A perui választási bizottság hétfőn közölte végül a több mint egy hónapja tartott elnökválasztás eredményét, amely során a politikai újonc agrárszocialista Pedro Castillo mérkőzött meg a veterán szélsőjobboldali Keiko Fujimorival, és mintegy 44 ezer szavazattal le is győzte végül.
Első megszólalásában az új elnök nemzeti egységre szólított fel, és úgy fogalmazott:
„Erőfeszítést és áldozatvállalást kérek, hogy [Peru] igazságos és független országgá válhasson.”
Az őslakos származású agrárszocialista jelölt általános iskolai tanárként kezdte pályafutását a kilencvenes években, országos ismertségre akkor tett szert, amikor az ország pedagógusai sztrájkba kezdtek 2017-ben, és ő az egyik legerősebb pedagógus-szakszervezet elnökeként küzdött az ágazat béreinek emeléséért.
A 2021-es elnökválasztáson való indulását is tanári tapasztalataival indokolta később: a koronavírus-járvány miatti lezárások alatt szembesült vele elmondása szerint, hogy diákjai közül szinte senkinek nincs mobiltelefonja, amivel be tudna kapcsolódni, és a tanítást lehetővé tevő eszközök sem érkeztek meg soha a kormánytól.
A marxista gyökerű Szabad Peru párt jelöltjeként kampánya során a vidéken tomboló szegénység felszámolását tűzte ki célul, erős szövetségben kormányozna a szakszervezetekkel és a földjeiket védő parasztmozgalmakkal (rondas campesinas). Ennek érdekében elsősorban az ország gazdaságát uraló nagy cégek jelentős megadóztatásával küzdene, de államosításokat – amivel a venezuelai válsággal riogató jobboldali pártok vádolják – nem tervez. Könnyű dolga biztos nem lesz elnökként: a kongresszust továbbra is uralja a fujimorista jobboldal, így a mélyreható alkotmányos-társadalmi változtatásokat csak kemény politikai harcok árán lehet majd megpróbálni átvinni.
Lenti Attila Mércére írt elemzésében „latin-amerikai tavasznak” nevezi azt a koronavírus járvány berobbanását megelőzően előtérbe került jelenséget, melynek során a főként Dél-Amerikában zajló társadalmi-politikai változtatást követelő népi mozgalmak megerősödtek, és kiújították a harcot t a neoliberális-illiberális alkotmányos rendszerek ellen. És valóban: Chilében több milliós tüntetéseken követelik évek óta az ország – szintén szuronyokkal kőbe vésett – „neoliberális mintaalkotmány” megváltoztatását, Bolíviában az Evo Morales ellen elkövetett puccs ellenére sem sikerült megtörni a baloldal hatalmát, Brazíliában a szélsőjobboldali Bolsonaro ellen a hazugságokkal eltávolított korábbi baloldali elnök, Lula da Silva egyre esélyesebb a 2022-es elnökválasztáson. Kolumbiában április óta szintén utcán van a nép a társadalmi egyenlőtlenségek és a rezsim brutalitása ellen harcolva.
Castillo perui választási győzelme így illeszkedik az illiberalizmus és a politikai elnyomás eszköztárával hatalmát bebiztosítani igyekvő, az elsősorban észak-amerikai és vele szövetséges helyi nagytőke kiszolgálására szerveződött dél-amerikai neoliberalizmus általános és egyre nyilvánvalóbb válságába, és az ettől szabadulni próbáló dél-amerikai nép harcába.
A perui választások tétjéről, és az ottani politikai viszonyokról júniusban írtunk elemző cikket a Mércén.
