Megoldásához közeledhet a Dunaferr évek óta tartó kálváriája, legalábbis ez derül ki egy szerda este megjelent közleményből, ma pedig egy interjúban ugyanezt erősítette meg a cég – érvényes megbízatással nem rendelkező – vezérigazgató-helyettese, Jevgenyij Tankiljevics is. Közben azonban a cég többségi tulajdonosának magyarországi képviseletét ellátó dr. Mikó István teljesen másképp látja a helyzetet, és csúsztatással vádolja Tankiljevicset.

A tavaly ősz óta érvényes megbízatással nem rendelkező cégvezető a tegnapi közleményben és a mai interjújában is úgy fogalmaz, egy pénzügyi befektetővel kötött megállapodást, amely hosszú távra rendezné a dunai vasmű anyagi helyzetét, ugyanakkor van még néhány részlet, amit rendezni kell ahhoz, hogy a befektetési egyezmény érvénybe is lépjen.

„Az aktuális termelés borzasztó mélyen van, jóval a kapacitás fele alatt, és fáj kimondani, hogy mindezt egy fantasztikus piac mellett. Kegyetlen helyzet ez – nyomott áraknál sokáig szenvedtünk a piaci körülmények miatt, most itt lenne az esély, hogy learassuk a türelmünk gyümölcsét. Mindenünk megvan, meg lenne a sikerhez, jó szakemberek, berendezések, és komoly igény a termékeink iránt. Az egyetlen hiányzó elem a likviditás, ami megbénítja a rendszert, lefelé gyűrűző spirálba rántja a termelést” – indokolta a befektetés szükségességét Tankiljevics a Dunaújváros.com portálnak.

A hiányzó részlet többek közt az lehet, hogy a cég jogi helyzete teljesen rendezetlen, nem rendelkezik sem hivatalos igazgatósággal, sem pedig felügyelőbizottsággal, a helyzet rendezését pedig jó ideje bénítja a cég tulajdonosai közötti harc.

Tankiljevics azt nem árulta el, hogy ki lenne a befektető, a Dunaújváros.com kérdésére, hogy vajon kazah Safin Groupról van-e szó, az ügyvezető nem adott egyenes választ, csak annyit mondott, a befektető egyelőre szeretné megőrizni névtelenségét.

Hogy mi is történik a Dunaferrnél, azt laikus szemmel szinte lehetetlen átlátni.

A cég 99,64 százaléka közvetlenül a ciprusi Steelhold Ltd.-é, részesedése van még az ukrán Natalija Basinszkajának és a szakszervezeteknek, valamint hat ezreléke a magyar államnak is van a cégben.

Tankiljevics hónapok óta hadakozik Basinszkajával, és körével, akiket azzal vádol, hogy jogtalanul át akarják venni a cég vezetését. A lejárt megbízatású vezérigazgató-helyettes több alkalommal is megtagadta az ukrán tulajdonosi kör képviselőinek bejutását az üzem területére, a legutóbbi hasonló incidensről a már idézett interjúban így nyilatkozik:

„A bohózatba illő kísérletre jellemző, hogy egy Lotharingiai Habsburg néven bemutatkozó szereplő olyan papírt mutatott be, mely szerint a VEB felhatalmazza őt, hogy tegyen a vasművel bármit, amit csak akar. A gyakorlatilag első ránézésre hamis papírokról természetesen kikértük a Vnyesekonombank, a VEB állásfoglalását is. A VEB – megjegyezve, hogy ilyet elképzelni sem lehet a XXI. században Európa közepén – arról tájékoztatott bennünket, hogy semmiféle Habsburgot nem ismernek, és a bemutatott dokumentum teljességgel hamis.”

Tankiljevics itt arra a március 5-i incidensre utal, amikor Basinszkaja egy Franz Vladimir Habsburg-Lothringen néven bemutatkozó ukrán személy társaságában próbált meg bejutni a gyár területére, Tankiljevics szerint hamis tulajdonosi megbízás felmutatásával.

Csakhogy csöppet sem biztos, hogy a megbízás tényleg hamis volt.

Legalábbis ez derül ki dr. Mikó István, a többségi tulajdonos Steelhold Limited magyarországi képviselőjének csütörtöki nyilatkozatából. A DUOL.hu nak Mikó úgy fogalmazott, Tankiljevics csúsztat, amikor azt állítja, hogy Vnyesekonombank – a Steelhold Limited mögött álló entitás – megerősítette a hamis megbízás tényét. Állítása szerint ugyanis a bank Tankiljevics kérdésére annyit mondott, hogy a kérdéses Franz Vladimir Habsburg nem a VEB alkalmazottja, azt viszont nem állította, hogy ne rendelkezne érvényes meghatalmazással.

A bonyodalmak sora tehát végtelen, és a tisztánlátást tovább nehezíti, hogy egyik fél sem fogalmaz egyértelműen a nyilatkozataiban, és az sem világos, hogy melyik fél kivel van.

Az egyik lehetőség, hogy Tankiljevics, ahogyan állítja, a többségi tulajdonos érdekeit védi az „ukrán betolakodókkal” szemben. De ebben az esetben felmerül a kérdés: a többségi tulajdonos az elmúlt fél évben miért nem újította meg Tankiljevics cégvezetői megbizatását?

A másik lehetőség pedig hogy valójában az „ukrán betolakodók” a többségi tulajdonos valódi képviselői a cég fölötti ellenőrzést jogtalanul megtartó ügyvezetővel szemben. Ebben az esetben azonban az nem világos, a tulajdonos miért engedi, hogy valaki már több mint fél éve jogtalanul irányítsa a céget, miért nem fordul a hatóságokhoz?

A hercehurcára az tehetne pontot, ha végre összeülne a vállalat közgyűlése, és új igazgatóságot, illetve felügyelőbizottságot nevezne ki a Dunaferr élére. A közgyűlést legutóbb múlt hétre hívták össze, ám ekkor Tankiljevics megtagadta résztvevők bejutását, a következő ülésre pedig március 25-én kerülhet sor, ezúttal már online.

Ennek a helyzetnek a levét a cég dolgozói isszák meg,

akiknek tavaly augusztusban Tankiljevics felmondta a kollektív szerződését, szeptember óta pedig fizetéseik is csak akadozva, részletekben érkeznek. Ráadásul a vezérigazgató-helyettes a szakszervezettel sem áll szóba, decemberben a helyi Vasas képviselőit azzal vádolta meg, hogy az „ukrán hordák” mellé állt, majd azonnali hatállyal kirúgta a Dunaferr Vasas vezetőit.

(Mérce / MTI / Dunaújváros.com / DUOL)