A Covid-19 világjárvány kifejlődésének kezdetén, amikor világszerte arra volt szükség, hogy különböző tevékenységeket szüneteltessenek, a városi lakosságot pedig rábírják a társadalmi távolságtartásra, a csomagkiszállítás, az étel-házhozszállítás felvirágzott.
Egyszerre élelmiszerfutárok lepték el a kihalt utcákat
Ugyanez az egészségügyi válság világszerte gazdasági válsághoz vezetett, aminek következtében milliók vesztették el a munkahelyüket, a válság nyomán pedig számos vállalkozás, például kisebb éttermek a csőd szélére kerültek. Szintúgy megkerülhetetlenné vált a gazdaság más területein is a kézbesítői munka, olyan alapvető szolgáltatássá, a haknigazdaság részévé vált, amely sok vállalkozást tartott talpon.
Ehhez azonban az is kellett, hogy az okostelefonos alkalmazások viszonylag egyszerűvé tették a kézbesítői munkát.
Egy jármű (például kerékpár vagy motorkerékpár), az elektronikus platformokhoz (többek között a Rappi, a Didi Food, az UberEats) való hozzáféréshez szükséges telefon, és néhány alapvető követelmény teljesítése elegendő ahhoz, hogy bárki elkezdjen megrendeléseket és kifizetéseket fogadni. A gazdasági válság közepette jövedelemre szorulók ezrei regisztráltak e szolgáltatások nyújtására, és számos kis étterem és vállalkozás profitált a futárok bevonásából.
A létrehozott munkahelyek azonban nagyon bizonytalanok, és a munkakörülmények a 19. századi kizsákmányolást idézik.
A kézbesítő sofőr saját maga gondoskodik a közlekedési eszközéről – egyesek még hitelt is felvesznek annak érdekében, hogy futárnak állhassanak –, és nem rendelkezik egészségbiztosítással.
Hatalmas probléma, hogy baleset esetén a cégek általában kibújnak a felelősség alól. Az élelmiszerfutárok és csomagkézbesítők csak a kollégáikra, családtagjaikra és barátaikra számíthatnak, hogy fedezzék az orvosi költségeket.
Balesetek pedig történnek. Ahogyan arról a Mérce is beszámolt, az élelmiszerfutárok közt a példátlan túlterhelés következtében roppant gyakoriak a halálos kimenetelű szerencsétlenségek, az apróbb balesetek pedig mindennaposak.
A prekariátus mindennapjai
A futárok rosszul keresnek.
Mexikóban például – ahol a járvány idején 80 százalékkal nőtt meg a rendelések száma, az élelmiszerkiszállítás pedig iparággá vált – a rendelésenkénti jövedelem 15 és 30 peso (220-330 forint) között mozog, ami arra kényszeríti a futárokat, hogy hosszú napokat dolgozzanak az utcán (akár pihenés nélkül), hogy fedezni tudják alapvető szükségleteiket.
A futároknak az esetleges borravalóról is le kellett mondaniuk, miután a vállalkozások bevezették az „érintkezés nélküli átvétel” lehetőségét, mondván, azzal, hogy a futár a küszöbön hagyja a csomagot, elejét veszik a járvány tovább terjedésének.
Ha egy család megélhetése függ tőlük, az eredmény kétségtelenül egy olyan munka, amely garantálja a szegénységet.
A csomagszállító sofőröket alkalmazó cégek „partnereknek”, „önfoglalkoztatóknak” vagy „szabadúszóknak” nevezik őket, hogy elkerüljék a hivatalos foglalkoztatással járó szociális juttatások fizetésétt. Ha a cégeknek gondjuk van velük, elég ha „pihentetik”, felfüggesztik, letiltják vagy törlik őket az alkalmazásból – hiszen több ezer kézbesítő sofőr áll rendelkezésükre.
Ez akár a nyílt ellenállásig is fajulhat, mint az Egyesült Államokban történt. Egyes vállalatok nem haboztak törvényeket kicsikarni a munkajogok elismerés ellen, hogy szabadon válhassanak meg a munkásoktól.
Eközben ezek a vállalatok rendkívüli profitot termelnek a világjárvány közepette azzal, hogy nem fizetik ki alkalmazottaiknak az általuk használt felszereléseket, és nem kötnek velük egészség- és balesetbiztosítást.
Csak az UberEats 135%-kal nőtt világszerte, és 8,55 milliárd dolláros nyereséget jelentett. Bár Mexikó jóváhagyta az ezekre a cégekre vonatkozó hozzáadottérték-adó megfizetését, ez nem jelentett változást a kézbesítő sofőrök munkaviszonyában.
A vállalkozások a profitot a kézbesítő sofőrök munkájának, a munkaidejüknek, egészségüknek a kisajátításával, az általuk vállalt kockázatok átterhelésével hozzák létre, de a futárok ennek teljes mértékben a tudatában vannak. Tisztában vannak a helyzetükkel, de azzal is, hogy milyen különösen stratégiai helyzetben vannak.
A futárszolgálatok gyorsan növekedtek, szolidaritáson alapuló informális hálózatokat szőttek, és munkájuk alapvető fontosságú a városok számára ebben az időszakban. Ez adja meg nekik az erőt a szerveződéshez és a jogaik érvényesítéséhez.
Az élelmiszerfutárok és csomagszállítók szerveződni kezdtek
Dél-amerikai szakszervezetek szerint a kézbesítők többek között olyan munkajogokat érhetnek el, mint a szakszervezeti egyesülés és a kollektív tárgyalások szabadsága, a minimálbér, a munkaidő korlátozása, a passzív műszakok (a várakozással töltött idő) díjazása, a garantált minimális munkaidő, a fizetett szünetek és szabadságok, a munkahelyi balesetekre, foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó biztosítás, az orvosi ellátás és a szakmai képzés. Ezek a jogok méltóságteljes életet biztosíthatnak számukra és családjuk számára.
Ezért a csomagkiszállító sofőrök elkezdtek szerveződni, a harcuk pedig nemzetközivé vált.
Figyelemre méltó példaként említhetjük a világ különböző országaiban zajló tiltakozó akciókat. A küzdelem nem eredménytelen, például Dél-Koreában előrelépés történt a szakszervezetek megalakulásának elismerése, a munkanélküli segélyek és a baleseti biztosítás terén. Ez az ázsiai országban 75 000 kézbesítő sofőrnek kedvezhet.
Mexikóban pedig az Alkalmazáson Alapuló Futárszolgálatok Független Szakszervezete (Sindicato Independiente de Repartidores por Aplicación – SIRAPPS) van alakulóban. Amellett, hogy szakszervezetként való elismerésre törekszik, kollektív tárgyalásokat és a kézbesítő dolgozók társadalombiztosításhoz való hozzáférését kívánja elérni.
A szakszervezeti szerveződés és a más ágazatokban dolgozókkal való szövetségkötés alapvető fontosságú a kézbesítők számára, amint azt a nagy-britanniai Független Dolgozók Szakszervezete példája is mutatja.
Ez a szakszervezet – ellentétben a hagyományos szakszervezetekkel – olyan munkásokat tömörít, mint a kiszervezett takarítók, biztonsági őrök, nevelőszülők és a haknigazdaságban dolgozók (gig workers), például futárok és magánbérletes sofőrök.
