Egy héttel az eltűnését követően az állambiztonsági ügyészség Egyiptomban terrorszervezethez való csatlakozással és álhírek internetes terjesztésével vádolta meg Ahmed Samir Abdelhay Alit (29), a Közép-európai Egyetem (CEU) szociológia és szociálantropológia szakos hallgatóját.

Ahmed Samir 2020. december 15-én családját meglátogatni utazott haza Egyiptomba. Már a Sarm es-Sejk-i nemzetközi repülőtéren feltartóztatták, röviden kihallgatták, majd elengedték. Január 23-án, szombaton éjjel 2 órakor a központi biztonsági erők állig felfegyverzett, maszkot viselő tisztviselői házkutatási engedély nélkül betörtek szülei házába, házkutatást végeztek, majd elkobozták a biztonsági kamerák felvételeit. Ahmed ekkor nem tartózkodott otthon. A hatóságok kérésének megfelelően egy héttel később, február 1-jén önként jelentkezett a rendőrségen, ahonnan azonban nem tért haza. Tartózkodási helye öt napig ismeretlen volt, nem léphetett kapcsolatba sem a családjával, sem az ügyvédekkel, a rendőrség ezalatt hivatalosan tagadta, hogy Ahmed őrizetben lenne.

2021. február 6-án végül a Legfőbb Állambiztonsági Ügyészség azzal vádolta meg Ahmed Samirt, hogy terrorista szervezethez csatlakozott, és hogy privát internetes fiókját álhírek vagy hamis adatok terjesztésére használta, és elrendelte előzetes letartóztatását 15 napra, amelyet egy alkalommal már meg is hosszabbítottak. Ahmed az ügyészségi vizsgálat során azt vallotta, hogy a kihallgatása során a rendőrség bántalmazta, felpofozták és teste több pontján megütötték. A vádemelésről további részleteket a hatóságok nem közöltek. Családja, ügyvédei, egyeteme és a nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint a vádak alaptalanok. Ahmed kutatási témája a nők reproduktív jogainak érvényesülése Egyiptomban.

Ahmed esete nem egyedülálló: az elmúlt években az egyiptomi hatóságok több esetben is zaklattak, megkínoztak és koholt vádak alapján bebörtönöznek egyetemistákat és kutatókat.

Patrick George Zakit, a Bolognai Egyetem társadalmi nemek tanulmánya szakos hallgatóját 2020. február 7-én a kairói reptéren fogták el a rendőrök. Álhírek terjesztésével és engedély nélküli tüntetések szervezésével vádolták meg, valamint 15 napra elrendelték előzetes letartóztatását, amelyet több esetben meghosszabbítottak. A hallgatót azóta is fogságban tartják. Walid El-Shobaky, a Washingtoni Egyetem PhD hallgatója az egyiptomi bírósági rendszer működését kutatta. 2018 májusában egy helyi jogász professzorral folytatott beszélgetés után tűnt el, hogy aztán egy héttel később őt is terrorista szervezethez való csatlakozással és álhírek terjesztésével vádolják meg.

A legtragikusabb Giulio Regeni, a Cambridge-i Egyetem olasz PhD hallgatójának története, aki az egyiptomi független szakszervezetek működését kutatta. Regeni megkínzott holttestét a Kairó-Alexandria autópálya mellett találták meg 2016 februárjában. Halálának körülményeit az olasz és az egyiptomi szervek is vizsgálták. Az olasz ügyészség 2020 novemberében négy egyiptomi állambiztonsági tisztviselőt gyanúsított meg Regeni megkínzásával és megölésével, amit az egyiptomi hatóságok visszautasítottak .

A politikai foglyok számát Egyiptomban több tízezer főre teszik.

Egyiptom jelenlegi elnöke, Abdel Fattah el-Szíszi 2013-ban katonai puccsot követően került az ország élére. Hoszni Mubárak harmincéves uralmát az Arab Tavasz tüntetéssorozat törte meg 2011-ben. Mubárak elmenekült, majd a márciusi alkotmányozó népszavazást követően, 2011 novembere és 2012 januárja között, több évtized után először tartottak parlamenti választásokat az országban. A választáson a legtöbb szavazatot a Muszlim Testvériség által megalapított Szabadság és Igazság Párt által vezetett Demokratikus Szövetség Egyiptomért blokk nyerte. Elnöknek 2012 júniusában Mohamed Murszit, miniszterelnöknek 2012 augusztusában Hisham Qandilt választották, akinek 35 fős kabinetjéből négy fő a Muszlim Testvériség jelöltje volt.

A liberális és szekuláris erők a szigorú iszlám törvények bevezetésétől tartva kivonultak az alkotmányozó gyűlésből, és 2012 decemberében véres összecsapások törtek ki az iszlamista és a szekuláris erők között, amelyben az ideológiai-vallási ellentétek mellett a gazdasági nehézségek miatti elégedetlenség is komoly szerepet játszott. Murszi kifejezetten népszerűtlen elnök, minden karizmát nélkülöző, határozatlan vezető volt, aki képtelen volt úrrá lenni a növekvő munkanélküliségen, elszabadult üzemanyagárakon és az ország külső eladósodottságán.

Abdel Fattah el-Szíszi, hadügyminiszter, a hadsereg főparancsnoka július elején ultimátumot adott az elnöknek a helyzet rendezésére. A hadsereg az Arab Tavasz óta meghatározó szerepet tölt be az egyiptomi politikai rendszerben: a Fegyveres Erők Legfelső Tanácsa 2011-ben Mubárak elmenekülése után gyakorlatilag átvette az elnök szerepét és alkotmányozó hatalommá vált. Murszi megválasztását követően közvetlen befolyása csökkent, de a konfliktus eszkalálódásával a hadsereg újra magához ragadta a hatalmat.

Bár Murszi az ultimátum lejárta előtt néhány órával hajlandóságot mutatott egy egységkormány megalakítására, erre végül nem került sor: 2013. július 3-án el-Szíszi bejelentette, hogy elnök- és felsőházi választásokat fognak tartani, és addig Adly Mansour alkotmánybírót nevezik ki ideiglenes elnöknek. 2014 májusában a Muszlim Testvériség és néhány liberális és szekuláris csoport bojkottja mellett zajlott választáson végül el-Szíszit választották meg elnöknek.

2013 júliusa és 2014 májusa, vagyis a Murszi eltávolítása és el-Szíszi elnökké választása közötti időszakban a hatóságok több mint 41.000 embert tartóztattak le, vádoltak meg és börtönöztek be, sokakat tárgyalás nélkül tartottak fogva előzetes letartóztatásban éveken keresztül. A kemény fellépés célja az iszlamista erőkkel, elsősorban a Muszlim Testvériséggel való leszámolás volt. A bíróságok a letartóztatottak közül 2014 márciusában 547, majd májusban további 122 embert – köztük a megpuccsolt elnököt, Mohamed Murszit is – ítéltek halálra politikai erőszak, illetve terrorizmus vádjával. A letartóztatások 2015-2016-ban, el-Szíszi megválasztása után is folytatódtak, további, több mint 26.000 ember került börtönbe politikai okokból.

A letartóztatottak egyre kisebb arányban kötődtek az iszlamista erőkhöz, köztük számos baloldali író, újságíró, művész, emberi jogi jogvédő is megtalálható: a vád persze továbbra is terrorizmus.

Mivel a Murszi eltávolítása után nem sokkal bevezetett rendeletek gyakorlatilag betiltották a békés tüntetéseket, az ország vezetésével kapcsolatban megfogalmazott bármilyen kritika komoly retorziókat válthat ki. A 2018-ban elfogadott civil törvény pedig gyakorlatilag betiltotta a független civil szervezetek működését.

El-Szíszit 2018-ban érdemi ellenjelölt nélkül újraválasztották. 2019-ben a parlament több alkotmánymódosítást fogadott el, ami tovább növelte az elnök és a hadsereg hatalmát, a változásokat népszavazással erősítették meg. A szavazás tisztaságát sokan megkérdőjelezik: a változásokat ellenzők szinte semmilyen teret nem kaptak a médiában; volt, akit ellenvéleménye miatt letartóztattak. A választási megfigyelők szavazatvásárlásról, illetve fenyegetéssel szavazásra kényszerítésről is beszámoltak.

A nyilvánvaló emberi jogi jogsértések ellenére az Európai Unió és más nyugati hatalmak kesztyűs kézzel bánnak El-Szíszivel. Az EU 2014-ben hivatalos nyilatkozatban gratulált a szavazatok 96,9%-ával megválasztott új elnöknek, és a választásra a demokrácia irányában tett „fontos lépésként” hivatkoztak. Trump 2019-ben El-Szíszit „kedvenc diktátorának” nevezte, aki „Nagyon rövid idő alatt hatalmas dolgokat ért el. Amikor nemrégiben átvette a hatalmat, Egyiptomban zűrzavar uralkodott. Most pedig nincs zűrzavar.” Franciaország egyenesen Becsületrenddel tüntette ki. Orbán 2017-ben hivatalos látogatáson fogadta az egyiptomi elnököt, akivel „szellemi természetű barátságban” van. A látogatás kapcsán azt is megjegyezte: „Egyiptom terrorizmus elleni harcának sikere egyben az európai nyugalom és béke előfeltétele is.”

Ez lehet a kulcs a nyugati hatalmak sokak által kritizált türelmének: amíg el-Szíszi biztosítja az ország stabilitását és távol tartja Európától a migránsokat, szemet hunynak a rendszer túlkapásai felett.

A nyugati egyetemeken tanuló diákok megkínzása és bebörtönzése azonban az európaiak számára is közvetlenül érzékelhetővé és érthetővé teszi az egyiptomi politikai rendszer egyre diktatórikusabb jellegét. Nem véletlen, hogy az Európai Parlament 2020. december 18-án állásfoglalást fogadott el Az emberi jogok helyzetének romlásáról Egyiptomban címmel, amelyben Patrick George Zaki és Giulio Regeni ügyét is említik, és felszólítják az EU-t Egyiptommal fennálló kapcsolatainak mélyreható és átfogó felülvizsgálatára.

Az Európai Parlamentnek kilenc hónapba telt, hogy állásfoglalásban hívja fel a figyelmet Patrick George Zaki bebörtönzésére. Ahmed Samir családtagjai, barátai, egyetemi társai a Free Ahmed Samir kampánnyal azt próbálják elérni, hogy Ahmed esetéről minél többen értesüljenek. A Közép-európai Egyetem, az Európai Szociálantropológusok Szövetsége, az Amerikai Antropológiai Társaság, az Osztrák Diákunió és az Amnesty International Ahmed Samir azonnali szabadon bocsátását követeli. Február 19-én tüntetést tartottak Bécsben az Egyiptomi Nagykövetség előtt, az Amnesty International pedig aláíró kampányba kezdett.