Józsefváros tele van kívülről bevakolt épületekkel. A Fidesz évei alatt kiemelt politikai cél volt a társasházak felújításának támogatása – választási években több mint két, két és félmilliárd forintot szántak erre a célra, miközben az önkormányzati tulajdonú épületeket elhanyagolták. Pontosabban, a látszat kedvéért uniós pénzből kívülről lefestették őket, belül meg hagyták tovább rohadni.

A részben mocsárra épült kerület szinte összes háza alulról vizesedik és penészedik, sok épületben terjed a mérgező fagomba, elavultak a villany- és más vezetékek. Ha a szomszédban építkeznek, szakadnak a plafonok a régen épült házak lakásaiban.

Leszámítva egy négyszázmilliós állami támogatást, közpénzt a Fidesz nem költött az elmúlt tizenkét évben az önkormányzati lakás- és épületvagyon felújítására. Az új önkormányzat nehéz anyagi helyzete ellenére is változtatni kívánt ezen a gyakorlaton: az első, még kormányzati elvonásokkal nem sújtott, eredeti 2020-as költségvetésünkben ugyanannyi pénzt szántunk az önkormányzati lakásállomány műszaki felmérésére és felújítására, mint a társasházak támogatására.

A tervek azonban füstté váltak a Józsefvárost sújtó 4,5 milliárdos kormányzati pénzégetés, azaz az elvonások miatt, és megtette a hatását a járvány okozta válság is. De még így is kétszer több önkormányzati bérlakást írtunk ki pályázatra lakásínségben szenvedők számára egy év alatt, mint a Fidesz 2018-ban és 2019-ben.

A szerdán nyilvánosságra hozott törvényjavaslat, amelyet nevezhetnénk lex Lakásmaffiának is, mely a bérlőknek biztosítana vételi jogot, akár a lakás értékének a 15 százalékáért, rövid távon is pusztító hatású lesz Józsefvárosban.

Nem csak a Fidesz közeli ingatlanbizniszben utazóknak kedvez, hanem a lakásmaffiának is – és rengeteg szegény bérlő esik majd áldozatul a gyors pénz- és tulajdonszerzés miatti vágyainak. Ők el fognak tűnni a kerületből, helyükre pedig piaci albérletet nyögő szegények jönnek – olyan lakásokba, melyeket az önkormányzat korábban nem tudott vagy nem akart felújítani, és amelyek állapotáért az új tulajdonos sem visel felelősséget. Kiveszi belőle azt, amit lehet, addig, amíg lehet.

Alig járnak jobban, akik családi összefogással teremtik elő azt a pár milliót, amiből megvásárolhatják az alig 50 négyzetméteres felújítandó lakást – a fenntartási költségek összege biztosan többszöröse lesz annak, amit bérleti díjként eddig az önkormányzatnak fizettek.

Közben folytatódik az önkormányzatok kifosztása is. Nemcsak eladásra köteleznek minket, hanem az árat is megszabják.

Mi most a forgalmi érték 85 százalékáért adjuk el a bérlőknek az önkormányzati lakásokat, ezentúl kénytelenek lennénk akár 15 százalékért odaadni, ami csak Józsefvárosnak legalább 25 milliárd forintos vagyonvesztést jelent.

Olvasom a kommenteket, tudom, hogy nagyon sokan örülnek is, mert végre megvehetik, ráadásul szuperakciósan azokat a lakásokat, melyekben évtizedek óta élnek. Nem fogok, nem tudok és nem akarok vitatkozni velük, a választások előtt az ilyen öröm a döntéshozók reményei szerint szavazatokra váltható.

Az önkormányzatunknak azt a 300 millió forintját, amit idén ki tudott gazdálkodni a lakásállomány egy részének felújítására és a társasházak életveszély elhárításának támogatására, elviszi majd az a feladat, hogy felmérjük a leendő vevőink számára a lakásaink értékét. A törvény fog erre kötelezni bennünket.

Le kell majd írnunk, hol terjed az épületben könnyező gomba, a mentesítés pedig biztosan milliárdos tétel lesz épületenként. Le fogjuk írni, hogy többszáz milliós felújításra lenne szükség azonnal, és magyarázatként nem tudjuk odaírni, hogy a bérlakások fenntartása az önkormányzat számára veszteséges feladatellátás, és eddig is jóval többet fordítottunk rá, mint amennyi a lakbérből bejött. Azért tettük, ennek ellenére is, mert a társadalmi felelősség és a kormányzat politikai mulasztásai a lakhatás biztonságának megteremtését a mi feladatunkká tették.

Ez a többszáz milliós teher most az új tulajdonosokat fogja terhelni. Aki teheti, az gyorsan túlad a lakásán, a többiek pedig beszorulnak majd olyan épületekbe, amelyek felújítására nincs pénzük. A vége pedig sok száz család számára a lakásvesztés lesz.

Akik ma a hajléktalanok növekvő száma miatt elégedetlenek, fontos, hogy jól értsék: e törvényjavaslat elfogadása után tömegesen nőni fog a hajléktalanok száma, és akkor rögzítsük azt is gyorsan, hogy ezért a Fidesz a felelős.

Szerte a világban, ahol tehetik, növelik az állami és önkormányzati bérlakás állományt, támogatják a szociális szempontokkal korlátozott lakásbérleti rendszereket – nemcsak azért, mert ezzel korrigálják a piaci rendszerből eredő igazságtalanságokat, hanem azért is, mert az olcsó és könnyen hozzáférhető bérlakás a társadalmi béke egyik garanciája.

Annak a biztosítéka, hogy a szegények tömegei nem kerülnek az utcára, nem válnak hajléktalanokká. Annak a biztosítéka, hogy kevésbé szerencsések, de tisztes fizetésből élők is emberi körülmények között élhetik le az életüket. Annak a biztosítéka, hogy a fiatalok szülői segítség nélkül is el tudják kezdeni az életüket. Annak a biztosítéka, hogy ha az ország másik felében nyílik számukra egy új kedvezőbb lehetőség, egy hét alatt a munkahelyük mellé költözzenek.

A Fidesz most ahelyett, hogy kiterjedt állami bérlakásépítésbe kezdene, ahelyett, hogy támogatná az önkormányzatokat ebben, közismert várbéli bérlők kedvéért és pár százezer szavazat reményében bedönti a biztonságosabb jövőnket.

Több lesz a fedél nélkül élő, több lesz a lakhatási szegény, több lesz a megfizethetetlen albérletbe kényszerülő, a fiataljaink pedig nem tudnak önálló életet kezdeni. Egy igazságtalan és feloldhatatlan konfliktusokkal terhelt világot kezdünk építeni, amiben az új lakástulajdonosok sem lesznek nagyobb biztonságban.

Állampolgári felelőssége mindannyiunknak rámutatni ezekre a következményekre. És politikusi kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy ez a rendkívül kártékony, rossz törvényjavaslat sose válhasson valósággá.