lakóhelyük fejlődéséről kérdezve az embereket, mindkét országban, pártpreferenciától függetlenül a nagy költségű (főként az Európai Unió által finanszírozott) infrastrukturális beruházásokat említették. A kutatás szerint Magyarországon mind a Fidesz, mind az ellenzék támogatói az országos politika mentén definiálják a helyi ügyeket. A megkérdezett ellenzéki szavazók úgy gondolják, hogy a változások nem a „kisemberek”, hanem a helyi kormánypárti politikai elit érdekeit szolgálják.

„Van egy trafik, ami „valakié”, meg egy-két újszerű ház, ami szintén „valakiké”, akik az önkormányzattal vagy polgármesterrel jóban vannak. (…) A kisembereknek nem javítanak semmit.”

Ezzel szemben a kormánypárt támogatói elismeréssel tekintenek a polgármesterre, amiért fejleszti a településüket. Kiemelték, hogy szépül a falu, fejlődött a közlekedés, felújították a templomot, vagy virágokat ültettek. A hasonló beruházásokat az ellenzékiek viszont csak látszatberuházásoknak értékelték jobb esetben, vagy elmondásuk szerint „nyoma se látszik, hogy valami történne”, annak ellenére, hogy sok pályázatot nyer el az önkormányzat.

A lengyel résztvevők az önkormányzati hatóságokat pozitívan értékelték a legszükségesebb beruházások megvalósításának hatékonysága szerint, és úgy érezték, hogy lehetőségük van a közvetlenebb kapcsolattartásra vagy nyomásgyakorlásra.

Az infrastruktúra fő változásait a hatékonyság fényében értékelték, ez határozta meg a helyi vezetők értékelését is: a válaszadók a helyi önkormányzatot az infrastrukturális fejlesztések sikeressége alapján méltatták. Ez olyan beruházásokra vonatkozik, mint az utak, új járdák vagy csatornázás, amelyek hiánya sok kicsi településen még mindig problémát jelent.

„Környékünkön az elmúlt 10 évben nagy változások történtek, beleértve a csatornázást és a vízellátást is. Van előrelépés, ha van pénz az önkormányzatban, és helyesen végzik a munkát. Új főútvonal épül, az önkormányzat erőfeszítéseket tesz, és ez nagyon jó.”

Mindeközben a megoldatlan helyi problémákat az ország vezetőinek felelősségének gondolják. Például a gazdasági migráció, a lengyel munkaerő külföldre áramlásának kérdése a válaszadók szerint Donald Tusk (lengyel miniszterelnök 2007-2014) kormányának felelőssége volt.

Azonban hasonlóan Magyarországhoz, a lengyel válaszadók körében is voltak olyanok, akik a polgármesterre úgy tekintettek, mint aki csak saját érdekeit helyezi előtérbe, és elhanyagolja az egész közösség igényeit. Ez elsősorban a beruházások olyan elosztására vonatkozik, ami az önkormányzati tisztviselők érdekeit szolgálják.

Magyarországon a kormánypártiak a falu fejlődését egyértelműen a Fidesz kormányra kerülésétől, 2010-től datálják. Arról kérdezve őket, hogy ki a felelős a pályázatok elnyeréséért és az uniós finanszírozásért, hangsúlyozták a polgármester és a parlamenti képviselő szerepét, mondván, hogy „sok múlik a polgármesteren”.

Emellett itthon a kormánypárt híveinek fókuszcsoportos beszélgetése során visszatérő elem volt, hogy az elkötelezettség és kemény munka elsődleges értéket képviselnek – a Fidesz elért eredményeit azonban hajlamosak saját személyes sikerükkel azonosítani. A kormány sikereire úgy hivatkoztak, amit „mi értünk el”. Érzékelhető, hogy a kormánypárt meggyőzte arról szavazóit, hogy eggyé válik a magyar nemzettel és a magyar emberekkel.

A kutatás alapján az ellenzéki és kormánypárti szavazók egészen másképp látják a közvetlen környezetük politikai helyzetét, a fókuszcsoportok betekintést engedtek abba, hogy 2021-ben a vidéki Magyarországon a két tábor valóságérzékelése egészen más képet mutat. A kormánypártiak elégedettek, míg az ellenzék szerint nincs valódi képviselet, nincs diskurzus, és nem számít a közösségi vélemény.

Pedig ha a helyi kisebb döntéshozatali folyamatokba sem vonják be az állampolgárokat, az rossz hatással van a közösségi intézmények működésére, és magára a demokráciára is. Ha az ember nem gyakorol befolyást a kis környezetére, miért gondolná, hogy a „távoli politika” játszóterén bármilyen befolyása lenne. A tanulmány (mely itt elérhető) további három témátemel ki magyar és lengyel, illetve összehasonlító vonatkozásban: gazdasági félelmek és kilátások; a politikai vezetés megítélése, valamint a politikai véleményeken alapuló polarizáció, társadalmi szembenállás.

Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher