Egy több mint másfél évtizede húzódó projekt lépett új stádiumba azáltal, hogy nemrégiben megjelent a magyarországi Duna-szakasz teherhajózási bővítésének stratégiai környezeti vizsgálata, amely kormoly környezeti károkat vetít előre – adta hírül az Átlátszó.
Az oknyomozó portál anyaga szerint az Európai Unió 2005 óta szorgalmazza a magyar folyamszakasz egyes részeinek kikotrását és mélyítését, amelynek hatására nagyobb merülésű teherhajók közlekedése is bővülhetne – a számítások szerint a dunai teherforgalom egyenesen 75 százalékkal növekedhetne a fejlesztés hatására.
A környezetvédelmi hatóság 2011-ben már több szempontból is elkaszálta a projektet, részben a WWF Magyarország környezetvédelmi szervezet kritikáira alapozva, amelyek szerint Brüsszel a medermélyítéssel a nagy hajózási vállalatoknak szeretne kedvezni.
Az EU 2011-ben nyilvánosságra hozott közlekedéspolitikai fehér könyve azt tűzi célul, hogy 2030-ra a 300 kilométernél hosszabb közúti árufuvarozás 30 százalékát, 2050-re pedig 50 százalékát más közlekedési módokkal, például vasúti és vízi teherszállítással váltsa ki.
Ennek a célkitűzésnek a teljesülése érdekében valósulna meg az a fejlesztési projekt, amely a teljes hazai szakaszon 2,7 méterre mélyítené a Duna medrét. Ennek hatására a 25 deciméteres merülésű, 1300-1600 tonna hordképességű hajók évi 300 napon át tudnának közlekedni a folyón.
A 6,3 millió eurós munkálatot 85 százalékban az EU finanszírozná, és ahogy 2018-ban kiderült, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) beruházását az Utiber Közúti Beruházó Kft., a Viziterv Consult Kft. valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tervezheti, nettó 1,3 milliárd forintért.
A NIF nemrégiben közleményben tudatta, hogy elkészült a beruházás stratégiai környezeti vizsgálata, a tanulmány több forgatókönyvet is felrajzol a Duna hajózhatóságának bővítésére, ezeket a terveket pedig március 3-ig véleményezheti a hatóság.
Az Átlátszó kiemeli, hogy a vízi teherszállítás károsanyag-kibocsátása jelentősen kevesebb, mint a közúti áruforgalomé – 3,5-szer kevesebb szén-monoxidot bocsát ki tonnakilométerenként, ugyanakkor a beruházásnak mind rövid, mind hosszabb távon jelentős környezeti kárai is vannak, amelyek a Duna élővilágára, sőt a lakosság ivóvízkészleteire is negatív hatással lehet.
A magyar Duna-szakaszon jelenleg több természetes akadály, például gázlók és szűkületek nehezítik a folyami teherszállítást, ezek miatt pedig több helyen is a meder kotrására, illetve más folyószabályozási létesítmények építésére is szükség lenne.
A környezeti tanulmány több potenciális veszélyforrást is felvázol, ezek közül az egyik legsúlyosabb a Duna élővilágát érintetné, vízi gerinctelen fajokat, illetve hal- és madárfajokat egyaránt.
A kotrások során például vízben élő állatok semmisülhetnek meg:
„Az érintett területeken az üledékkel együtt az itt található vízi puhatestűek egyedeinek várhatóan több mint 80-90%-a időlegesen kikerül a mederből, vagy fizikailag sérül és elpusztul. Az érintett fajok közül a Fagotia daudebartii acicularis és a Theodoxus transversalis Magyarországon és a Kárpát-medencében őshonos és természetvédelmi szempontból védett, értékes faj” – fogalmaz a tanulmány.
Hasonló sors vár egyes rák- szitakötő-, vízicsiga- és halfajokra is.
A kotrások közvetlen hatása mellett hosszabb távon a megnövekedett forgalom miatti hullámverés szintén komolyan veszélyezteti a sekélyesebb partszakaszokon élő, a hullámok elől kitérni még nem képes ivadékok túlélését is.
Egy másik problémahalmaz a madarak életterét érinti. Duna árterében országos jelentőségű védett természeti területek, Natura 2000 területek és a Nemzeti Ökológiai Hálózat elemei helyezkednek el. A folyamszabályozási munkálatok, létesítmények ezek közül károsíthatnak, főként puhafás ligeteket.
A fakivágások pedig sok madárfaj, köztük több védett faj (például a kis lile és a billegető cankó) életterét is csökkenthetik, felszámolhatják.
A projekt emellett 58 Duna alatt/mellett elhelyezkedő ivóvízbázist is érint, ezek közül 32 jelenleg is használt, 26 pedig távlati vízbázisnak minősül.
Ahogy arra az Átlátszó rámutat, a Duna-menti parti szűrésű vízbázisokból kinyert felszín alatti víz az ország lakosságának majdnem 40 százalékát látja el.
A kotrások és a megnövekedett forgalom is potenciálisan ezeknek az ivóvízforrásoknak a szennyeződését hozhatja a vizsgálat szerint:
„Nem csak a hajók üzemanyag-felhasználása jelent állandó szennyezőforrást, amely általában változó vízoldhatóságú mikroszennyezők, kőolajszármazékok jelenlétét okozza, hanem egy esetleges baleset során a teherhajók kiszabadult rakományának vízoldhatóösszetevői is bejuthatnak a víztesten keresztül a parti szűrésű vízbázisokba.”
A program stratégiai környezeti vizsgálatának teljes dokumentációja ITT tekinthető meg. A dokumentációhoz kapcsolódó véleményeket a [email protected] e-mail címen várják 2021. március 3-ig.
Ahogy arról itt a Mércén rendszeresen beszámolunk róla, az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt a helyi közösségek ellenállása a különböző folyó- és állóvizek környékére tervezett beruházások ellen – elég csak a Balaton-parti, a tatai tiltakozásokra gondolni, de a pilismaróti kavicsbánya kérdése sem elválasztható a Dunától.
Ezek a tiltakozások részben a környezetvédelmet, részben a helyi közösségek saját környezeti örökségükhöz való hozzáférésének védelmét tűzik ki célul, általában kormánypártokhoz köthető tőkeérdekekkel szemben.
Innen nézve a dunai medermélyítés egy új elemet hoz be a környezetünkre leselkedő veszélyek listájába, az EU képében.
