A klímasemleges – energiahatékony és megújuló energia alapú – gazdaságra váltás, azaz az energiaátmenet a lakosság helyi közösségei és az önkormányzatok szerepvállalása nélkül félkarú óriás marad. Ebben viszont az államnak nemcsak tűrnie, hanem támogatnia is kell őket – és nem csak pénzügyileg.

Felülnézetben (szak)politikai játszmákba és számháborúba fulladhat az átmenet végső célja, hogy válságálló, élhető legyen a gazdaságunk és elkerüljük az éghajlatváltozás katasztrofálissá válását, amely a vírusválságnál is tartósabban tönkretenné társadalmunkat. Az uniós kormányok decemberig még vitatkoztak a köztes klímacélon, végül kiskapukkal, de elfogadták a magasabb klímacélt – ami előrelépés, de még mindig nem a Párizsi Megállapodásnak vagy Európa felelősségének megfelelő szint. Az átmenet forgatókönyveinek szánt 2030-as köztes és 2050-es klímasemlegességig szóló uniós^[1] és hazai tervek– Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) és a 2050-ig szóló Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia -, továbbá fő finanszírozásuk, a 2021-2027 közötti új uniós költségvetés és a Jövő Nemzedék EU – helyreállítási tervek lassan, gyengén és nehezen, de összeállnak. A hazai költési terveket mindenesetre még lehet véleményezni, mi már megtettük – itt és itt.

Eddig viszont kevesebb szó esett arról, ami a felülről összeálló kereteken túl, a tagállamokban „alulnézetben” szükséges az energiaátmenet megvalósításához. Ez – az érintett közösségek, régiók készsége és aktív szerepvállalása az átmenet alakításában, tervezésében.

Két hazai energiaátmenet-folyamaton – a szénkivezetés és a közösségi energia példáján – keresztül mutatjuk meg az érintett közösségek szerepét, mert ezeknél szembetűnő és aktuális e kihívás.

Szénkivezetés – a közösség feladata

A hazai szénrégiók – Heves, Baranya és Borsod-Abaúj-Zemplén – előtt is megnyílik a lehetőség, hogy a szénkivezetéshez ún. méltányos átállási területi terveket készítsenek és nyújtsanak be 2021 tavasz végéig. A tervek megvalósítását pedig az EU Méltányos Átállást Támogató Alapja (MÁTA, EU Just Transition Fund) segíti majd. Az Alap összesen 17,5 milliárd eurós keretéből az energiaátmenet nehézségeivel küzdő szénrégiók kapnak támogatást. A magyar szénrégiók ebből és a helyreállítási csomagból összesen kb. 237 millió eurót kapnak (ebben még nincs benne a tagállami társfinanszírozás).

Itt és most merül fel a kérdés, hogy tudnak-e élni ezzel a lehetőséggel a hazai szénrégiók, a különféle érintett felek, érdekszövetségek, közösségek, önkormányzatok? Aktívan részt tudnak-e venni a területi terv kidolgozásában, egyezségre jutnak-e arról, hogy milyen régiós gazdasági átalakítás kell, milyen helyi projekteket^[2] javasolnak a tervbe?

Fontos, hogy a teljes régió gazdasági és munkahely-struktúrájának átalakítását célozzák és ne csak a nagy szennyezők és/vagy nagyobb ipari munkáltatók, például a félig lignites Mátrai Erőműnek és vonzáskörzetének dekarbonizációját, illetve dolgozóik átképzését. Nemcsak az erőművekből, hanem a lakossági fűtésből is ki kell vezetni a szenet, lignitet és államilag segíteni kell a tiszta fűtésre váltást. Kellenek a területi tervekbe közösségi tervezésű energiaszegénység-csökkentő minta projektek, például helyi megújulóenergia-közösségek indítása. Erősíteni kell a helyi kis-és középvállalkozásokat. Tartós munkahelyek teremthetők az építőiparban a lakások energetikai felújításának széleskörű támogatásával. Vajon ezeket beépítik-e a tervbe? Egyelőre még nincsen a nagy nyilvánosságnak közzétéve a tervezési folyamat ütemezése, résztvevői, a feladatkörök. A szlovák, cseh vagy a román folyamat kissé előrébb tart – tanulságuk: érdemes a helyieket korán és érdemben bevonni a tervezésbe, másfelől viszont a helyieknek is kezdeményezniük kell, tartalmat és intézkedéseket kell javasolniuk a tervhez, a magukévá kell formálniuk.

Akármilyen központosítottak is az erőviszonyok, a régióknak nem szabad hátradőlnie, hogy a fejük felett döntsék el, hogyan modernizálják a régió gazdaságát a szénrégióba jutó uniós és állami közpénzből. Ha a helyi döntéshozók, érintett felek ismerik a tervezési folyamat szabályait, az erősítheti részvételüket, ezért is készítettünk több ilyen tájékoztató anyagot. A szénkivezetési és tervezési folyamatot koordináló minisztériumnak (ITM) pedig továbbra is elő kell segítenie a helyiek érdemi részvételét, beleszólását saját jövőjükbe.

Miért kihívás a közösségeknek, szénrégióknak a szénkivezetés a lakossági fűtésből?

Mert ma még az állami intézkedések is inkább fenntartják a szénfüggésüket. Közel százezer magyar háztartást érint a lakossági lignitfűtés, elsősorban az Észak-Magyarország régióban, és egyre inkább lignitet kényszerülnek osztani az önkormányzatok szociális tüzelőként is, például az Alföldön. A lakossági lignitfelhasználás az utóbbi 12 évben több mint háromszorosára emelkedett. Bár ma a támogatások, nyomott árak miatt a lignit itthon az egyik legolcsóbb szilárd tüzelőanyag, ehhez hozzá kell adnunk a környezetünkben és az egészségünkben általa okozott károkat, amelyek meghaladják az évi 60 milliárd forintot.

A szálló por szennyezése a lignit külszíni bányászata, szállítása és eltüzelése során is súlyos, 70-szerese a Mátrai Erőműének. Szénbemérések egyértelműen kimutatták, hogy a hazai, borsodi lakosság számára tüzelőanyagként árusított és szociálisan osztott lignit háztartási tüzelésre alkalmatlan alacsony fűtőértéke és magas hamu- és kéntartalma miatt. A szilárd tüzelőanyagok, azaz a szén, a lignit és a (nedves) fa égetése a szállópor-szennyezés legfőbb forrása, amely évente több mint 13 ezer ember idő előtti halálát okozza Magyarországon, a gyermekek életesélyeit pedig 6-8 hónappal csökkentheti. A hazai szmoghelyzetek több mint kétharmada származik lakossági fűtésből, azaz a finomrészecske-vagy szállópor-szennyezés több, mint négyötöde. Az Európai Unió Bírósága már kimondta, hogy Magyarország rendszeresen megsértette a környezeti levegő minőségével kapcsolatos uniós jogi szabályokat.

Szénkivezetés – az állam szerepe

A Nemzeti Energia- és Klímaterv és a Nemzeti Energiastratégia (2030-ra, kitekintéssel 2040-re) tartalmaz általánosan megfogalmazott terveket a háztartási széntüzelés tiszta fűtéssel való kiváltására, elsődlegesen az Észak-Magyarország régióban. Azonban az intézkedések egyelőre nem átfogóak.

Nincs támogatói intézkedéscsomag az energiaszegénység tervszerű csökkentésére, a szociális tüzelőanyag-program egészség- és környezetbarát átalakítására, továbbá egyes szabályozások (például levegővédelmi tervek, tüzelőanyag-minőség) szigorítására sem. A megengedő szabályozás alapján jelenleg is több lakossági értékesítésre kerülő lignitet termelő bánya működik Borsodban, és újabbak vannak tervben vagy engedélyezés alatt, akár védett természeti környezetben is.

A forgalomba kerülő szilárd tüzelésű berendezések kibocsátására vonatkozó szabályozás idén és 2022-ben szigorodik az Európai Unió területén. Az elavult háztartási tüzelőberendezéseket csak hatékonyabbra lehet majd cserélni, ami drágább és még nehezebb helyzetbe hozza az energiaszegénységben élőket.

Közösségi energia – a közösség feladata

Az energiaátmenetben fontos szerepük van a megújuló energia termelő-fogyasztóknak, akik magukat látják el megújuló árammal (vagy hővel), és a felesleget másoknak vagy a hálózatba értékesítik. Ha közösségbe szerveződnek a termelő-fogyasztók, az még hatékonyabb lehet. Az energiaközösségek kereteit, szabályait épp most alakítják a tagállamok. Ahhoz, hogy az alakuló hazai megújulóenergia-közösségek (MEK) méltányos módon tudjanak integrálódni a hazai energiarendszerbe és –piacba, részt kell vállalniuk a játékszabályok kialakításában.

Kezdjük az elején: egyáltalán miért van szükség közösségi energiára, miért nem elég, ha csak az egyéni, családi pl. napelemes rendszereket, háztartási méretű kiserőműveket (HMKE) támogatják, saját használatra? Például azért, mert most ha egy önkormányzat az egyik telephelyén megtermeli napelemével az áramát, nem használhatja fel egy másik épületén. Sokszor előfordul az is, hogy a lakóépület valamiért (tájolás miatt, mert műemlék stb.) nem alkalmas arra, hogy napelemeket helyezzenek rá.

Gyakran pedig épp az energiaszegénységben élő lakóknak nincs kezdőtőkéjük a napelem megfinanszírozására,

azaz hitelt sem tudnak/akarnak felvenni rá, a támogatások általában vagy hamar kifogynak, szűk körűek vagy más okból nem hozzáférhetőek számukra. Ez nem csak a legszegényebbeket érinti: itthon 800 ezerre becsülték az energiaszegénységben élő háztartások számát. (A rászorulók például méltányossági alapon kedvezményesen vagy támogatással ingyen csatlakozhatnának energiaközösséghez.)

Már egyéni termelő-fogyasztóknak is hasznos lehet közösségbe tömörülni. Ugyanis ha az egyéni termelő a saját fogyasztásán felül termel, az áramfelesleget ma a hálózatba kell táplálnia. A többletért azonban a fogyasztói ár alig felét fizeti a szolgáltató, mivel a díj többi része az elektromos hálózat rendszerhasználati költségeit fedezi. Ha a többlet árammennyiséget egy energiaközösségen keresztül értékesíthetné, jobban megérné az illetőnek és a közösségnek is.

Európa-szerte több ezer energiaközösség (főként energiaszövetkezet) létezik, amelyek tagjai maguknak vagy a helyi közösségnek termelnek megújuló energiaforrásból áramot, távhőt, illetve biztosítanak e-mobilitást elektromos közösségi vagy egyéni járművekkel. Német és francia kutatások szerint ezzel a helyi gazdaságban 2–8-szor több bevételt hoznak, mint egy hasonló léptékű beruházással egy külső befektető, hiszen így a befektetések, a rezsiköltségek, de az üzemeltetési, beszerzési költségek is helyben maradnak.

Itt és most a lehetőség, hogy a hazai formálódó energiaközösségek mint érintett fél részt vegyenek az új uniós közösségi energiaszabályozás hazai átültetési folyamatában és a keretek kialakításában, visszajelzést adjanak a tervekre. Csak így biztosítható az uniós és hazai cél, hogy a rájuk vonatkozó játékszabályok valóban méltányos mozgásteret adjanak számukra.

2021 közepéig meg kell szüntetni a MEK-ek létrehozását akadályozó adminisztratív, jogi és pénzügyi hátrányokat, másrészről olyan támogató keretrendszert kell létrehozni, amely segíti az energiaközösségek létrehozását, működtetését.

Létrejöttük és fennmaradásuk múlik tehát azon, hogy mennyire lesznek aktívak az energiaközösségek a játékszabály-kialakítási folyamatban, és mennyire segíti, támogatja a folyamatban részvételüket és magukat a közösségeket a kormányzat, illetve az energiahatóság (MEKH). Főleg, hogy már ki is tűzte stratégiai célként: járásonként alakuljon legalább egy energiaközösség 2030-ra. Az MTVSZ érdekképviseletként, platformként segíti ezt.

A folyamatért felelős minisztérium (ITM) és az illetékes hivatal (NKFIH) energiaközösségi helyi projekteket támogat. A tesztprojektek hamarosan indulhatnak. Bízunk benne, hogy ezek tapasztalatait felhasználva az új uniós költési tervekben (Operatív Programokban, helyreállítási tervben) szélesebb körben, következetesen és rendszerszinten támogatják majd a hazai megújulóenergia-közösségeket.