A világ legnagyobb élelmiszeripari cége, a Nestlé belső kutatást végzett termékeiről, amely megállapította, hogy a cég termékeinek több mint 60%-a nem felel meg „az egészség elfogadott definíciójának”, sőt „egyes termékeink soha nem lesznek egészségesek, mindegy, hogy mennyit újítunk rajtuk”.
Az ausztrál besorolási rendszer alapján végzett kutatás csupán a Nestlé-termékek 37%-áról állapította meg, hogy egészséges, és azok is csak minimumpontszámot, 3,5-es besorolást kaptak az 5-ből.
A csokit, smack-levest és instant kávét is gyártó cég italai szinte mind egészségtelenek (egész pontosan 96 százalékuk). A Nestlé víztermékeinek is csak 82%-a egészséges, a narancsízesítésű San Pellegrino víz például rendkívül egészségtelen. Olyan gyorsfagyasztott ételek, mint például a Nestlé pizzái az ember napi nátriumbeviteli szükségletének akár felét is tartalmazhatják.
A kutatást azért végezték el, mert mind a törvényhozók, mind a fogyasztók részéről egyre nagyobb a nyomás, hogy az élelmiszeripari cégek gyártsanak egészségesebb ételeket. Ezt megnehezíti, hogy szinte lehetetlen úgy egészségesebbé tenni bejáratott termékeket, hogy ne változzon az ízük. De ennél is nagyobb fejfájást okoz az élelmiszergyártó vállalatoknak, hogy a cukor és a só olcsó alapanyagok, ezért ezek mérséklése vagy helyettesítése jelentősen megnövelné a gyártó költségeit és ezáltal csökkentené a részvényesek profitrátáját.
A Nestlé nem csak, hogy önbevallása szerint is nagyrészt egészségtelen ételeket gyárt, de a világ egyik legkorruptabb és legszennyezőbb cégeként tartják számon.
A cég világszerte a vízprivatizációért lobbizik és vezérigazgatója korábban szélsőségesnek nevezte azt az álláspontot, hogy „a víz emberi jog”. A vezérigazgató később visszavonta ezt az álláspontot, mondván, ő csak „túlfogyasztók” ellen kívánt felszólalni. Az viszont továbbra is tény marad, hogy az általa vezetett cég nem úgy cselekszik, mintha a víz valóban alapvető emberi jog lenne.
A Nestlé vízhez való viszonyát jól illusztrálja a michigani eset – az amerikai államban a Nestlé rendelkezik az állam legértékesebb vízforrásával, miközben a michigani Flint városában életveszélyesen mérgező víz folyik a csapból, egy másik, szennyezett forrásból.
A jó minőségű michigani vízből a Nestlé nagy profitot hajt: nagyrészét a Globális Dél országainak adja el, két dollárt felszámolva egy-egy üveg vízért.
Ez utóbbi ár nem csak, hogy rendkívül magasnak számít a szegény országokban, de óriási rajta a nyereség – egy 2012-es dokumentumfilm szerint a Nestlé az USA-ban 10 dollárt fizet egy tartálynyi vízért, ami palackokba kerülve már 50 ezer dollárt ér. A vízpalackozásból nyereséget szerző cég természetesen egyben a világ egyik legnagyobb műanyagszennyező cége is.
A Nestlé beszállítói rendszeresen alkalmaznak gyermekmunkaerőt és modernkori rabszolgákat, különösen az afrikai kakaóbab farmokon.
A 70-es években bojkottot hirdettek a Nestlé ellen, mert a cég azt hirdette, hogy terméke egészségesebb az anyatejnél, ezért az anyáknak fel kéne hagynia a szoptatással. Afrikában a Nestlé éppen annyi anyatejpótlék-termékmintát az adott anyáknak, hogy testük abbahagyja az anyatej termelését, miután az afrikai anyáknak muszáj volt Nestlé-terméket vásárolniuk, hogy életben tarthassák gyermeküket. És ez még nem minden: több afrikai gyermek is elhunyhatott annak következtében, hogy Nestlé-„anyatejjel” etették, mivel a cég állításaival ellentétben a valódi anyatej sokkal táplálóbb és jobban segíti az immunrendszer kialakulását. A Nestlé mai napig fizet azért afrikai és ázsiai egészségügyi dolgozóknak, hogy állítsák azt, a Nestlé terméke táplálóbb mint az anyatej, még annak ellenére is, hogy a WHO (Egészségügyi Világszervezet) már illegálisnak nyilvánította az ilyesfajta állításokat.
